A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-18 / 12. szám
Az ismeretlenségből felbukkanva egy csapásra hírnevet szerzett magának Tori Spellink, amikor a Beverly Hills című sorozatban szerepet kapott apukájától, a film producerétől. Lehet, hogy Az utolsó akcióhős című film valóban utolsó lesz — mármint az utolsó Schwarzenegger-mozi ebben a műfajban. Ez a kalandos történet ugyanis ezúttal óriási csalódást okozott Amerikában. Nem úgy, mint a színész előző filmje, a Terminator, amely nagy siker volt. Pedig ránézésre azt se nagyon hinné el az ember, hogy egyáltalán mosni tud. A harminckettedik éve felé közeledve sem lenne kirívó jelenség a gimnázium harmadik évfolyamának padjában. Aprócska termete, keskeny, vékony arca hatalmas, fényesen csillogó gyerekszeme kortalanná teszi. És szinte valamennyi válaszát egy széles mosoly kíséri. Ő Görbe Nóra. Civilben mintha nem is hozzá tartozna az a félelmetes vijjogás, amelyet a Lindából ismerünk. A művésznővel a budapesti Vidám Színpad társalgójában, a Vágyom egy ágy után című előadás előtt találkoztam, még karácsony első ünnepén. — Milyen érzés karácsonykor játszani? Jobb, mint máskor, vagy nehezebb az ünnepre való tekintettel? — Az utóbbi években nemigen dolgoztam karácsonykor. Még főiskolás voltam, amikor sok éven keresztül játszottam huszonötödikén délután, később pedig amikor a gyerekkoncerteket csináltam. Pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy jó lenne az ünnepeket a családdal tölteni. — Ön akár a gimnazisták közé is beülhetne. Minek köszönheti ezt a külsőt? — Jaj, nagyon köszönöm, már érdemes volt ma bejönni. Ez különben alkati kérdés, az anyukám ilyen. — Ha már édesanyját említi, említsük meg Görbe Jánost, az édesapját is. Ön szerint mit örökölt tőle? — Én is nagyon konok vagyok. Apukám 11 éves koromban maghalt, tehát sok közös élményem nem volt vele. A szüleim külön éltek, de úgy mesélték nekem, hogy apu nagyon kemény, konok és makacs ember volt. Ez a fajta eltökéltség bennem is megvan. — Azért a filmjeit biztosan látta... — Rengeteg filmet láttam tőle, és nagyon érdekes, hogy az első tévéjátékokban én is parasztlányokat játszottam — ez a millió megegyezett az 6 világával. Aztán az évek során modern lány lettem, de a parasztfigurákat továbbra is nagyon szerettem. Például a Szeptember című Sarkadi-műben egy fiatal parasztasszonyt játszottam, és teknőben kellett mosnom. Nekem, mivel láttam a nagymamámat mosni, nem volt furcsa, hogyan kell a lepedőt kefével sikálni, viszont mindenki, aki látta ez a tévéjátékot, el volt csodálkozva azon, hogy én ezt honnan tudtam. Mi a mai napig nagyon sok időt töltünk vidéken, mert én ott nőttem fel, és az ón szülőimhez a vidék közelebb áll. Debrecenben születtem, de Szarvason nőttem föl, az Alföld közepén. — Ott talán a délibáb sugallta Önnek, hogy színésznő legyen? — Eredetileg balerina szerettem volna lenni, mert imádtam táncolni, de sajnos ez nem sikerült. Persze csak akkor sajnáltam, mert ma már látom, hogy ez egy nagyon rövid lélegzetű pálya. A gimnáziumban már mondtam verseket, és érdekelt is, hogy örököltem-e édesapám tehetségét. Másrészt meg úgy gondoltam, hogy színésznőként több életet élhetek meg. — A Szlovák Televízió nemrég ismételte a Linda sorozatot. Tud karatézni? — Nem, nem! Erre se fizikailag, se lelkileg nem vagyok alkalmas. — A Linda sorozatban a vőlegénye meglehetősen bugyuta, papucsember volt. ilyen férfiakat szeret a magánéletében is? — Nem, bár meg kell mondanom, hogy ón elég határozott alkat vagyok. De a partnerem is inkább legyen hasonló jellem, hogy megvitathassuk a dolgokat. Ha az egyik a másik fölött áll, abból soha nem sül ki semmi jó. — Férjnél van a művésznő? — Nem vagyok férjnél, de hosszan együtt éltem valakivel a Linda sorozat révén. Van két gyermekem, Anna kislányom tízéves, a fiam pedig négy, és Marcinak hívják. — Ne haragudjon, de nincs önben semmi "színésznős". Még sminket sem használ, hacsak két ragyogóan csillogó szeme nem számít annak. Nem szereti magát festeni? — Színpadon kell, de nem szeretem a festékeket. Inkább főzni szeretek és főleg sütni igyekszem mindenféle süteményeket, tortákat, krémeket, mert nagyon ódesszájúak vagyunk. — Két bizonyíték is van rá, hogy a szerelmet már átélte. Hányat szeretne még átélni, és mi a véleménye egyáltalán a szerelemről? — Jaj, nagyon sokat szeretnék még átélni. Bízom benne, hogy ezek a hatalmas léptékű érzelmek sokat adnak az embernek. A szerelem olyan dolog, melynek adódni és jönni kell. Nem biztos, hogy annál jön az igazi, aki nagyon forszírozza. — A krimit különben szereti? — Soha nem olvasok krimit, de a feszültségekkel teli filmeket szeretem. A Lindáért meg a fiam mindig megszid, mondván: "Mama mindig azt mondod, hogy nem szabad verekedni, és nézd meg mit csináltál! Csúnyán viselkedtél! Rugdostad a bácsikat a motorról!!!" BEKE ISTVÁN — Jártam órákra, és annyira tudok karatézni, amennyire a filmen látszik. Akkor még Magyarországon kevésbé ismerték a keleti küzdő művészeteket, ezért a sorozat kuriózumként hatott. Engem beírattak egy teekwando iskolába, ahol megtanultam az alapokat. — Egyébként verekedett már életében? LINDA teknőben mosott
