A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-28 / 5. szám
HÍRMONDÓ a dél-zempléni és ungi területig terjedő összefüggő közigazgatási egységet (régiót) kellene kialakítani, ahol kb. 510 ezer magyar (az érintett terület összlakosságának 61,5 százaléka) élne. A második változat három közigazgatási egységgel (régióval) számol: 1) Pozsony mellékétől Ipolyságig (kb. 332 ezer magyar — 63,2 %); 2) Ipolyságtól Kassáig (kb. 130 ezer magyar — 54,3 %); 3) Dél-Zemplén és Ung (kb. 46 ezer magyar — 77,3 %). A Nyitra vidéki magyar sziget mindkét változatban különálló területként szerepel kb. 13 ezer magyarral, ami az összlakosság 51 százaléka. A javaslat természetesen nem részletezi ezeknek a különleges jogállású területeknek a belső struktúrálódását és az itt relatív kisebbségben élő szlovákok és a magyarok viszonyát, de nyilván senkinek nem érdeke, hogy ebbe disszonáns elemek kerüljenek. Míg a közigazgatás átrendezésére tett javaslat elsősorban a magyar nemzeti közösség érdekeit tartja szem előtt, addig az önkormányzatok jogairól szóló állásfoglalásban elsősorban az általános érvényű megállapítások dominálnak, amelyek Szlovákia valamennyi településének önkormányzata számára felvállalhatok. Mint közismert, Szlovákia mind a mai napig nem csatlakozott a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához, jóllehet ennek lényeges eleme a demokrácia erősítése, a hatalom decentralizációja és a szerződő felek tisztességes kötelezettségvállalása. A nagygyűlésen egyébként az is egyértelműen megfogalmazódott, hogy Szlovákia gazdasági problémáit csakis a maximális jogkörökkel felruházott, szerves egységet alkotó régiók összefogásával lehet megoldani. A kormány azonban mindezt teljesen figyelmen kívül hagyva szeretné ráerőszakolni a társadalomra a saját elképzelését, amely szakmailag teljesen megalapozatlan, és az érintettek számára elfogadhatatlan. A nagygyűlés résztvevői levelet küldtek a köztársasági elnöknek, amelyben biztosítják arról, hogy a Dél-Szlovákiában élő magyarok és szlovákok együtt kívánnak munkálkodni az ország gazdasági gyarapításán, és nem érdekük a konfliktusok kialakulása vagy fokozása. Megfogalmazódott egy felhívás is, amelyben a résztvevők arra kérik a magyar szülőket, hogy gyermekeiket magyar iskolába írassák, mert csak az anyanyelven szerzett ismeretek jelenthetnek olyan szilárd alapokat, amelyekre minden további tudás épülhet. A komáromi nagygyűlés higgadt és konstruktív légköre valóban példaértékű volt. Ugyanakkor az ember továbbra sem tudott szabadulni azoktól a kételyektől, amelyeket már Dobos Ferenc is megfogalmazott idézett tanulmányában. Vajon képes lesz-e az Európa Tanács érvényt szerezni a saját normáinak és ajánlásainak a nemzetállamosdit játszó Szlovákiában, vagy szemet huny az alakoskodás előtt, s ezzel kiszolgáltatja a nemzeti kisebbségeket a többségi nemzet nacionalizmusának. A szlovákiai magyarság ma még őszintén bízik azokban az eszmékben, amelyek az Európa Tanácsot létrehozták és éltetik, s talán ezért is viseli el oly nagy türelemmel a megaláztatásokat és rágalmakat. A türelem azonban idővel elfogyhat, és a bizalmat felválthatja a kiábrándulás... Lacza Tihamér Tanúságtétel a józanságról Szokatlanul meleg januári szombat délelőtt. 1994. január nyolcadika. Aligha akadna valaki Szlovákiában, aki ne tudná, hogy erre a napra hívta össze a Csallóközi Városok és Falvak Társulása Dél-Szlovákia polgármestereinek, helyi önkormányzati és parlamenti képviselőinek nagygyűlését Komáromban. Az autóbusz, amellyel mi utazunk az összejövetel színhelyére Uherské Hradistéről indult, pontosan befutott a pozsonyi autóbuszállomásra, ám a Pozsonytól Komáromig tartó út csaknem háromórásra nyúlt a gyakori közúti ellenőrzéseknek köszönhetően. A nagygyűlés kezdetét délután egy órára hirdették meg a szervezők. Mi körülbelül délben érkeztünk meg Komáromba, s ez alatt a röpke egy óra alatt megpróbáltunk tájékozódni a helybélieknél afelől, hogy ők hogyan tekintenek a rendezvényre. Nos, úgy látszik a komáromi polgárok zöme nagyon megcsömörlött attól a sajtóhisztériától, amelyet a kidolgozott, az ország közigazgatási és területi átszervezésére vonatkozó tervezet ellen, s elmondják véleményüket a szlovákiai magyarság további sorsát érintő kérdésekben. A tömegben viszont felfedezhettünk olyanokat is, akik nem képviselők, nem is újságírók, mégis eljöttek a nagygyűlésre. László Béla, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola docense szolidaritásból jött el Komáromba. — Magyarként két fontos dolgot tartok szem előtt — mondta. — A munkámat jól végezni és a magyarság megtartásáért munkálkodni. Az ember jól dolgozhat, de ez még nem feltétlenül elég a magyarság megmaradásáért. Én azért vagyok itt, mert szolidáris vagyok a képviselőkkel és az összejövetel kezdeményezőivei. Arról lehet vitatkozni, hogy ezt hogyan, miképpen lehetett volna csinálni, de amikor bizonyos dolgok már beindultak, legyünk egységesek és szolidárisak egymással. Remélem, hogy itt a képviselők egy komoly állásfoglalást nagygyűlés előkészületei és céljai váltottak ki egyes tömegtájékoztatási eszközökben, mert még azok is, akik hajlandók voltak szóba állni velünk, csupa közhelyeket mondtak. Például, hogy ők itt békésen és nyugalomban élnek, s nem szeretnék, ha ezt valaki megzavarná, meg aztán a helybélieket nem is igen érdekli a nagygyűlés, mert oda úgyis csak választott képviselők mehetnek, s nem az utca embere... Pár perccel egy óra előtt értünk a nagygyűlés színhelyére, a komáromi sportcsarnokba. A csarnok előtt már rengetegen álltak. Polgármesterek, önkormányzati és parlamenti képviselők és rengeteg újságíró. Dél-Szlovákia demokratikus úton választott, legitim képviselői azért jöttek Komáromba, hogy jelenlétükkel tiltakozzanak a kormány által fogadnak el, amely szerint tovább tudjuk végezni munkánkat a magyarság megmaradása érdekében. Második riportalanyom szintén a Nyitrai Pedagógiai Főiskola tanára. Baráth László tulajdonképpen édesapja helyett jött el a nagygyűlésre. — Édesapám képviselő — meséli. — Viszont nem tudott most eljönni ide. Én lényegében helyette jöttem, és szeretnék objektív információkat szerezni. Annyi, szerintem valótlan állítás, féligazság jelent meg a sajtóban a rendezvénnyel kapcsolatban, ezért a saját véleményem kialakításához szükségesnek éreztem, hogy eljöjjek és magam tájékozódjam arról, mi is lesz itt tulajdonképpen. (kamoncza) Fotó: Prikler A HÉT 9