A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám

SZABADIDŐ

Larry Sisner

Von egy hobbim

Mit tehet egy nőtlen úriember mostanság? Talál magának valamilyen veszélytelen hobbit. Én tulajdonképpen nem vagyok a nagy magány rabja, aki reggeltől estig unatkozik, de van egy szobatársam. Ez az úr szünet nélkül vedeli a szeszt. Greg Gorman nem létezik a számomra: átnézek rajta. Van azonban egy szenvedélyem. A pipák. Igen, a pipák, amelyekből egyébként az emberek undorító füstfellegeket szívnak a tüdejükre. Sohasem dohányoztam. Nem bírom azokat az alakokat, akik nikotinnal mérgezik magukat. Legfőképpen azoktól fordulok el, akik pipáznak.

Délután rendszerint sietve tettem meg az utat a szobámig, mert látni akartam a pipáimat. Szeretek elbeszélgetni velük, szeretem hallgatni mindazt, amiről mesélnek. Csak ón értem a szavukat. Szeretném szeretni, amit pipáim szeretnek.

Még harminc percet sem tölthettem el nyugodtan a szobámban, mert valaki becsapta a bejárati ajtót. Ez Gorman. A pipáim nem kedvelték a mihasznát. Én sem szeretem. Gorman, ugye, az én alkoholista szobatársam.

— Minden este ugyanaz a szöveg. Willy. Van-e pénzed?

Csak úgy dőlt belőle a whisky.

— Nincs pénzem, Greg.

Ezután hülyén pislogni kezdett, leült mellém, és bambán a semmibe nézett. Nemsokára elaludt. Sohasem törődtem vele. Gyönyörűséggel néztem a pipáimat, letörölgettem róluk a port, és beszélgettem velük. Ez a lüké Greg unalmas, de a pipák mindig olyasmiről beszéltek, ami lekötötte a figyelmemet, ami rendkívül érdekes. Borzalmasan idegesített, ha a mesét megszakította Greg horkolása, ám ezt is eltűrtem. Greg — ezt már mondtam — mindig részeg volt. Egy lábbal magasabb volt mint én. Több alkalommal véres ujjakkal és sebhelyes pofával érkezett haza. Gyakran verekedett a lebujokban. Végeredményben ez egy részeges disznó, aki pipázik és pont.

Minden úgy történt azon a napon, mint a többin. Greg becsapta az ajtót. A whisky émelyítő szaga betöltötte a szobát. Meg a pipafüst.

— Hello, boy! Van pénzed?

Nem vettem le a szemeimet a pipákról. Még válaszra sem méltattam. Greg tovább beszélt.

— Szóval semmi. Mindig is visszautasítasz, boy.

Ma részegebb, mint bármikor, gondoltam.

— Szóltam hozzád, Willy — mondta hevesen. — Nem hallottál semmit? Mi van veled, boy?

Hallgattam, és gyengéden megsimogattam a Nagy Pipát. Ez a példány előkelő helyet foglalt el a gyűjteményemben. Édesapámé volt. A Nagy Pipához nem nyúlhatott senki. Csak én.

— Haragszol valamiért, boy? — kérdezte Greg, és belesüppedt a hatalmas karosszékbe. Néhány percig szótlanul nézett rám, majd váratlanul felordított.

— Mit bámulod azt a pipát, te idióta?

— Ne ordíts, Greg — válaszoltam halkan és békésen.

Greg az ujjaival dobolt az asztalon, majd felállt és töltött magának egy nagy pohár whiskyt. Ivott egy kortyot, s aztán megkérdezte.

— Nem akarsz segíteni rajtam?

— Nem.

— Nagy bajban vagyok, Willy.

A Nagy Pipa, azt súgta, hogy ne hallgassak rá. Éppen az édesapámról mesélt, aki azon a napon halt meg, amikor észrevette, hogy magamhoz vettem a Nagy Pipát. Az erdőben sétáltunk, és rá akart gyújtani a Nagy Pipára. Az pedig az én zsebemben volt. Ütni akart, de belöktem a süppedő iszapba, az élő sárba. A Nagy Pipa az enyém.

— Willy! Hozzád beszélek! Nagy bajban vagyok! Néhány nappal ezelőtt a lóversenyen elvesztettem az utolsó centemet. Valamilyen gyanús alakok aztán a segítségemre siettek. Igen ám, de azt a pénzt most visszakövetelik. Ha holnapig...

— Nem érdekelnek a lóversenyek.

— Willy, én tudom, neked van pénzed. Ötszáz dollárra volna szükségem... visszakapod.

