A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-28 / 5. szám
HÍRMONDÓ A KOMÁROMI PÉLDA Amikor tavaly december elején a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának vezetői közzétették felhívásukat, hogy 1994. január 8-ra nagygyűlésre hívják Komáromba a dél-szlovákiai települések polgármestereit és önkormányzati képviselőit, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács magyar nemzetiségű képviselőit, aligha gondolták volna, mekkora vihar kerekedik e látszólag ártalmatlannak tűnő bejelentés nyomán. Akkoriban éppen a kormányfő aranyidai "elszólásai" voltak napirenden, illetve az 1994-es költségvetés igencsak hevesnek ígérkező parlamenti vitája, de még a kormányzó párttá avanzsált SZNP belvillongásai is több izgalmat kínáltak, mint ez az összejövetel. Ennek ellenére mégis sikerült hisztériakampányt elindítani a szlovák sajtóban a magyarok ellen, s még az oly^n higgadt természetű politikusok, mint Ján Carnogurský pártelnök vagy Michal Kováč államfő is izgatottan reagáltak a kezdeményezésre. A közben összeült parlament is napirendjére tűzte a témát, ugyanakkor a társadalom biztonságát és nyugalmát megtorpedózó aranyidai beszédre nem volt kíváncsi, így érthető az az önelégült mosoly a kormányfő arcán, amelyintoleráns politikai reprezentációk szabhatják meg. A formálisan deklarált demokratikus elvek álcája mögé bújt nacionalista vezetők, felismervén a nyugati raportőrök tartalmi vonatkozások iránti gyakori farkasvakságát, érdekeik kockáztatása nélkül a prioritások megkérdőjelezéséig is elmerészkednek." (Lásd pl. az 1201-es ajánlás körüli szlovák sumákolásokat — L. T. megj.) Dobos Ferenc a továbbiakban megállapítja: "Gyakran a meglepetés erejével hat ezzel szemben a nemzetközi szervezetek és a nyugati demokráciák reakciója. A kötelező nemzetközi normák érvényesítésének kérdésében gyakorta indokolatlan és megmagyarázhatatlan alkupozíciót foglalnak el, ami a kelet-közép-európai kvázidemokráciák vezetőit megerősíti azon feltételezésükben, hogy ezek a normák közel sem kötelező érvényűek és formális ígéretek, valamint ünnepélyes nyilatkozatok segítségével könnyűszerrel kijátszhatók. A Nyugat ily módon nem csupán saját elveinek kiüresedéséhez asszisztál, de indirekt módon stabilizálja az érintett országok látszatjogállamiságát, belső rendezetlenségeit és feszültségekkel terhelt államközi viszonyait is. nagy számban képviseltette magát; szlovákiai és külföldi lapok tudósítói, rádiósok és tévések — voltak vagy kétszázötvenen. Még Michal Berko, a Szlovák Rádió igazgatóhelyettese is eljött, noha beosztottjai is szép számban ott nyüzsögtek a helyszínen. Bizonyára szerette volna igazolva látni ama nagy vihart kavart kijelentését, amelyben a szlovákiai magyarokat ötödik hadoszlopnak nevezte. Rágalmazó szavaiért azóta sem kért bocsánatot tőlünk... Folyamatosan érkeztek a meghívottak is, végül vagy 3700 képviselő jelent meg és ülte (vagy állta) végig a közel ötórás nagygyűlést. Sokan azok közül, akik útnak indultak Komáromba, a rendőrség túlbuzgósága miatt nem érkeztek meg, mert autóbuszukat (műszaki hiányosságokra hivatkozva) leállították. A Komáromba vezető utakon egyébként is a megszokottnál sokszorosan több volt a közúti ellenőrzés, s még a távolsági járatok buszait is meg-megállították. Az egyik felszólaló meg is jegyezte, hogy a hatalom még attól sem riadt vissza, hogy állampolgárokat szabad mozgásukban akadályozzon. Az ilyesmiért egy demokratikus jogállamban a felelős minisztert leváltanák. lyel tudomásul vette, hogy nem lesz felelősségre vonás. Az