A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
FIGYELŐ VII. Anyanyelvi Napok 1993 decemberében hetedik alkalommal került sor Galántán és Szencen az Anyanyelvi Napok megrendezésére. Szervezői a Csemadok Galántai és a Pozsony-vidéki Területi Választmánya, a Galántai és a Szenei Alapszervezete, valamint a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Galántai Járási Vezetősége voltak. A mostani rendezvénysorozat a minden magyarok legszentebb imája, a Himnusz megzenésítője, Erkel Ferenc halálának 100. évfordulója jegyében és a "Nyelvében él a nemzet" szellemében zajlott. Az Anyanyelvi Napok keretében tartalmas és változatos műsorokra, irodalmi, nyelvi, zenei előadásokra, vetélkedőkre, koncertekre került sor Galántán és Szencen, illetve a Galántai járás több községében. A rendezvénysorozat az általános iskolák alsó tagozatos tanulóinak mesemondó fesztiváljával kezdődött. A területi seregszemlén 19 iskola 35 tanulója vett részt, akik az iskolai fordulók győzteseiként nagy sikerrel szerepelhettek a döntő vetélkedőn a galántai óvodások előtt. Ezt követte az általános iskolák felső tagozatos tanulóinak szintén Galántán meghirdetett versmondó vetélkedője. A középiskolák tanulóinak versmondó területi versenyét Szencen rendeztük meg négy magyar tanítási nyelvű középiskola 14 diákjának a részvételével. Kétfordulós anyanyelvi vetélkedőt szerveztünk az általános iskolák felső tagozatos diákjai számára, amelybe — akárcsak a szavalóversenybe — bekapcsolódott a Galántai Magángimnázium is. A versenykérdéseket a magyar szakos tanárok állították össze. Az igényes, de ugyanakkor szórakoztató verseny döntőjében 11 iskola képviseltette magát 1 — 1 négytagú csapattal. A tanulók felkészültsége valamennyi vetélkedőn egyértelműen azt bizonyította, hogy iskoláink pedagógusai tudatosították ezeknek a nemes jellegű versenyeknek a jelentőségét az anyanyelv ápolása, az anyanyelv iránti szeretetre és hűségre nevelés, a nemzeti tudat erősítése érdekében, hiszen a felsorolt versenyeknek iskolai fordulóik is voltak, amelyekbe több száz tanuló kapcsolódott be, elsajátítva így sok-sok gyönyörű költeményt, rengeteg hasznos és érdekes tudnivalót édes anyanyelvűnkről. Óvodásaink és kisiskolásaink számára felejthetetlen élményt jelentett a Győri Városi Bábszínház vendégszereplése. A "Mese az ordas farkasról" című mesejátékot nyolc alkalommal adták elő, s több mint kétezer-ötszáz gyermek tapsolt nekik önfeledten, lelkesen. A szenei alapiskolában megrendezett anyanyelvi szemináriumon régi kedves ismerősökként köszönthettük Pomogáts Béla irodalomtörténészt, az MTA II igazgatóhelyettesét, az Anyanyelvi Konferencia elnökét és Kolezonay Katalint, az Anyanyelvi Konferencia alelnökét. Az összejövetel — zömmel pedagógusokból álló — részvevői számára Pomogáts Béla "Mit tehet az író egy politikus korban?" címmel tartott lebilincselő és elgondolkodásra késztető előadást. Kifejtette nézeteit az író, az irodalom társadalomban betöltendő szerepéről. Kolczonay Katalin az Anyanyelvi Konferencia küldetését és feladatát vázolta. