A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-01 / 14. szám
FIGYELŐ bizonyára nem kevés azoknak az aktív szlovákiai magyar pedagógusoknak a száma, akik szeretnék újból a kezükbe venni a "Nevelést". Őszintén bevallom, hogy nekem is hiányzik, pedig már nem vagyok aktív pedagógus. Mire megismertem és megszerettem a "Nevelést", már meg is szűnt. Neki köszönhetem, hogy nem szakadtam el teljesen a több évtizedes nevelői munkámtól, és hogy figyelemmel tudtam követni a szlovákiai magyar pedagógusok törekvéseit. Titokban azt reméltem, hogy az SZMPSZ III. rendkívüli közgyűlése megoldást talál a lap újraindítására. Sajnos nem így történt. Bizonyára az anyagiak hiánya jelenti a legnagyobb akadályt. Pedig egy országos szövetség eredményes tevékenysége nehezen képzelhető el sajtóorgánum nélkül. Mi más, ha nem egy jó, színvonalas szaklap tudná összefogni az itteni magyar nevelőket, iskolaügyi dolgozókat. Bizonyára a kapcsolatfenntartást is szolgálná a szövetség vezetősége és a tagság között, s a tanítóknak nyújtandó módszertani segítségnyújtás mellett az általános tájékozódást is elősegítené. Nem folytatom tovább az érvelést, hiszen ma már mindenki tudja, hogy milyen fontos szerepe van a sajtónak. Ugyanilyen problémák foglalkoztatták a szlovákiai magyar tanítókat Csehszlovákia megalakulását követő első években. Érdekes, hogy amíg most az SZMPSZ szeretné megalapítani saját lapját, újraindítani a Nevelést, addig az első magyar szlovákiai tanítószervezetet — a Szlovenszkói Magyar Általános Tanítóegyesületet — későbbi lapja a "Magyar Tanító" hozta létre, pontosabban, igen nagy része volt a megalapításában. Ugyanis a "Magyar Tanítót" 1920. december 30-án indították Komáromban, a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesületet pedig csak négy és fél hónappal később, 1921. május 12-én, szintén Komáromban alakult meg. Az egyik résztvevő tíz évvel később a következőképpen emlékezett vissza a "Magyar Tanító" megszületésére: "1920. december 30-án Komáromban a polgári iskola tanácstermében Komáromból, valamint a közeli és távolabbi vidékről is 32-en gyűltünk egybe, és nagy lelkesedéssel határoztuk el a magyar tanügyi lap megindítását. Kalapba szedtük össze a lap első két számának megjelenésére szükséges pénzt. Összegyűlt mintegy 3000 korona... Aztán szerkesztőbizottságot választott az értekezlet, HIÁNYZIK A "NEVELÉS" melynek tagjai: Weisz Kornélia, Banai Tóth Pál, Körösi Imre, Kamocsay József és Szendrey Imre lettek... Félve-remélve vártuk, mi megy teljesedésbe reményeinkből, s a magyar tanítóság tud-e majd életképességet adni a lapcsecsemőnek. Két számra volt csak pénzünk, mi lesz azután?... Az első számot Szendrey Imre, a másodiktól kezdve a többit pedig már Banai Tóth Pál állította össze, és végezte a korrektúra dolgát is. A lap gazdasági ügyeit kezdettől fogva Telkes Mihály intézte. A két első számot minden magyar tanítónak megküldtük, akiknek csak címét felkutathattuk, s vártuk az előfizetők jelentkezését... Reményeink valóra váltak. A magyar tanítóság tömegesen fizetett elő a lapra." 