A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
Együttélés — dél-tiroli módon A tartomány 116 településének túlnyomó részében a németek vannak többségben; 5 helység olasz, 8 helység pedig ladin többségű. Az olasz népesség elsősorban a városokban él; a tartomány fővárosában, a 100 ezer lakosú Bolzanóban kb. 69 ezer az olasz, ami azt jelenti, hogy a dél-tiroli olaszok mintegy 57 százaléka bolzanói. Jelentős számú olasz él a 34 ezer lakosú fürdővárosban, Meranban is (kb. 15 500 fő), továbbá Leifersben (9200 fő) és a tartomány harmadik legnépesebb városában, a 17 200 lakosú Brixenben (4400 fő). Jellegzetes dél-tiroli táj A falusi jellegű településeken az olaszok aránya többnyire nem éri el még a 15 százalékot sem. Mivel a dél-tiroli ipar is a városok környékén koncentrálódik, ezekből az adatokból az is nyilvánvaló, hogy az olaszok elsősorban az ipari üzemekben és a kereskedelemben dolgoznak, míg a tartomány egyik húzóágazatában, a mezőgazdaságban a németek vannak túlsúlyban. Jelentős a tartomány idegenforgalma is; a festői szépségű táj, a kiváló síelési lehetőségek, a rengeteg műemlék, kastély és vár — mindez olyan mágnes, amely turisták és üdülni vágyók százezreit vonzza ide minden évben. Mint már említettem, a dél-tiroliak kényesen ügyelnek az arányokra, mindenütt igyekeznek maximálisan eleget tenni a proporcionalitás elvének. Talán ezért is rendelkeznek naprakész statisztikai adatokkal, s kimutatásaikban nem hozzávetőleges, hanem két tizedeshelynyi pontosságú számokat közölnek; egyszer sem tapasztaltam, hogy bármelyik fél is kétségbe 2 A HÉT vonta volna ezeknek az adatoknak a valódiságát (ami, ugye, mifelénk azért még nem annyira magától értetődő). Dél-Tirolban tucatnyi párt működik, ezek közül a Dél-tiroli Néppárt (SVP) a legerősebb, a 35 tagú tartományi parlamentben már több választási időszak óta abszolút többségben van. A legutóbbi választások alkalmával 19 képviselői helyet szerzett, s természetesen a tartományi parlament elnökét is ez a párt állítja. Alig két hónapja lett a tartományi parlament elnöke dr. Sabina Kasslatter Mur, egy 30 év körüli rokonszenves hölgy, aki korábban újságíróként dolgozott. Az elnök asszony fogadta Bolzanói csendélet küldöttségünket, sőt az egyik délelőtt két órát eltölthettünk a parlament épületében is, ahol a parlamentben képviselővel rendelkező pártok vezetőivel is találkoztunk. A dél-tiroli olaszók politikailag jóval megosztottabbak, mint a németek. A volt kereszténydemokrata pártnak — amely ma már új nevet választott: Partito Popolare (Néppárt) — éppúgy vannak itt támogatói, mint a szocialistáknak és az újfasisztáknak. Jelenleg négy újfasiszta képviselője is van a tartományi parlamentnek; ők az autonómia ellenzői, s híveik időnként falragaszokon és különböző mázolmányokon adják tudtára a világnak véleményüket. A németek körében is akad természetesen szélsőség; az Union für Südtirol nevű politikai tömörülés — két képviselője van a tartományi parlamentben — Dél-Tirol teljes elszakadásáért küzd, s mint egyik markáns vezető személyisége, dr. Alfons Benedikter elmondta, az 1946-ban megkötött szerződések tartalmazták a dél-tiroli németek önrendelkezési jogát is, tehát ennek alapján, ha a többség úgy dönt, még az elszakadáshoz is joguk lenne. Közismert, hogy az olasz állam súlyos belpolitikai válsággal küzd. Azok a pártok, amelyek