A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-28 / 5. szám
INTERJÚ Ismét véget ért egy "Popfesztivál". Elhalkultak a dalok, és több száz kamasz állva bravózott a komáromi Városi Művelődési Központban. Diáktársai produkciójáért volt hálás a szalagavató-műsort megelőző főpróba gimis közönsége. Egy lelkes műkedvelő színjátszó csoport egy órányi kellemes szórakozást nyújtott nézőinek. KISS P. JÓZSEF rendezővel az előadás születésének körülményeiről és további elképzeléseiről beszélgettem: — Ősszel tűzte a műsorára a Komáromi Jókai Színház a "Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról" című műbőré — a hippikorszaké, amelynek a nosztalgiája (például a divatban is) újraéled. A nézőtéren ülő szülők ugyanazt élték át kamszéveikben, mint aminek valamilyen sűrített esszenciáját próbálják a felnőttkor kapujába érő gyermekeik — némi felülnézetből eljátszani. Szerintem jól működik a szülőkgyerekek oda-visszacsatolása. — Miként sikerült biztosítanod az anyagi és személyi feltételeket a produkció bemutatásához? — Mivel a gimnáziumnak, a VMK-nak és a MISZ-nek működik a GIMISZ nevű színjátszó csoportja, amely jelenleg két előadást is készít, ezért a VMK anya"Képzelt riport..." KISS PÉNTEK JÓZSEFFEL tató a fiatalok lelkesedése és fegyelmezettsége. Az említett diák-koreográfus szabad kezet kapott, csak néha segítettem be a munkájába. Az eredeti zenéhez viszonyítva némi hangzásbeli változtatások történtek, mivel nem tudtunk zenekart felfogadni, ezért a zene magnóról szól. HANZSÉR ÁRPÁD készítette el a teljes zenei felvételt az összes hangszeren. Alkalmazkodott az ifik habitusához, hangjához. — A szalagavató műsor után hol láthatiuk ismét az előadást? — Úgy gondoljuk, hogy eléggé megdolgoztunk azért, hogy több helyszínen is bemutatkozhassunk. Tervezünk diák-előadásokat, benevezünk az országos fesztiválra is, fellépünk a Komáromi Napok során és Dél-Komáromban szabadtéri színpadon. — Megkérlek, hogy szólj a további rendezéseidről is! — A GIMISZ másik csoportjával a "Rómeó és Júlia" egyórás sűrített változatát próbáljuk, ami kő- és utcaszínházi előadásként is bemutatható lesz. Emellett a komáromi VMK-hoz tartozó őrsújfalusi csoporttal próbáljuk Ionesco "Haldoklik a király" című abszurd drámáját, inkább komédia formájában. Mindkét csoport bemutatóját február közepére tervezzük. Miskó Ildikó Fotó: a szerző sicalt. Úgy tűnik, hogy e színház nyomdokain kívánsz haladni azáltal, hogy a GIMISZ műkedvelő csoporttal egy újabb "Popfesztivált" mutattok be... — Hohó, én semelyik színház nyomdokain nem kívánok haladni, csakhát léteznek még véletlenek. Ugyanis már két éve együttműködöm a helybeli gimnazistákkal a szalagavatói műsoruk elkészítésében. A tavalyi ^harmadikosok egy évvel ezelőtt jelezték, hogy rendezőként számítanak rám valamilyen musical összeállításában. A többféle ajánlat között elhangzott a "Hair" is, amelytől eltanácsoltam őket, hiszen egy olyan monstre produkcó kivitelezésére az adott viszonyaink között — minden szempontból — szinte képtelenség. Viszont a "Popfesztiválra" rábólintottam, mivel elfogadhatóbb ötletnek tűnt. Eközben a Jókai Színházban is bemutatták e darabot. Tehát nem koppintásról, hanem merő véletlenről van szó! Mivel elég szabad légkör honol a gimnáziumban, ezért a tanárok nem szólnak bele a darabválasztásba, így elkezdődhettek a próbák. — Te ahhoz a generációhoz tartozol, amely láthatta a hajdani Vígszínház-beli előadást. Mennyiben mondott mást ez a Déry-mű a 70-es, illetve a 90-es évek ifjúságának? — Szerintem az akkori és a mai mondanivaló között elég nagy különbség van. Hiszen akkoriban ez a mű és az előadás is egy óriási fegyverténynek számított. Egyrészt a témájánál fogva, mert Amerikáról, a montanai fesztiválról, a szexuális szabadságról, a kábítószerélvezetről stb. szólni az akkori Magyarországon nagy merészség volt. Másrészt a tartalom mellett a forma is szokatlannak számított. Bár a poétikus, nagyon szép Déry-kisregény színpadi változatától nem voltam elragadtatva, ám kihívást jelent minden rendező számára. Ugyanis a színpadi változatban elsősorban nem szituációk vannak, hanem a darab prózai része epikus, alig vannak helyzetek, ezért nehéz feladat megrendezni. Napjainkban ez a mű egy letűnt kor emléke. Egy olyan gilag jelentős mértékben támogatta ezt a vállalkozásunkat is. Ami pedig a személyi feltételeket illeti, elöljáróban megemlítem, hogy egy sűrített, egy órán át játszott előadásról van szó, amely mind a tizenkét dalt tartalmazza, és bár a szövegből jócskán húztam, de a történet füzérét végig meghagytam. Nos, a próbák során kialakult, hogy a diákok közül ki milyen szerepre, dal eléneklésére alkalmas. Szerencsére, többen közülük kacérkodnak a későbbi művészpálya gondolatával. így például STUGEL TIBOR (József) már a színház stúdiósa, megeshet, hogy HOLOCSY KATI (Eszter) is édesapja nyomdokaiba lép, CSENGEL MÓNIKA, (Marianne) a rendezéshez, SZOLGA ÉVA (Juana) a díszlettervezéshez, HORVÁTH XÉNIA (koreográfia) pedig a koreográfusi pályához vonzódik. Talán most titkot árultam el... Azonban előadásunkban nem szóló sztárok vannak, hanem az egész produkciót közös játékként, csapatmunkaként fogjuk fel. ahol mindenki munkája egyformán fontos. PéldamuAHET 5
