A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-18 / 12. szám
ARIZONA Fogadó JÓKAI AZ ARIZONÁBAN Vendég ide, hogy is jönne - jut eszembe, amikor február közepe táján az Arizona vendéglő felé tartunk. Énekelhetném is a dalt, de félő, hogy hamisra sikeredne. Mint írtam, február közepe van, vendéglátó körökben közismerten ez az egyik leggyengébb hónap. Kár még a villanyért is... De ki vagy mi pótolja majd a kiadásokat? Ezekre a kérdésekre valószínűleg feleletet kapok, hiszen a vendéglő tulajdonosa tud az érkezésünkről. Elmondhatja például, hogy milyen optimizmus költöztette ide, a tőkési holtág mellé áz Arizonát? Mert kellemes a környezet, ilyenkor este, amikor a kerti fények a holdvilággal versengve emelik ki a fehér épületet a sötét háttérből, még romantikus is. Ám Gross Irma kedve, hangulata olyan, mint a februári időjárás az idén: ködös, borongós. No, de erről később. Annyi már talán kiderült, hogy ez az Arizona nem valahol Amerikában van. Most már csak arra kellene fényt deríteni, hogy mi köze a nagy mesemondónak az Arizonához? Hát semmi. Illetve annyi, hogy - amennyiben hinni lehet a szóbeszédnek - itt főzik Csallóköz-szerte a legjobb bablevest. Méghozzá azt a fajtát, amelyet Jókai állított össze, és róla is nevezték el. Szóval, februárban pesszimista az ember - ezt vagy Gross Irma mondta, vagy én szűrtem le a beszélgetés alapján. Ám ha a tulajdonos úgy gondolta, hogy felesleges ide a sok beszéd, nézzen körül és lásson az, akit ide hozott szerencséje (vagy munkája), akkor igaza volt. Mert látnivaló akad itt bőven. Családi örökség volt az épület, ezt sikerült jó érzékkel és ízléssel átépíteni. A környezet már adott volt, csak élni kellett a felkínált lehetőségekkel. Éltek is vele, hiszen a főnökasszony fiatal kora ellenére rendelkezik már némi vendéglátós tapasztalattal. Nyáron és ősszel különösen szép lehet a zöld bokrok (ahogy itt mondják: tujaboxok) között elhelyezett kerti asztalnál a színes ernyők árnyékában fogyasztani. Kint több mint hetven, bévül negyvenkét vendég fér el egyszerre. Jönnek is, főleg nyáron. Pozsonyból, Nyitráról, még külföldről is. Főleg németek keresik fel szívesen az Arizonát. Mert a vendég továbbadja, elmeséli az ott tapasztaltakat: a jót is, a rosszat is. Szóval jönnek a látogatók, tehát bővíteni kellene az épületet. De érdemes ebben az időben? Van egyáltalán jövője a vendéglátásnak? De ne engedjünk utat a pesszimizmusnak, folytassuk azzal, amit a főnöknő elmondott: - Ezt a vendéglőt a konyhája miatt keresik fel. Az biztos, hogy soha nem fogok olcsó italokat árusítani. Nem szeretem az italozó, részeg embert. Olcsóbb és drágább ételeink is vannak. Az étlapon a ritkább, nem annyira szokványos ételek is megtalálhatók, amelyeket érdekes fűszerekkel teszünk vonzóvá, ránk jellemzővé. Magyarosan főzünk, és elég sok halétel fogy. Az a lényeg, ami a tányérra kerül, ezért távozik elégedetten s ezért tér vissza a vendég. Mire ez az írás megjelenik, Tőkésen, az Arizonában a zsidó konyha remekeiből főznek egy héten á1 a vendégeknek. Bárki meggyőződhet az állításomról. De az a látnivalók (tallósi malom, kastély, a tőkési malom) után kutató turista is betérhet ide, aki gyors ebédre, mondjuk az említett Jókai bablevesre vágyik. (Receptje a 25. oldalon)-g-Sorozatunkat márciusban a jókai Bonita, a zselizi Kiss Csárda, a tőkési Arizona és az ipolysági Bieta vendéglők támogatják.
