A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-01 / 14. szám
LÁTOGATÓBAN Beírató/ ülőn (Ipolysági beszélgetés Csáky Károllyal, az Egyházi Alapiskola igazgatójával) Az első osztályba való beíratás nagyon “ fontos lépés az ember életében, ám erről — emberpalánta lévén —, saját maga nem dönthet, helyette a szülők cselekednek. A beiratkozást megelőző napokban bizony nem kis izgalom tartja lázban a vegyes ajkú falvak iskoláinak pedagógusait és mindazokat, akik a kultúrával, a magyarsággal éreznek, de úgy gondolom, hogy szlovák részről sem nézik tétlenül a dolgokat. Minden agitáció, indulat és szabály ellenére tény, hogy a szülő joga a döntés. A felelősséget másra átruházni nem lehet, de minden szülőnek erkölcsi kötelessége úgy dönteni, hogy az gyermeke hasznára legyen. Mindezekről Csáky Károly pedagógussal és közíróval, a "jó palócok" földjének krónikásával beszélgettünk február végén, már az első osztályba való beiratkozások után. Megkérdeztük, hogy miként zajlott le Ipolyságon a beiratkozás? — A beiratkozást hivatalosan február 11-én és 12-én tartottuk. Ipolyságon három alapiskola működik: a szlovák tanítási nyelvű, a magyar és az egyházi magyar alapiskola. Nos, a beiratkozó korosztály, vagyis a szeptemberben elsőbe lépő gyermekek száma az előző évekhez viszonyítva igen alacsony. Az egyházi iskolánkba 22-en iratkoztak be, ami az előző évhez viszonyítva igen kevés. Ezek elsősorban ipolysági gyerekek, de akadnak Ipolyság vonzáskörzetéből is jelentkezők, onnan, ahol nincsenek kisiskolák, mint Tesmagon, Pereszlényben és Nagytúr községben. Azonkívül vannak tanulóink Lontóról, Kelenyéből, igaz egy-egy tanuló jelentkezett csak, de szeretettel fogadtuk őket. A beiratkozással kapcsolatban talán még annyit, hogy értesüléseim szerint az állami iskolának 36 elsős tanulója lesz, ami végeredményben a mi iskolánkkal együttvéve 58 magyar gyermeket jelent. Talán lehetett volna több elsős is, ha a magyar szülők a magyar iskoláinkba íratták volna gyermekeiket. Ám tény az is, hogy hozzánk is írattak be vegyes házasságból származó gyermekeket. — Decemberben, januárban felröppent az a hír, hogy a városi alapítványok 200 koronával támogatják a magyar iskolába iratkozó gyermekeket, szó esett az útiköltségről is, ami aztán szlovák körökben elég komoly visszhangra talált, nemtetszést váltott ki. Mennyire befolyásolták a fentiek a magyar iskolába való beiratkozást, és mi erről a véleményed? — Az alapítványokra szükség van, mert — elmondtam már más fórumon is — a jelenlegi gazdasági állapotok között csak azt tudom javasolni, hogy minden iskola hozzon létre "saját" iskolai alapítványt. Ez bizonyos értelemben "jogi autonómiát" is ad az iskolának, az alapítvány egy kis gazdasági függetlenséget jelenthet. Már működnek ilyen alapítványok, de nagyon jól jön más alapítványtól származó támogatás is. Támogatást kértünk és kaptunk például az Illyés Alapítványtól is, de nem arra kértük, hogy majd szeptemberben a gyereknek adunk ötszáz koronát, hanem arra, hogy kiépíthessük laboratóriumainkat. Tehát ne pénzt adjunk a szülőknek, hanem "tudást" a gyermeknek. Az ilyen értelemben vett támogatás értéke felbecsülhetetlen, mert tudjuk, hogy nagyon lassan jön az állami támogatás. A kétszáz koronához visszatérve úgy gondolom, hogy ez nem volt egészen átgondolt lépés, elhamarkodottnak tartom, különösen, hogy a sajtóban a felhívás eltérő formákban jelent meg. Nem arról van szó, hogy ellenzem a kétszáz korona juttatását, de a formát másként kellene megválasztani. Mi is elmondtuk a szülőknek, és elmondtuk régebben is, hogy amennyiben gondot okozna a szülőnek gyermeke