A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-25 / 13. szám
MINERVÁI A FÉLELEM LÉLEKTANA Jobb félni, mint megijedni — tartja a mondás, de mi, XX. századi polgárok egyszerre félünk és megijedünk. Volt idő, amikor mindez szégyenletesnek, férfiatlannak, sőt gyerekes dolognak számított, mára azonban már külön pszichológiai iskola is foglalkozik vele. A félelem kérdése régóta izgatja az emberiséget. Már Hippokratész, az első igazán nagy orvos is figyelmet szentelt a témának, megkülönböztetve egymástól Cézár és Démosztenész félelmét. Az elsőé a sötétben ülve kóros, a másodiké mielőtt szónokolni kezd, normális — szólt a diagnózis. A félelem készenléti állapotot hoz létre a szervezetben, ami szerencsés esetben védekezésre késztet. Alkalmassá teszi az embert a teljesítménynyújtásra, adott esetben a támadás kivédésére. Kitágul a pupilla, szaporábban ver a szív, megemelkedik az adrenalinszint, és gyorsabban futunk százon, mint eddig bármikor. "Életünk során a leglehetetlenebb helyzetekbe kerülünk, amikor is félmünk kell. Kicsit olyan dolog ez, mint a fájdalom: nélkülözhetetlen." A félelem ugyanis összekapcsolódik a menekülési reflexszel és az önfenntartó ösztönnel. Hogy kinél, mikor lép fel, az teljes mértékben életkor- és értelemfüggő. Kicsi babák hangos sírásra fakadnak egy hirtelen mozdulattól is, a természeti népek már száz évvel ezelőtt rettegtek a puskalövéstől. Az első szorongásrohamot 1721-ben írta le egy angol orvos, de még kétszázötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megszülessen a pánikbetegség elnevezés. Sajnos, egyre többen szenvednek tőle. Főbb tünetei a rövid, fojtott légzés, fulladás, tompaság, ájulás, szapora szívműködés, reszketés, verejtékezés, émelygés, zsibbadás, mellkasi fájdalom stb. Ha valaki ezek közül tíz perc alatt legalább négyet "produkál", biztos lehet benne, hogy pánikrohama volt. A betegségnek nemegyszer testi tünetei vannak: légzészavar, magas vérnyomás, fekélybetegség, migrénes fejfájás, hasmenés — akár éveken át. Hiába vizsgálják azonban a legkülönbözőbb klinikákon, mindez mit sem ér. Gyakori, hogy a pánikbeteg végső kétségbeesésében természetgyógyászhoz, csont kovácshoz fordul, de a kézrátétel itt nem segít. "A természettudomány azonban bevonult a pszichológiába. Gyógyszeres kezelés mellett azok a betegek, akik tíz—húsz—negyven éve a nyílt utcán is félnek végigmenni, néhány hét alatt teljes értékű emerekké válnak". Pánikbetegségben rengeteg neves ember szenvedett. Tíz éven át maga Freud is küzdött a kórral, nehezen utazott, hasmenés gyötörte. Kierkegaard, a nagy filozófus szintén, pánikbetegségben szenvedett, aztán filozófiai kategóriát csinált belőle. Hemingway is szorongó ember volt, hogy ezt leküzdje, bokszolt, részt vett a spanyol polgárháborúban, majd a világháborúban, de hasztalan. Végül az öngyilkosságba menekült. Vannak olyan emberek is, akik semmitől sem félnek, mindeme képesnek tartják magukat. Ha ez a magabiztosság csak a foglalkozásra áll, és nem terjed ki az illető érzelmi kapcsolataira, akkor teljesen normális dolgokról van szó. Aki ugyanis szeret, és kötődni tud, az félni is tud. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona A MEDIAN KÖNYVKLUB ajánlata: Fritz Geiger Gyógyteák Földünkön mintegy 620 000 növényfaj él, de csak 300 rejt olyan anyagokat, amelyek az emberi szervezetre gyógyító hatással vannak. Közülük százötvenet az ember már évezredek óta rendszeresen felhasznál betegségeinek gyógyítására. Ez a könyv leírja azokat a betegségeinket, amelyeken enyhíthet egy-egy jól megválasztott gyógyfőzet, részletes útmutatást ad azok elkészítéséről és hatásaikról, s végül a betegségek kezeléséhez szükséges hasznos gyakorlati tanácsok egészítik ki a könyvet. Ara: 106,- Sk Erdélyi M. Róza—Dr. Nagy Kálmán Ha már a gyógyszerek nem segítenek... Az egészség a legféltettebb, legdrágább kincsünk. Hogyan maradhatunk hát egészségesek? Ehhez nyújt segítséget e könyv, ameiy bemutatja a reflexológiát, a természetes gyógymód