A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
„Itt élned, halnod kell" Az otthon nemcsak a család, hanem egy nép életében is alapvető fontosságú. A lévai magyarok számára mindig is léteztek ilyen otthonok. A szó szoros és átvitt értelmében is. Annak idején, amikor a vár tűz martalékává vált, a körötte épült kis mezővároska nem tűnt el. Fejlődésnek indult, bár az erős bástyák már nem védelmezték. Inkább a polgárság, a kultúra, a szellem vigyázták, s mutattak előre — itt az út. Számos példát sorolhatunk. A századelőn két hetilapot is eltartott egyidőben a város, a Barsot és a Lévai Orállót. Kulturális, közművelődési egyesületek működtek; a Kaszinó, a Dalárda, a Reviczky Társaság, az Iparoskor stb. A Reviczky Társaságnál álljunk meg egy pillanatra. Nagyon fontos feladatot teljesített. Amellett, hogy irodalmi s más, egyéb jellegű előadásokra került sor estjein, melyeken meghívott vendégek kaptak szót, a lévaiak is itt mutatták be tudományukat. Énekeltek, szavaltak, sokszor saját szerzeményeiket. Tehát öntevékeny, műkedvelő zenészek, irodalomértők élték itt mindennapjaikat, s ezzel a város lakosai számára bizonyos szellemi otthont, a közösségteremtés, összetartozás élményét biztosították összejöveteleiken. Csehszlovákia megalakulása után azonban a Reviczky Társaság megszűnt, s utána sorra a többi egyesület is. De tartották a magyarokban a lelket az iskolák, bár, sajnos, nem sokáig. Az államosítás után az egyházak vagyonát elkobozták, s a református iskola is megszűnt létezni. A 70-es és 80-as években a magyar tannyelvű középiskolákat fokozatosan leépítették, mára egyetlen magyar középiskola sem működik Léván. A kultúra fellegváraként megmaradt a Lévai Magyar Tanynyelvű Alapiskola és a Csemadok. Ezek sorsa is több mint nehéznek mondható. A Csemadok albérletből albérletbe költözött, egyre rosszabb körülmények között próbálta tenni azt, amit tudott. Az alapiskola is csak a "maradékot" kapta, mindkét intézmény évekig fabarakkban működött. Azóta az iskola gondja megoldottnak mondott, annak ellenére, hogy a jelenlegi épületben most is nehezen férnek el, nincs hely szertárak, laboratóriumok számára. (Megjegyzem, évtizedekig ígérgették, hogy új iskolaépületet kapnak — de ez máig csak ígéret maradt.) A Csemadok albérletei sem voltak elegánsabbak, a legutolsóból (az emlegetett fabarakkból) is ki kellett költöznie — az utcára került. S meglett az eredmény. A magyarok lélekszáma rohamosan csökkent, a gyerekeket sokan szlovák iskolába íratták, a más városokban közép- és főiskolát végzett fiatalok nem tértek vissza. A magyarság elöregedett Léván, kevés az esély a túlélésre. Ilyen körülmények között döntött merészen a Csemadok Lévai Alapszervezete úgy, hogy házat vásárol, ezzel megpróbálja az esélyeket növelni. Nehéz, felelősségteljes döntés volt ez, hiszen pénz nem állt rendelkezésre, így kölcsönt vett fel, s bizakodott. Megérte. A Rákóczi Szövetség és az Illyés Alapítvány hathatós támogatásával végül is a nagy mű elkészült. A házat felújították, átépítették, a célnak megfelelően. Természetesen a lévaiak is látták, érezték az ügy fontosságát, ezért ún. téglajegyek vásárlásával anyagilag, és két kezük munkájával is segítették a vezetőséget. Hiszen a cél közös volt — megteremteni végre az otthont, amely mindannyiunké. Január 16-án ünnepi ese mfitfrc került sor. A Csemadok-ház átadási ünnepségére több százan eljöttek. Becses vendégeket is üdvözölhettek, Kun Ferenczet, a Rákóczi Szövetség képviselőjét, dr. Boros Ferencet, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének tanácsosát, dr. Bauer Győzőt, a Csemadok OV elnökét és Végh Lászlót, a Csemadok OV főtitkárát. A ház avatásakor Kun Ferencz vágta át a nemzeti színű szalagot, majd Török Alfréd, a Csemadok Lévai Alapszervezetének elnöke mondott beszédet. S hogy a sok szép mondanivalót tett is kövesse, a Barátság kultúrházban ünnepi műsorra is sor került. Ennek keretén belül lévaiak léptek fel. Az estet a magyar alapiskola énekkara kezdte, Szalay Pál vezényletével. Ezután ismét beszédek következtek, majd hamarosan színre léptek a Rikkony testvérek. Zongora- és hegedűjátékuk nagy sikert aratott. Új váry László rendezésében mutatta be műsorát az irodalmi színpad — alap- és középiskolás diákok tolmácsolták irodalmunk legszebb alkotásait. Nem hiányzott a népzene és a néptánc sem. Hosszú idő eltelte után mutatkozott be ismét a lévai közönségnek MénkűMilán citerazenekara, majd a műsort a Garammenti Népi Együttes zárta. A hosszú, ám annál jobb hangulatú est mérföldkő lehet a lévai magyarság életében. Végre van otthonunk, s most már csak rajtunk áll, hogyan használjuk ki, mit tudunk újult erőnkkel kezdeni. Bízunk abban, hogy az ötezerre csökkent lévai magyarság száma a csemadokosok segítségével is újra növekedni fog. Mert remény is csak akkor van, ha még bizakodni tudunk. A lévai magyar alapiskola gyermekkara és Szalay Pál karnagy CMMXS 'te Török Alfréd, a Csemadok Lévai Alapszervezetének elnöke és dr. Bauer Győző a megnyitón Fotó: Gunits László Piklcrné Dolník Beáta A HÉT 3