iskoláztatása, akkor segítünk. Konkrétan fogalmazva, ha megnézem a 22 elsősünk helyzetét, akkor el kell mondanom, hogy egyetlen sem szorul a kétszáz koronás támogatásra. Tovább szőve a gondolatot, talán akadna szülő, aki megsértődne, ha támogatást ajánlanék neki, de elképzelhető, hogy az ötödik osztályban lesznek olyan gyermekek, akiket segítenünk kell. A tanév kezdetén tizenöt olyan esetünk volt, ahol eltekintettünk a könyvek árának és egyéb kiadások megtérítésétől. Ismételten hangsúlyozom, hogy nagyon jó érzés, ha magunk mögött érzünk valakit, például a Rákóczi Szövetséget vagy más kulturális alapítványokat. — Az alternatív iskolák ügye nyilván még mindig nem zárult le. Kučera miniszter távozása után, Černák úr tartotta napirenden a témát, és százmilliót szavaztatott meg e célra a költségvetésből. Slota elnök úr nyilatkozatai talán még riasztóbbak, radikálisabbak. Mik a tapasztalataid, hogyan látod a helyzetet? — Amikor tiltakozni kellett az alternatív oktatás ellen, a Csemadokban, a szülői közösségben, elvégeztük az aláírásgyűjtést. Iskolánkból minden szülő aláírta a tiltakozó listát, mivel egyetértettek azzal, hogy alternatív oktatásra nincs szükség. Azóta csönd van "magyar" részről, mintha azt gondolnánk, hogy az alternatív iskolák témája nincs már az asztalon. De nem szeretném, ha félretájékozódnánk, ugyanis várom a magyar iskolaigazgatók és pedagógusok tiltakozását az ellen a felmérés ellen, amelyet Szlovákiai-szerte a magyar alapiskolákban február végén ejtettek meg a módszertani központok. Ugyanis nagy a gyanúm, hogy a felmérés az alternatív oktatás céljait szolgálja. Az történt, hogy felmérték a hetedik— nyolcadik osztályokban a gyerekek tudását fizikából, kémiából, matematikából és természetrajzból, de csak a kétnyelvű terminológiára voltak kíváncsiak. Pontosabban arra, hogy a gyerekek mennyire tudják szlovákul a szakkifejezéseket, bizonyos példákat és feladatokat is kaptak, amelyeket szlovákul kellett megoldani. Megítélésem szerint ez nagyon veszélyes játszma, mivel irányított felmérésről van szó, amelynek eredményét — természetesen politikailag —, úgy használják fel, ahogy az majd szükséges lesz, vagy ahogy ők akarják. Ha az eredmény nagyon jó lesz, akkor lobogtatni fogják, hogy a kétnyelvű terminológia használata bevált, hiszen a magyar gyermekek képesek arra, hogy fizikai—matematikai példákat szlovákul megoldjanak. Ha ilyen jól tudják, akkor talán az egész anyagot is szlovákul kellene tanítani. Az ellenkező esetben viszont azt fogják hangoztatni, hogy a gyerekek érdekében kell szlovákul oktatni a fenti tantárgyakat. A felmérési kérdéseket el akartam kérni, mivel szeretném tudni, hogy kik dolgozták ki, kik hagyták jóvá módszertanilag és milyen céllal. Természetesen nem kaptam meg. De hagytak itt kérdőívet az igazgató és a szaktanító részére, amelyek naiv kérdéseire, csak ugyanolyan választ lehet adni, mert ugye az imigyen megfogalmazott kérdések, hogy a kétnyelvű terminológia oktatása: a) lényegbevágó-e?; b) kevésbé lényeges; c) lényegtelen — csak bulvárlapok szórakoztató oldalán fordulhatnak elő. Éppen ezért kell komolyan foglalkoznunk velük és tiltakozni ellenük, mert valami készül, s ez a valami nem vesz figyelembe semmilyen emberi logikát... Bevallom, Ipolyságról vegyes érzelmekkel távoztam, mivel iskoláink állapotát figyelve Gömörben, Nógrádban, a Hont-vidéken és a Zoboralján, azt kellett tapasztalnom, hogy talán még soha nem volt ilyen válságos a helyzet. Ám bíznunk kell a szülők akaratában, a magyar pedagógusok oktató-nevelő munkájában, mert ez sikereink és megmaradásunk egyetlen útja. Motesiky Árpád 6 A HÉT