— Igazad van, Greg, van pénzem. Neked azonban egy centet sem adok, mert beszámíthatatlan alak vagy. Értjük egymást? Mit bámulsz? Nem szeretem azokat az embereket, akik lóversenyeznek. Egyáltalán nem kedvelem a szerencsejátékosokat. Világos voltam?

— Várj, várj. Nem szerencsejátékról van szó. Az úgy volt... a lóverseny... az valami más. Most visszakövetelik a pénzt. Ellenkező esetben meglátogatják a főnökömet. Ő pedig egyszerűen elbocsát, ha megtudja, hogy én... Érted?

— Nem, Greg. Nem adok neked ötszáz dollárt! Miért nem járok én a lóversenyekre?

Miért nem kártyázik például a Nagy Pipa? Miért nem játszik ruletton Frank Pipa? Miért nem pókerezik Morgan Pipa? Miért nem játszik Edward Pipa, Theodor Pipa vagy James Pipa? Csak te viszed ebben a házban vásárra a bőrödet, Greg.

— Te totálisan bediliztél, boy.

— Nem vagyok bolond. Mindig azt teszem, amit a pipák parancsolnak nekem. Ez minden. így van-e, Nagy Pipa?

— Nem vagy normális, Willy. A te pipáid beszélnek? Hahaha. Micsoda egy marha! Meg kell szakadni a röhögéstől!

Összeszorítottam a fogaimat, és a mellemre szorítottam a Nagy Pipát.

— Hagyd abba, Greg!

— Ne marháskodj, Willy — fordult felém Greg hirtelen. — Add nekem azt a nyavalyás ötszáz dollárt, és menjünk aludni...

A Nagy Pipa azt súgta, hogy legyek résen. Zűr lesz. A Nagy Pipa mindig előre jelzi a veszélyt. Megfogadtam a tanácsát, de nem mozdultam. A többi pipát néztem.

— Mi lesz? Megkapom azt az ötszáz dollárt? — türelmetlenkedett Greg. Most már ordított.

A Nagy Pipához imát mormoltam, azt az imát, amelyet édesapámtól tanultam. Greg a következő pillanatban a padlóhoz vágta a poharat, és megindult felém. Elkapta a nyakamat.

— Tökfej, ide azzal a pénzzel!

Nem vettem le a tekintetemet a pipákról. Greg ekkor a polchoz lépett, és a pipákat a földhöz vagdosta. Valóságos örömtáncot járt felettük. Megtaposta a pipáimat. Végül ledöntötte a polcot. Én rendületlenül az imámat mormoltam a Nagy Pipámnak.

— Látod? — sikoltozta Greg vadul. — Megvertem a pipáidat!

Greg bement a szobájába, és becsapta az ajtót. Nem néztem utána. A pipáimra esett a tekintetem. Halkan nyögdicséltek a padlón. Néhány porcelánpipa összetört. Lassan visszahelyeztem valamennyit a polcra. A Nagy Pipát a mellemre szorítottam.

— Minden rendben lesz — mondtam gyengéden.

A Nagy Pipa megszólalt:

— Most a bosszú következik, Willy.

Vártam, amíg elalszik. Éjfél is elmúlott,

amikor horkolni kezdett. Magamhoz vettem a Nagy Pipát, spárgát, ragtapaszt és egy üveg whiskyt. Lábujjhegyen besurrantam a szobájába. Az ágyához léptem, és a whiskysüveggel a koponyájára csaptam. Egyszer, majd még egyszer. Nehogy felébredjen. Ezután az ágyhoz kötöztem, majd ragtapasszal leragasztottam a száját.

A Nagy Pipa azt mondta:

— Ez a mi bosszúnk, Willy.

A Nagy Pipával Greg homlokára csaptam. Erős ütés volt, de azért vigyáztam a Nagy Pipa épségére. Még egy ütés és még egy. Hajnalban még mindig ébren voltam, és Greg homlokát csapkodtam a Nagy Pipával. Végül megtapogattam szobatársam homlokát. Jéghideg volt. Visszatértem a pipáimhoz. Magamhoz vettem Greg pipáját, és elhelyeztem a többi közé. Az egyik porcelánpipa mellé. Leültem, és gyorsan elnyomott az álom. Holnap nehéz napom lesz. A mocsár nincs messze, de Greg dögnehéz.

Ha majd visszatérek Greg temetéséről — akit édesapám mellé temetek — a pipája biztosan sokat mesél majd a múltjáról. Sok mesét hallottam Carl Pipától, Benny Pipától, Ed Pipától, Walter Pipától, Donald Pipától...

20 A HÉT