évtizedeken át az országot kormányozták, különböző botrányokba keveredtek és elveszítették támogatóik legjavát. Új pártok és tömörülések jelentek meg a politikai színtéren, ezek közül a már említett újfasiszták mellett az Északi Liga a legerősebb. Ennek a pártnak a programjában Olaszország föderatív vagy konföderatív felosztása szerepel. Amikor a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben létrejött az egységes Olaszország, egy erősen központosított államalakulat született. Ez a centralista jellege megmaradt a II. világháború után is, s talán ezzel magyarázható, hogy a parlamenti demokrácia ellenére is kialakultak olyan érdekcsoportok, amelyek túlságosan nagy politikai hatalomra tettek szert azáltal, hogy korrumpálták a pártok vezetőit. Ez az erkölcsi válság most van tetőződőben az országban, s a kiutat nem könnyű megtalálni. Érdekes módon ezek a botrányok Dél-Tirolt teljesen érintetlenül hagyták, s amint az SVP egyik vezető embere, dr. Siegfried Brugger elmondta, a Dél-tiroli Néppárt azért őrizte meg vezető szerepét a tartományban, mert tiszta maradt. Meglehet, a dél-tiroli példa nemcsak Európa nemzeti kisebbségei számára lehet tanulságos, hanem az egész olasz társadalom számára is, hiszen úgy tűnik: a regionalizmus lehet az a gyógyír, amely csillapíthatja az ország bajait. Persze Dél-Tirolban sem minden arany, ami fénylik. Ma már természetesnek számít, hogy az olaszok is tanulják a német nyelvet, sőt ez saját érdekük is, hiszen közhivatalban csakis nyelvvizsga alapján nyerhetnek alkalmazást. Az olaszoknak azonban nemigen van módjuk az élő német beszédet gyakorolni, mivel az iskolában oktatott német irodalmi nyelv jelentősen különbözik a dél-tiroli nyelvjárásoktól. A dél-tiroli német az iskolában ugyan az irodalmi nyelvet tanulja, de otthon és az utcán a helyi tájszólást beszéli, amit az idegen nyelvek iránt nemigen fogékony olaszok még kevésbé értenek. Az olaszok, amint azt dr. Italo Ghirigato professzortól megtudtuk, bizonyos identitászavarokkal küszködnek a tartományban. Szüleik, nagyszüleik a húszas években jöttek ide Olaszország legkülönbözőbb vidékeiről, s többnyire új városrészekben kaptak bérlakást. E hat-hét évtized alatt nemigen alakulhatott ki valamiféle dél-tiroli olasz tudat, s ezzel a gyökértelenséggel magyarázható az is, hogy az olaszok nem képesek olyan jól működő egyleteket és szervezeteket létrehozni és működtetni, mint a németek. Az olasz népesség, ha lassú ütemben is, de csökken, ezért a dél-tiroli autonómia számára is fontos előnyöket jelenthet, hiszen eleve biztosítja az arányos képviseletet. Az olaszok nehezményezik, hogy az utóbbi évtizedekben lelassult a lakásépítés üteme a városokban, s így az olaszok nehezebben jutnak lakáshoz. Azt már másoktól tudom, hogy évtizedeken át az olaszok haszonélvezői voltak Mussolini sajátos telepítési politikájának, és ők rendelkeztek az állami lakások több mint 60 százalékával, jóllehet számarányuk nem érte el a 28 százalékot sem. Ez a lakásépítési politika természetesen alaposan lecsökkentette a bevándorlást is, ami az olaszok lélekszámát kedvezőtlenül befolyásolja ugyan, de a másik oldalon viszont stabilizálja a gazdaság helyzetét, és jótékony hatással van a munkanélküliség alakulására is. (Folytatjuk) Fotó: a szerző és archív Egy büszke tartomány | DÉL-TIROLI NAPLÓ Lacza [Tihamér