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy minden tőlük telhető erkölcsi és anyagi támogatást igyekeznek megadni a Magyarország határain kívül élő magyarságnak (hadd jegyezzem itt meg, hogy mi, galántaiak ezt többször is tapasztaltuk, és hálásak vagyunk érte), ami e népcsoportok anyanyelvének és identitásának megmaradását elősegíti, elősegitheti. Ugyanakkor nagyon helyesen látja, s ezt ki is hangsúlyozta, hogy a kisebbség fennmaradása elsősorban és minden esetben a kisebbségektől függ. Attól, hogy a kisebbség hű marad-e önmagához, kultúrájához, anyanyelvéhez, nem cseréli-e fel azt a többség nyelvével vélt vagy esetleg valódi előnyökért; attól, hogy képes-e megfogalmazni azokat az igényeit, amelyek nemzeti identitásának a zálogai, s kész-e síkra szállni azokért. Tökéletesen egyet kell értenünk vele, amint azt a vitában felszólalók is igazolták. Valljuk be: nagyon sok esetben nem éltünk — és ma sem élünk! — teljes mértékben az adott lehetőségekkel. Mivel indokolható például, hogy mind Szencen és a környező falvakban, mind pedig Galántán és a járás többi községében is, az iskolaköteles magyar nemzetiségű és anyanyelvű gyermekeknek mintegy 25—30 százaléka szlovák tanítási nyelvű iskolába jár? Az önkéntes asszimilálódásnak, az önfeladásnak, az anyanyelv és a nemzeti identitás megtagadásának bizonyára ez a legveszélyesebb és legelszomorítóbb jelensége! Pedig az elmúlt években, évtizedekben az iskolai szervek által végzett sok-sok felmérés egyértelműen azt bizonyítja, hogy az oktató-nevelő munka terén a magyar tanítási nyelvű iskolák semmivel sem nyújtanak kevesebbet, mint a szlovák oktatási nyelvűek. Sajnos, tájainkon ennek ellenére sok szülő utódaiban mégis megtagadja önmagát! A szeminárium harmadik előadója Csuka Gyula biológus volt, aki előadásában a szakszótárak kérdéseivel, a Szlovákiában megjelenő magyar nyelvű tankönyvek nyelvinyelvtani hiányosságaival, s általában a magyar terminológiák hiányos és sok esetben helytelen használatával foglalkozott. Mint minden eddigi alkalommal, az Anyanyelvi Napok most is ünnepi karácsonyi hangversenyekkel értek véget. Ezeket megelőzően került sor december 16-án Galántán Kodály Zoltán emlékművének a megkoszorúzására. Ebből az alkalomból Adóm Barnabás, a Csemadok Galántai Alapszervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet, Tóthpál József a Magyar Filmharmónia igazgatója pedig Kodály és Galánta kapcsolatát méltatta. Elküldte koszorúját a pozsonyi Magyar Kulturális Központ is, amelyet Szabó László helyezett el az emlékműnél. December 17-én és 18-án járásunk négy községében — Deákiban, Sókszelőcén, Taksonyban és Tósnyárasdon — templomi hangversenyekre került sor hazai és külföldi vendégkórusok részvételével. Zsúfolt nézőtér előtt kezdődött el december 19-én délután az ünnepségsorozatot lezáró, nagy érdeklődéssel várt karácsonyi hangverseny a galántai művelődési ház színháztermében. A külsőségekben is a karácsony hangulatát idéző színpadon a hazai kórusokon kívül (a Galántai Alapiskola és a Peredi Alapiskola gyermekkara, a Galántai Gimnázium Leánykara, a Galántai Kodály Zoltán Daloskor) olyan magyarországi vendégkórusok dalosainak az ajkán csendültek fel a szeretet ünnepéhez kapcsolódó énekek, mint a Kaposvári Általános Iskola gyermekkara, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium Leánykara és a székesfehérvári IKARUSZ Alba Regia Vegyeskara. Nagy sikerrel szerepelt a Székesfehérvári Zeneiskola Vonószenekara is. A szívet-lelket gyönyörködtető hangverseny a Himnusz hangjaival ért véget. A VII. Anyanyelvi Napok szervezői és résztvevőiként egyaránt úgy érezzük, érdemes és szükséges volt megszervezni. Érdemes, mert tájainkon szükség van az ilyen és ehhez hasonló, a hovatartozás tudatát erősítő és az egymás iránti tiszteletet, megbecsülést ápoló rendezvényekre. SIPOS BÉLA, a Csemadok Galántai Területi Választmányának elnöke 4 A HÉT
