A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-25 / 13. szám
OTTJÁRTUNK Az emlékezés békéje Bolzano belvárosának központja a Piazza Walther vagyis a Walther tér, ahol a híres középkori trubadúrköltő (minnesánger), a feltehetően dél-tiroli születésű Walther von der Vogelweide (1170 k.—1230 k.) szobra tekint békésen a járókelőkre. A márványból készült kecses alkotást 1889-ben állították ide, ám az első világháború utáni években eltávolították, és csak tíz esztendeje került vissza eredeti helyére. Azóta a város egyik jelképe lett, de hogy ilyen hosszú ideig kellett "bujdokolnia", annak az okai számunkra is jól ismertek (I. pl. a rozsnyói Kossuth-szobor körüli hercehurcát). A városatyák kezdetben tartottak is tőle, hogy túlfűtött érzelmű olasz "hazafiak" megbecstelenítik. esetleg megrongálják a szobrot, ez azonban szerencsére nem következett be. Mindazonáltal érzékeny és kényes témáról van szó, amit az is bizonyít, hogy a város egyik folyójának, a Talverának (németül: Talfer) a partján még ma is ott áll az a nagyméretű, meglehetősen ízléstelen "győzelmi emlékmű", amelyet még Mussolini építtetett annak idején. Talán sehol másutt Olaszországban már nem emlékeztet egyetlen olyan emlékmű sem a fasiszta időkre, mint éppen Bolzanóban. Az építmény oldalát különböző fasiszta szimbólumok "díszítik", homlokzatán pedig egy latin szöveg olvasható, amely joggal sértheti a németek önérzetét. Ennek ellenére az emlékmű Magányos Neptun egyelőre a helyén marad, talán elővigyázatosságból, talán mementóként. A tartomány fővárosa egyébként egy hatalmas, folyóvágta völgyben fekszik (250—260 méterrel a tenger szintje fölött), és szinte minden oldalról 1500 méternél is magasabb hegyek, illetve hegyvonulatok övezik. Télen még dél körül is sok helyre nem jut el a napsugár, mert a csúcsok eltakarják a Napot. Bolzano belvárosának hangulatos utcáin általában ritkán járnak személyautók, az emberek többnyire kerékpáron vagy gyalogosan közlekednek. Vagy tizenöt évvel ezelőtt a város önkormányzata elhatározta, hogy közpénzen kerékpárokat vásárol, amelyeket a helybeliek bérbe vehetnek. A város polgárai megértéssel fogadták ezt a "környezetbarát" döntést, s ma már mindenkinek magától értetődő, hogy hivatalba vagy munkába biciklin megy. A kerékpárok szamára kijelölt "parkolóhelyeken" olykor több tucat biciklit láttam "kipányvázva". A városban nagy a rend és a tisztaság, s noha a második világháborúban, a Brennerhágóért folytatott heves harcok során szinte teljesen romhalmazzá vált a belváros, a házakat abban a stílusban állították helyre, ahogy a múlt század második felében felépültek. Rendbehozták a megrongálódott templomokat és a város határában álló kastélyokat is. Az egyik kastély újjáépítésében egy Füstös nevű úriember is aktívan közreműködött; róla megtudtuk, hogy annak idején a budapesti Ferencvárosból költözött ide az édesapjával. Jóllehet Dél-Tirol egész területe hamisítatlan alpesi táj, Bolzano az egyik, legmelegebb olaszországi városnak számít. Állítólag nyáron olykor elviselhetetlen itt a hőség, a hőmérséklet meghaladja a negyven fokot. Ennek az a magyarázata, hogy a környező hegyek egyik meghatározó kőzete a porfir, amely napközben felmelegszik, és éjjel lassan kisugározza magából az elraktározott hőenergiát. A sajátos klímaviszonyok összefüggenek az Adriai-tenger, illetve a Földközi-tenger viszonylagos közelségével is. Bolzano ma már olasz többségű város, de a belváros utcáin olasz és német beszédet egyaránt hallani. Az üzletek megjelölésében nem mindig érvényesül a kétnyelvűség; ahol németül és olaszul is kiírták a megnevezést, ott többnyire német a "tulaj". A hírlapárusoknál minden fontos olaszországi, németországi, svájci és osztrák napilap megvásárolható, de láttam a Le Monde-ot és néhány brit lapot is. A hivatalos nyomtatványok két-, illetve háromnyelvűek, s a törvényeket, rendeleteket és egyéb felhívásokat is kötelezően két, illetve három nyelven teszik közzé. A rendőrnek is először meg kell kérdeznie a kihágást vagy szabálysértést elkövető személytől, hogy milyen a nemzetisége, s ettől függően olaszul vagy németül folyik tovább a "társalgás". A bírósági tárgyaláson a vádlott vagy az alperes megválaszthatja, hogy milyen nyelven kíván szólni. Ugyanez érvényes a tartományi parlamentben is, ahol — biztos ami biztos — tolmácsberendezéseket is felszereltek. Gyakran megesik, hogy németországi vagy osztrák cégek, ha vitájuk vagy nézeteltérésük támad valamelyik olaszországi partnerükkel, akkor Bolzanóban viszik bíróság elé az ügyet, mert itt két nyelven is lefolytatható a tárgyalás. (Ez további bevételeket jelent a tartomány kaszszájába...) A Dél-tiroli Gazdasági és Szociális Intézet Dél-tiroli útinaplóm utolsó fejezeteként szeretném röviden bemutatni azt az intézményt, amely vendégül látott bennünket, és megszervezte programunkat. Rögtön az elején el kell mondanom, hogy egy alapítványi intézetről van szó, amely jobbára magánszemélyek adományaiból gazdálkodik, a tartományi költségvetésből csak jelképesnek nevezhető összeget kap. Az intézet német nyelven jelenteti meg kiadványait, amelyek elsősorban a dél-tiroli német közösség gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzetével foglalkoznak. Az intézet alapítója és mindmáig motorja dr. Christoph Pan professzor, egy nagyon rokonszenves, ötvenes éveiben járó úr, aki eredeti végzettsége szerint közgazdász, de ma már elsősorban szociológusként tevékenykedik, s az Innsbrucki Egyetemen politikai szociológiát ad elő. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Svájcban ^ végezte, s 1961-től él Bolzanóban. Pan jjj professzor sosem kívánt Innsbruckban letelei- pedni, mert Dél-Tirolt tekinti szülőföldjének, s > úgy véli, hogy a dél-tiroliaknak szükségük van 2Í rá. Az intézet fennállása (1961) óta több mint 200 tanulmánykötetet és monográfiát jelentetett £ meg, ezek jelentős hányadát maga Pan 5 professzor írta vagy szerkesztette. Nincs olyan x területe a társadalmi életnek, amellyel ne i- foglalkozott volna egy-egy dolgozat. Csak g találomra sorolok fel néhány témát, hogy o érzékeltessem ezt a sokrétűséget. Megjelent 5 már könyv a dél-tiroli kézműiparról, az alma-4 A HÉT Dr. Christoph Pan professzort A "győzelem" emlékműve Egy büszke tartomány í DÉL-TIROLI NAPLÓ Lacza [Tihamér