ember nem tud szabadulni az érzéstől, hogy ezt a nacionalista őrjöngést valakik a háttérből megszervezték és irányították, s egyáltalán nem meglepő az sem, hogy a január 2-i surányi nagygyűlésen — ahol egyébként alkotmányellenes megnyilvánulások és a fasizmus szellemét felidéző kirohanások bőven akadtak — magas rangú politikusok (Prokeš és Kováč kormányalelnökök, Húska parlamenti alelnök stb.) is asszisztáltak. A közelmúltban jelent meg Dobos Ferenc "Gyöngéd nemzetállam?" című tanulmánya, amely a szlovák államiság ideológiai mozgatórugóit veszi szemügyre. Ebben a szerző többek között azt fejtegeti, hogy az Európa Tanács nyugat-európai tagállamai mennyire gyanútlanok, amikor egy-egy újonnan jelentkező ország felvételéről döntenek. "A demokrácia és a jogállamiság formális deklarálása révén — írja Dobos Ferenc — bármelyik kelet-európai pszeudodemokrácia joggal bízhat a demokratikus átrendeződés feltételeit tartalmi vonatkozásokban is megteremteni igyekvő szomszédaihoz hasonló elbírálásban. A gyakorlatban mindez azt eredményezi, hogy az együttműködés és felzárkózás fejlődési ütemét éppen az európai értékrenddel Összességében tehát ez az állapot az integrációt elutasító, azt a nemzeti szuverenitás értékeivel szembeállító politikai erők számára teremt manőverező lehetőséget, míg a valódi demokratikus átalakulás híveit általában defenzív helyzetbe kényszeríti". Aki figyelemmel kísérte az utóbbi hetek szlovákiai belpolitikai hullámveréseit, az teljes mértékben egyetérthet Dobos Ferenc diagnózisával. A hatalom semmiféle eszköztől nem riadt vissza. Volt itt farkasüvöltés és szirénhang, megfélemlítés és hamis ígérgetés. A köztársasági elnök — miután hónapokig tűnődött, mikor is hívja össze a nemzetiségi kerekasztalt — egyszeriben lázas tárgyalásokba kezdett, megpróbált a magyarok lelkére beszélni, még újságcikkben is üzent, de érdekes módon a surányi nacionalista hőzöngőkhöz egy szava sem volt, s hozzá hasonlóan más felelős szlovák politikusok is úgy nyilatkoztak, hogy a magyaroknak kellene engedniük, s óva intettek az alkotmány megsértésétől, jóllehet még semmi sem történt. Végül elérkezett a "várva várt" nap, s a komáromi sportcsarnokban már délelőtt gyülekezni kezdtek a résztvevők, jóllehet a nagygyűlés kezdetét 13 órára hirdették meg a szervezők. A botrányt szimatoló sajtó is A surányi összejövetelekhez vagy a Mečiar-hívôk pozsonyi "találkozóihoz" szokott szlovák újságírók nyilván meglepődve tapasztalták, mennyire fegyelmezett volt ez a tömeg, s a tolmácsok segítségével talán megértették egy-egy felszólalás lényegét is. Ezekben egyetlen támadó szó vagy mondat sem hangzott el a szlovák nép címére, senki sem akarta a szlovákok jogait csorbítani vagy kétségbe vonni, ugyanakkor valamenynyiben egyértelműen megfogalmazódott az, hogy a magyar nemzeti közösség követelései összhangban állnak az Európa Tanács 1201 -es ajánlásával. A nagygyűlésen állásfoglalást fogadtak el a magyarok alkotmányos jogállásáról, az önkormányzatok jogairól és Szlovákia közigazgatási és területi átszervezéséről. Ez a dokumentum nagyon kritikusan értékeli a jelenlegi szlovák kormány nemzetiségi és önkormányzati politikáját, s elfogadhatatlannak tartja azt a tervet, amely Szlovákia közigazgatási és területi átrendezését észak-dél irányú sávokban kívánja megvalósítani, s ezzel a magyarok lakta területeket szalámi karikákhoz hasonlatosan felszabdalná. A nagygyűlésen jóváhagyott állásfoglalás két alternatív megoldást javasol. Az első szerint egy, Pozsony mellékétől Kassáig, majd kis megszakítással 8 A HÉT