egyik előretörő ágát. Hogyan alkalmazzuk e nagyszerű gyógymódot, a masszírozást? Megtörtént esetek igazolták a terápia hatását, hatékonyságát. A színes fotókkal illusztrált könyv segítséget nyújt negyvenféle gyógynövény felismerésében. Hol fordulnak elő, mikor kell gyűjteni, betakarítani, és hogyan lehet felhasználni ezeket. Ára: 99,- Sk Bármilyen könyvigényükkel forduljanak hozzánk! Megrendelhető: AB — art Komárnická 20 821 03 Bratislava KINCSÜNK AZ ANYANYELV Szponzorok, mecénások, protektorok és patrónusok Manapság egy-egy kulturális vagy sportrendezvény előkészítésekor, de akár kiadványok, könyvek megjelentetése kapcsán is az első és legfontosabb kérdés az, hogy ki fogja azt anyagilag támogatni. Támogatókra — vagy ahogyan ma mondjuk: szponzorokra — mindenhol szükség van. A szponzor nemzetközi vándorszó a spondco latin igére megy vissza; a magyar, a szlovák, de a többi európai nyelv is azonban az angolból vette át. A szponzor szónak általunk ismert jelentése alapján alig hihető, hogy töve ugyanaz, mint a spondeo igéé, hiszen ez utóbbi jelentését a latin-magyar szótár így adja meg: 1. ünnepélyesen ígér, kötelezi magát, jótáll, kezeskedik, megfogad; 2. (leányt) eljegyez, odaígér; 3. ígér, kecsegtet valamivel. Az angol nyelvben a XVH. században bukkan fel a spondeo két származéka, az ünnepélyes vagy hivatalos ígéret, kötelezettségvállalás jelentésű sponsion és a sponsor, ez utóbbit akkor ilyen értelemben használták: keresztapa, keresztanya, illetőleg olyan személy, aki kezességet vállal valamiért. A keresztszülők megnevezésére a sponsor szó használata logikus, hiszen a keresztszülők is egyfajta kezességet vállalnak a gyermek hitbeli neveltetéséért. A sponsor szónak jótálló, kezes, illetve keresztapa, keresztanya jelentése az angolban mindmáig megmaradt, századunkban azonban újabbak is társultak hozzájuk, számunkra ezek közül a legfontosabb a következő: Amerikában a reklámozó rádióműsort fizető céget nevezték meg ilymódon. Később ez a jelentés tovább bővült, hiszen ma a szponzor szót az olyan személy vagy intézmény megnevezésére használjuk, aki vagy amely anyagilag is támogat valamit, s ezért általában ellenszolgáltatásként reklámlehetőséget kap. Művészeket, tudósokat vagy intézményeket, rendezvényeket anyagilag segítő emberek korábban is éltek, csak akkor még mecénás-nak hívták őket. Ez a szó szintén latin eredetű: Maecenas gazdag római lovag Augustus császár egyik legbizalmasabb barátja és a művészek nagy támogatója volt, az ő nevéből alakult ki mecénás szavunk. A mecénás tehát ugyanúgy tulajdonnévből vált köznévvé, mint például ezek: makadám, röntgen, rekamié stb. A támogatás természetesen nemcsak anyagi jellegű lehet, sokszor az is elég, ha az illető személy érdekében valaki szót emel a megfelelő helyen. Az ilyen támogatót pártfogó-nak vagy választékosabban protektor-nak nevezzük. A támogatás, a segítés dicsérendő, nemes dolog, ezért természetes, hogy a szponzor és mecénás szavak hangulata pozitív; érdekes viszont, hogy a protektor-ét kissé negatívnak érezzük. Ebben nyilván közrejátszik a pejoratív értelmű protekció hatása. Védnökökről, támogatókról, pártfogókról beszélve meg kell említenünk egy szinte elfeledett szót, a patrónus-t. Ez a szó természetesen nem teljesen ismeretlen számunkra, hiszen igéje, a patronál a rendszerváltozás előtt is használatos volt, sőt egy időben az ifjúsági szervezetekben szinte kötelező volt védnökséget vállalni egy-egy iskola vagy úttörőcsapat felett. A patrónus — mint a szponzor, a mecénás és a protektor — latin eredetű szó: a régi Rómában így hívták a felszabadított rabszolgák, illetve a nem teljes jogú, vagyontalan emberek vagyonos pártfogóját. A szó további jelentései a vallással kapcsolatosak: egyrészt így nevezzük latinul a férfi védőszenteket, másrészt a templomot alapító, fenntartó vagy támogató személyt, vagyis a kegyurat. A patrónus természetesen használható általában védnök, pártfogó megnevezésére is. Szabóiniháiy Gizella A HÉT 21
