A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-18 / 12. szám
GONDOLKODÓ KINCSÜNK AZ ANYANYELV Vigyázzunk szavaink pontos értelmére! Jöjjön velem "kártyázni"! Manapság bizony elszaporodtak a különböző játékok, amelyek a technika, a számítógépek jóvoltából háttérbe szorítják a régi, különböző kártyajátékokat. Természetesen nem a "kártyával" játszott hazárdjátékokra gondolok, azokra, amelyeket általában pénzre, pénzben játszanak az emberek, hanem az olyan kártyajátékokra, amelyek szórakoztatnak, akár gyermekeink is játszhatnak velünk. Nos, februárban, Léván átutazóban, akadt időm a vasútállomás újságosbódéjának kirakatában gyönyörködni. A szép lányok mellett egy érdekes dobozkát fedeztem fel, amely első látszatra azt a benyomást keltette bennem, hogy valamilyen új cigaretta fajtával van dolgom. Ám a feliratból — XIX. század magyar festészete — gyanítottam, hogy nyilván nem szivarkákról lehet szó. Kérésemre aztán az elárusítónő szívesen kezembe nyomta a dobozkát, amelynek borítóján Székely Bertalan: Az egri nők című festménye, másik Oldalon Paál László: Fontainebleau-i erdőrészlet című festménye ékeskedett. Miután felbontottam a dobozt, kiderült, hogy kártyák vannak benne, a kártyalapon (összesen 40 darab) egy-egy ismert magyar festő műve látható. A kártyajáték neve a "művészeti kvartett", amelynek szabályai is megtalálhatók a dobozban és a budapesti Képzőművészeti Kiadóvállalat adta ki. A játékot többen is játszhatják, a lényege, hogy a győztes az, akinek a végén a legtöbb kvartettje van, de legalább négyféle módon is lehet variálni a játékot. A kártyapakli művészeti anyaga 10 neves magyar festő 4—4 jeles alkotásából áll. Az alkotók: Id. Markó Károly, Barabás Miklós, Madarász Viktor, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály stb. A játékot szívesen ajánlom a művészeteket szerető ifjúságnak. (mote) Nem ritka eset, hogy még a magyar anyanyelvűek sem ismerik pontosan a magyar szavak jelentését, illetőleg nem tudják, hogy egy-egy állandó szókapcsolatban melyik szó, mikor, mit jelent. Egy riportalanyként kérdezett fiatal hazai szakember például ezt mondta: "Jó kapcsolataim vannak néhai tanáraimmal." Bizonyára nem arra célzott, hogy holmi szellemidéző szeánszokon tart kapcsolatot elhunyt tanáraival, csak azt akarta közölni, hogy kapcsolatban van azokkal a tanárokkal, akik őt annak idején az egyetemen vagy a főiskolán tanították. Nos, a tanárok, akik bennünket valamikor, a közeli vagy a távolabbi múltban tanítottak, és ma is élnek, lehetnek volt tanáraink, egykori tanáraink, esetleg hajdani tanáraink. Néhai tanáraink csak azok, akik már nincsenek az élők sorában, de éppen ezért velük már nem tarthatunk kapcsolatot. A néhai melléknevet az értelmező szótár a következőképpen határozza meg: rendszerint személynév előtt áll, jelentése már nem élő, megboldogult. Például: néhai Kiss János; a napilap néhai főszerkesztője; az intézmény néhai titkára; stb. A néhai melléknév második jelentése ritkábban használatos, rendszerint tréfásan és nem személyre vonatkozóan; például: alig emlékszem valamire a néhai világból — vagyis az elmúlt régi világból. A néhai melléknév szlovák megfelelője személyre vonatkozólag nebohý, időszakra, korszakra vonatkozólag lehet niekdajší, bývalý. Például a môj bývalý profesor jelzős kifejezést nem fordíthatjuk magyarra így: néhai tanárom, hanem csakis így: volt tanárom, esetleg egykori tanárom. Egy beszélgetésben hallottam valakiről a következőt: "Eleinte igen jámbornak látszott, csak később mutatta ki az oroszlánkörmeit." Ez olyan értelemben hangzott el a szóban forgó személyről, hogy