A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
✓ — És még hányat óhajt? Úgy tudom, a törvény négyet enged meg. — Nem hiszem, hogy még egyszer megnősülök. így jó, szabadon. — Ismertek a volt feleségei? — A második feleségem Kassai Ilona, Kossuth-díjas színésznő. Tőle elváltam, de van egy fiunk, aki a SEX ACTION BAN dobos. Most nyertek Zoltán Erikával valami díjat. Az első feleségem meg disszidált. Bánatában ment el, mikor elhagytam, de jól járt, mert Amerikában él. Bár jelenleg egyedül vagyunk, a tükrök száma jelzi, hogy még két gazdája van az öltözőnek. — Kibódi Ervin öltözik ott a sarokban, mellette Gálvölgyi, itt meg én. Kibédit már idestova harminc éve ismerem. Eddig három nagy — Kabos, Kazal, Kibédi — mellett játszottam. Szerintem engem azért is szeret a közönség,, mert egyetlen vagyok az utánpótlásból. Ok hárman közkedveltek voltak ugye, és mellettük engem is megszerettek. — Ön végzett színművész? — Igen, együtt felvételiztem Rózsahegyi Kálmán színiskolájába Szersén Gyulával, Koncz Gabival és Hofival. — Nem sértődik meg, ha nófalónak nevezem? — Milyen nők a kedvencei? A fiatalok? — A gyönyörűek, mindegy, csak gyönyörű legyen. De minél öregebb az ember, annál fiatalabb nőket szeret. — Egyébként milyen a színházban a hangulat? Úgy látom, kedélyes. — Kedélyes, kedélyes, de a kormány a rendszerváltás óta nemcsak a színházunkban, hanem az egész művészeti életben nem figyel eléggé ránk. Minden színésznek rosszabb a hangulata. Most, ha az ember eljátssza a Hamletet, arra se figyelnek oda. Ha azelőtt eljátszott valami nagy szerepet, akkor kapott valami díjat, megdicsérték, odafigyeltek ránk. Mintha elfelejtettek volna a két legfontosabbat, a cirkuszt és a kenyeret a népnek. — Viszont a közönség annál inkább ki van éhezve a vidámságra... — A mi műfajunkat a közönség sokkal jobban szereti, mint a szakma. Az a borzalmas, hogy nálunk a csend bukás, máshol meg a siker jele. — Milyen kocsival hódítja a nőket? — Egy Ladám van. A kedvencem a BMV, de egyelőre anyagi akadálya van a dolognak, meg a mai világban nem érdemes jó kocsit venni, mert ellopják. Az autóval kapcsolatban van egy aranyos sztorim. Háromszor leszívták a benzint az autómból, de nem tudtam kilesni, hogy ki volt. Összehajtottam a fényképemet, és ráírtam, hogy nem vagyok gazdag, ne vidd — Azt rebesgetik, a vadászat is a hobbija. Lőtt már bakot? — Ajjaj, de mennyit, többet is mint kellene. — Itt, a színházban? — Rengeteg bajom van abból, hogy nagy a szám, és mindig megmondom az igazat. Viszont szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nem volt nagy bukásom. — Van olyan rossz tulajdonsága, amit beismer? — Igen, van. Ez a hirtelenségem. Olyan ember vagyok, aki nem tud hazudni. Például ha valamelyik kolléga megkérdezi, milyen volt előző este, nyugodtan megmondom neki, hogy borzalmas, és már van is egy ellenségem. — Azt is megmondaná nekem, melyik színésznő tetszik Önnek itt a színházban a legjobban? — Azt nem, mert nem akarok senkit megbántani, de a Rátonyi Hajnival 8 évig jártam. Nagy "love" volt, de már vége. — Ez is baklövés volt? — Nem volt baklövés, mert majdnem gyerek is lett a kapcsolatból. Tizenegy éves lenne a srác vagy tizenkettő. De hát mindennek vége szakad egyszer... BEKE ISTVÁN </ Zana már hosszú évek óta ott van az élvonalban, szinte mindenhol látni lehet, ahol a humor nagyjai sziporkáznak. Meg persze, ahol a szép nők tündökölnek. Ugyanis Zana Józsefnél, a Vidám Színpad művészénél kevés igazibb hódolója van a női nemnek. Senkit nem hagy "parlagon", aki megtetszik neki, és persze feltehetően bánni is tud a szépnemmel, hiszen nemcsak ő vonzódik hozzájuk, a mágneses erő kölcsönös. A riport alaphangulatát egy sztorival adja meg az öltözőben, ahová a nagy színházi zsivajgás elől menekülünk. — Annak idején Kabos Lacival laktunk egy lakásban, mint afféle két legényember. Nem mondom, hogy a nők ki voltak tiltva a környékről, és mi csupán a legényélet sótlan, száraz kenyerét majszolgattuk. Egyik alkalommal nekem nagyon megtetszett egy rendkívül vonzó kalauznő, s addig utazgattam végállomástól végállomásig, amíg sikerült rávennem, hogy ne csak a jegyemet kezelje. Fel is jött hozzánk a hölgy, ón az egyik szobában, Laci a másikban. Hogy, hogy nem, a fürdőszobából visszatérő tündér nem az én ajtómon kopogtatott, hanem a Lacién. Ha már így esett, nem voltam irigy, meghagytam a tévedésében. Persze Laci se volt rest, és azonnal hozzálátott, és tette, amit kellett. Amikor elment a nő, Laci éppen kezdte nekem bevallani töredelmesen az összes bűnét. Csengettek, és a kalauznő állt az ajtóban: — A lyukasztómért jöttem, itt felejtettem! Mire én visszaszóltam Lacinak: — Gyere ki, Laci, téged keresnek!... — Szlovákiában is vannak kapcsolatai?_ — Igen, hogyne, Nagy Feri Perbetén. Ő a volt feleségem testvérének a férje. — Most is van felesége a művész úrnak? — Nem, most nincs. Tíz éve, hogy elváltam. — És hány volt? — Kettőt fogyasztottam el idáig. — Hál’ istennek imádom a nőket. De hogy hány nő volt az életemben, azt ne kérdezze, mert nem szoktam senkit kiadni. el a benzinemet. Másnap a fényképet megtaláltam, de a benzint nem. A képre viszont ráírták: Mi se vagyunk gazdagok, de nem bántunk többet. És be is tartottak. IMÁDOM A NŐKET...