1935-ben, a folyóirat megalapításának 15. évfordulója kapcsán az olvasható a "Magyar Tanítóban", hogy "minden téren betartotta az arany középutat, s annak a következetességének köszönheti tekintélyét, színvonalas tizenötödik új esztendejét". Ebben a cikkben olvasható az is, hogy... "a lapot nem 1500 hanem csak 500 tanító tartja fenn, s ezáltal hordozza 1000 nem fizető testvére terhét..." A "Magyar Tanító" hűen szolgálta a szlovákiai magyar tanítóság ügyét, eredményesen képviselte a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület tagjainak érdekeit. A lap úgyszólván minden száma más és más problémát vetett fel, azonnal reagált a tanítókat ért sérelmekre. A szerkesztőség jó kapcsolatot épített ki a tanítókkal, és nagyon vigyázott arra, hogy jó, használható lapot adjon a pedagógusok kezébe. Már a lap első száma is ezt bizonyítja. A vezércikken (Beköszöntő) kívül felhívásokat közöl a népiskolai, szakiskolai és középiskolai tanítókhoz abból a célból, hogy támogassák egy tanítóegyesület megalakításának a gondolatát. Nem maradnak ki a lapból az aktualitások sem. Foglalkozik a rendkívüli drágasági pótlékkal, a nyugdíjasoknak nyújtandó segéllyel stb. Közli a tanügyi hatóság rendelkezéseit, a nem állami tanítók fizetésrendezésének törvényjavaslatát, követelve számukra a vasúti féljegyet. A Magyar Tanító kéthetenként jelent meg, s közel egy negyedévszázadon keresztül becsülettel teljesítette feladatát, tett eleget az elvárásoknak. Hosszabb-rövidebb ideig más pedagógiai jellegű lapok is megjelentek, mint pl. a Világosság, Új Korszak, Magyar Iskola, Magyar Tanügy stb. Minden valamirevaló tanítói egyesületnek — mert ebből is volt több, felekezetek szerint is megoszlottak — megvolt a saját lapja. Már akkor sem volt ismeretlen a széthúzás, a másfél ezer szlovákiai magyar tanító nem fért meg egy szervezetben. Mondani se kell, hogy ez kinek volt jó, kinek vagy kiknek a malmára hajtotta a vizet. Nem vagyok gazdasági szakember, lapalapítási kérdésekben sem vagyok jártas, de azt biztosan tudom, hogy ma nem lenne elég 3000 szlovák korona a Nevelés két számának a megjelentetésére, és 500 előfizető is kevésnek bizonyulna a Nevelés eltartására. Nekem hiányzik a Nevelés. Gyömbér Béla A Csemadok és a történelmi egyházak együttműködéséről A Csemadok-szervezetek és az egyházak egyre bővülő és javuló kapcsolata is szükségessé tette, hogy a három évvel ezelőtt megkezdett párbeszéd folytatásaként napirendre kerüljön a Csemadok és az egyházak együttműködésének kérdése. Ezt a napirendi pontot a történelmi egyházak négy lelkészének jelenlétében tárgyalta a Csemadok OV Elnöksége 1994. január 22-én. Az elfogadott és itt is közzétett felhívással a résztvevők levélben is felkeresik a Csemadok-szervezetek, iskolák, önkormányzatok és egyházak képviselőit. 1) A gyakorlati együttműködés érdekében előre egyeztetik az egyházi és a magyar kulturális rendezvények időpontjait, hogy ezek időpontja lehetőleg ne ütközzön. 2) Kérjük a szülőket és nagyszülőket, hogy támogassák az anyanyelvi iskolai oktatást és az anyanyelvi hitoktatást is. Ahol erre lehetőség van, írassák be a gyerekeket az iskolai hitoktatásra. Ahol mód van rá, írassák gyermekeiket egyházi iskolákba. 3) Ne feledkezzünk meg a lelkészhiány orvoslásáról, az általános paphiány mellett a még nagyobb magyar lelkészhiányról sem. Ez csak úgy oldható meg, ha lesz papi utánpótlás. Kérjük a továbbtanuló fiatalokat, akik hivatást éreznek szívükben az evangélium szolgálatába állni, folytassák tanulmányaikat a teológiai főiskolákon. 4) Az egyház mindig a kultúra hordozója is volt. Felajánlja segítségét a bibliaismeret és a hitvilág megismerésének a terjesztésében a Csemadok által szervezett kulturális rendezvények keretében. 5) Mivel az egyházi levéltárakban sok értékes feldolgozatlan anyag található, kérjük a helytörténelemmel foglalkozó kutatókat, kapcsolódjanak be a feltáró munkába. 6) Kérjük, elevenítsék fel kapcsolataikat a helyi egyházzal és a templomi közösséggel, ahol jó testvérekre találnak. A HÉT 7