idővel kiderült róla, milyen veszedelmes, agresszív ember. Igen ám, csakhogy az, aki ezt a körülményt az oroszlánykörmökkel jellemezte, nem tudta, milyen értelemben használja a magyar nyelv az oroszlánköröm összetett főnevet. Nézzünk csak utána! Az oroszlánköröm pontos átvitt értelmű jelentése: a jövőben kibontakozó nagy tehetség jele. Például: mutogatja, megmutatja az oroszlánkörmeit; ez csak egy kezdő munkája, de már mutatkoznak rajta az oroszlánkörmök; stb. Amikor valaki eleinte szelídnek, jámbornak látszik, aztán kiderül róla, hogy egyáltalán nem az, akkor az illető nem az oroszlánkörmeit mutatja ki, hanem a foga fehérét, azaz megmutatja addig leplezett gonosz szándékát, rossz természetét. Persze másképpen is lehet az eredeti mondatot megfogalmazni, mellőzhetjük az átvitt értelmű állandó szókapcsolatot, s így is mondhatjuk: Eleinte jámbornak, jóindulatúnak látszott, csak később derült ki róla, hogy rosszindulatú, kötözködő stb. ember. Az amerikai Martin Luther Kingről hangzott el a rádióban egy ilyenféle kijelentés: "... szavainak volt is keletje, mert a tömegek megmozdultak" stb. Ha utánanézünk, mit is jelent, hogy valaminek keletje van, ki fog derülni, hogy ez a kifejezés ebbe a mondatba nem illik bele. A kelet szavunknak, amely főleg a van és a nincs igével használatos, a jelentése a következő: valaminek keresett volta, kelendősége. Valaminek keletje van, azt jelenti, hogy az a valami kelendő, kapós, ritkábban pedig azt is jelentheti, hogy valaminek becse van. Martin Luther King szavainak nem keletje volt, ha a tömegeket megmozgatta velük, hanem foganatja. A foganat főnevünknek, melyet csak harmadik személyű birtokos személyraggal és rendszerint a van vagy nincs igével használunk, ez a jelentése: valamely cselekvés, eljárás kívánt, várt eredménye, hatása. Az adott esetben éppen arról volt szó, hogy King nem hiába prédikált, hanem szavainak volt is foganatja. Mayer Judit A teljesítmény gyönyöre Magyarországon (is) beköltözött a hálószobákba a politika. Életünk minden mozzanatát átfogja, a hétköznapok is átpolitizáltak. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a diktatúra utáni első választások még nem hoztak igazi demokráciát, néhányszor még rendszert kell váltanunk, hogy igazán hozzászokjunk ahhoz, hogy a lebetonozott rendszerek ne érezzék magukat a Megváltó szerepében. Magyarországon "csak" májusban lesznek választások, de sokan látják úgy, hogy akár ma megtarthatóak lennének, az emberek már nem a propaganda hatására választanak. Piros, fehér és zöld festék gyártható tonnaszám, a lelkesedés hamar lehűl a lapos bukszák tapintására, A megváltás ígérete sem lelkesít már senkit, annyi megváltást átéltünk, hogy leginkább a köztes szünetekre voksolnánk. Megjelentek a plakátok, a "hiteles" arcok az utcákon, s a jó magyar mentalitásnak megfelelően megjelentek a plakátfirkák is. gyorsan bajuszt rajzolnak mókás kezek hölgyek orra alá, célköröket az urak homlokára. Közben folyik a rádióból és a tévéből a vezérlés. Illetve annak kísérlete. Mert Magyarországon már alig néznek televíziót az emberek, s alig hallgatnak rádiót. De miért is tennék? Hogy megtudják a titkot? Hogy hogyan kell alulmúlni a semmit? Az emberek nem hülyék. Tudják, hogy a szavazófülkében magányosak lesznek, s a fölülbíráíai az ő kezükben van. S nem nagyon hisznek semmiféle Ígéretnek. S azt szeretnék, ha a hálószobában a lényegről lenne sző. A teljesítmény gyönyöréről. Hogy egy, az elmúlt két rendszer egyikében sem dédelgetett költő verseskőtetének a címét idézzük. A választások előjátékának idején. Itt, Felső-Balkánon. Böröndi Lajos A HÉT 15
