A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám

SZABADIDŐ A kórházban szerették meg egymást Kései esküvő A vőlegény 98, a menyasszony 74 éves. Laurcnl és Madeleine a kórházban ismerkedtek meg. Laurent Rogiers ostendei lakos elesett, és eltörte a csípő­csontját. Négy hónapig volt kórházban. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Madeleine-t. A meny­­nyasszony is elesett, több csontja eltört. Két nap, két éjszaka feküdt otthonában segítség nélkül. Mindkettőjüket a kórház intenzív osztályára vitték. Néhány napot egy osztályon töltöttek. Az ismeret­ségből szerelem lett. Felépülésük után megtartották az esküvőt. Ma­deleine otthonába, Ravetsydeba költöznek. Laurent felesége tíz évvel ezelőtt halt meg. Két gyermeke van. 30 évet töltött Belga-Kongóban, ahol 350 hektár földje volt. Madeleine is özvegy, de neki nem voltak gyermekei. A napokban a kamránk egyik polcán rábukkantam egy katicabogárra. Az üvegek közt matattam, a még bontatlan borospa­lackok között, amikor megláttam az apró pettyet a falon. Tűnődni ezen csak később kezdtem, mert eszembe jutott, hogy koráb­ban is láttam már, sőt többször is, s nem pont azon a helyen. Mi lehet vajon az a petty, ami a helyét változtatja? Visszamen­tem a kamrába, és akkor állapítottam meg, hogy katicabogár. Óvatosan a tenyerembe vettem. Nem mozdult, de éreztem, hogy él, hogy rémület ül most parányi szívébe, vagy talán csodál­kozik, talán ártalmára is van a háborgatás. Téli álmát alussza ilyenkor, s nem szabad megzavarni. Talán gyümölcsöt hoztunk ősszel a ko­sárban, s így került a kamránkba, ahonnan nem tudott szabadulni. Itt érte az ősz, aztán a tél. A katica átalussza a telet, azért volt mozdulatlan olykor hetekig. Csak ritkán mocorgott, a helyét változtatva. S ez árulta el jelenlétét. Mit tegyek vele? — tűnődöm, és csak tartom ügyetlenül a tenyeremben. Mit is tehetek vele? Etetném, de nem biztos, hogy elfogadja. És ha nem bírja ki étlen-szomjan tavaszig? Ha belepusztul ebbe a kalandba? Gyilkosa én lennék? Óvatosan visszaviszem a kamrába, s oda helyezem, ahol megtaláltam. Aztán kutatni kezdek könyveim között, talán ráakadok egy olyan műre, amellyel bővíthetem rovartani ismereteimet. Sajnos, nem találok olyat. Az eset óta mintha megszokott környeze­tem is megváltozott volna. Világosabb, derűsebb a lakás, s nem azért, mert a kerti fák levetkőztek, hanem azért, mert a lakásban vendég a nyár egyik képviselője: a katica. Ő képviseli most az összes eddigi nyara­kat, nyári örömök, vidám szabadságok néma hírnöke ő. Emlékszem: futottunk az unokám­mal a parton, térdig érő vízben, s kezünkkel kihalászva mentettük a sok katicabogarat. Szegények, a nyártól bódultán elindultak, csak úgy vaktában, s aztán elfáradva kimerültén a vízbe pottyantak. Nem várta őket a messzeségben az az új, szebb világ, az illatosabb virág, amiről álmodoztak. Csak a víz, amelynek hullámai rendszerint már holtan sodorták ki őket a partra. Én az unokámmal mentettem kis életüket, s vállunkra raktuk a még élőket. Amikor már a vállunk is teli volt, az unokám kitalálta, hogy legjobb helyük a fejemen lenne. Az legalább kimagaslik a vízből, s a hajam sem akadályozza őket a száradásban, mert már alig van néhány szál belőle. Ezt az eltévedt katicát most az én gondomra bízta a sors vagy a véletlen, vagy mindegy, hogy tulajdonképpen minek nevez­zük. A gazdája vagyok. Vagy a rabtartója? Merthogy figyelem állandóan: mozog-e? Mert amióta megtaláltam, a nyárra gon­dolok egyfolytában, azt a régi júliusi delet látom, amikor izzott és remegett a nap a víz fölött, azt a hűs szellőt érzem, amely az alkonyattal érkezett. Tihany felől, ahol elfá­radt vitorlásokat terelt pihenésre az öböl opálosan zöld vizére. Meghallom olykor a reggeli madárfüttyöt. Tűnődök most: milyen színű is ilyenkor a Balaton? Szinte látom magam a túlsó parton, s látom, most futott ki a siófoki kikötőből egy nagy vitorlás. És arra gondolok, nem is a katicabogarat őrizgetem én tulajdonképpen, amikor bekuk­kantok hozzá olykor a kamrába. Mert nem ő a rab. Engem tart örök rabságban egy régi nyár, amely még mindig bennem lobog és visszhangzik. Illés Sándor — Igen, néha látom az arcát is, amikor a tévében sportot közvetítenek! Egy páratlan Hát persze hogy páratlan, hiszen a négyzetben 25 tárgy látható, egy kivételével mindegyiknek van párja. Melyik páratlan? tf m g % m 15 Q ■ * % ifi % 3 1 y SS M A HÉT 21 A rab katica

Next

/
Thumbnails
Contents