A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-21 / 4. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA A rovat postájából: Tisztelt Szerkesztőség! Én is szeretem a lapjukat, és állandó olvasójuk vagyok. Az egyéb rovatok mellett kedvelem a Magányosok Klubját is. Örülök, hogy foglalkoznak az emberi sorsokkal is, és éppen ez adott bátorságot hozzá, hogy én is leírjam problémámat, várva az olvasók vagy a szerkesztőség válaszát. Lányomat elváltán, sok gonddal, egyedül neveltem. Megöregedtem, de ahol tudok, mindig segítek neki. Férjnél van, és a két kis unokámért minden áldozatot szívesen vállalok. Éveken át, amíg rossz anyagi körülmények között voltunk, a volt férjem rokonsága nem törődött velünk, és nekem sok keserűséget szerzett. Amióta lányomék külön laknak és jobb körülmények közé kerültek, keresik és ápolják velük a szoros rokoni kapcsolatot. Én nem tudok felejteni, és ezt elvárnám a lányoméktól is. Hiába kérem őt, elfogadja velük az érintkezést, eltűri, hogy tudakolják, mikor jöhetnek hozzá, hogy velem ne találkozhassanak. Az az érzésem, hogy a lányom tapintatból irántam elhanyagolhatná őket. Semmit sem veszítene az ilyen rokonok mellőzésével, de ő mégsem teszi. Ez persze nagyon elszomorít. Karácsony másnapján például egyedül sírtam otthon, mert tudtam, hogy a lányoméknál ott az apai nagynéni, akivel nem akartam találkozni. Amikor ezt a lányom szemére vetettem, nagyon összeveszett velem. Csak annyi a hibája, azt mondta, hogy a TÁRSKERESŐ 32 éves, barna hajú, kék szemű, minden káros szenvedélytől mentes fiatalember vagyok. Szeretnék megismerkedni olyan lánnyal, aki komoly gondolkodású, de szereti a vidámságot, és komoly kapcsolatra vágyik. Válaszokat főleg Kelet- és Közép-Szlovákiából várok. Fényképeddel nagy örömet szereznél! Jelige: Együtt egymásért A Hét 94/31 24 éves, 170 cm magas lány vagyok. Szeretnék megismerkedni vidám természetű fiukkal és lányokkal a Galántai járásból. Jelige: Élvezni az életet A Hét 94/32 rokonság tart tőlem, és azt is mondta, hogy itt az ideje, hogy a sok év sérelmein túltegyem magam. Az fáj a legjobban, hogy a lányom a támaszom kellene hogy legyen, mégsem az, mert nem engem pártol. Vagy talán igaza van és én vagyok túlságosan érzékeny? Kérem válaszukat "Boldogtalan vagyok" jeligére. Kedves Magányosok Klubja! Levelem érkeztével kívánok a szerkesztőség tagjainak sok sikert és további jó munkát. Szívesen olvasom az emberi sorsokat, s elhatároztam, hogy én is megírom a problémámat. Hatvanöt éves, de még mindig fiatalos asszony vagyok. Az életemre nem panaszkodhatom. Minden időmet és erőmet a családnak, az otthonnak szenteltem, a férjem nagyon elkényeztetett, mert jól keresett. Nem is róla szeretnék írni, hanem a 45 éves fiamról. Jó, derék ember, kitűnő mérnök. Sajnos egy parasztlányból lett tanítónőt vett el. Ez a nő "lehúzta" őt a maga színvonalára, és a saját hóbortjai szerint formálta. Nem beszélve arról, hogy velem szemben milyen agresszív. Ha eljönnek hozzám a városba látogatóba, mindig azért piszkál, miért nem cseréljük kisebbre a nagy lakást, minek nekünk a sok "ócska" bútor, szőnyeg, dísztárgy, szerinte ez csupa "porfogó". Miért nem viszem az ágyneműt a mosodába, mert nem való már nekem ez a sok munka otthon, amiért szerinte mindig sopánkodom. Pedig semmi köze hozzá, a finom holmimat, az elegáns lakásomat nem kótyavetyélem el, és nem kell a mosoda. Amikor színházba vagy társaságba megyünk és felveszem a negyvenéves, de még mindig gyönyörű valódi bundámat, szégyenkezem, hogy a menyemnek nincs egy rendes rongya és a fiamnak egy jó öltönye. A lakásuk is csupa modern kacat, nincs egy valódi perzsa szőnyegük. A kazettagyűjteményüket, meg a könyvtárukat gyarapítják, de autójuk nincs, pedig már minden jobb embernek van az ismerőseik között. Az unokám régésznek készül, nem tetszik nekem, mert ez nem szakma és ezzel sem fog meggazdagodni, de a menyem támogatja, mert ez "érdekli" a fiút. Amikor náluk vagyok, igyekszem kicsit rendezkedni, hogy csinosabb legyen a lakásuk, de a menyem mindjárt durván rám szól. Erőszakos, primitív nő, és elutasítja a kulturáltabb ízlést. Nála például nem létezik az sem, hogy reggel elmosogasson, mielőtt munkába megy, vagy este lefekvés előtt rendbetegye a lakást. A fiam pedig csak hallgat, és gondolják csak el, ő mosogat, takarít. Nagyon szeretném, ha az olvasók megírnák a véleményüket, tanácsot adnának, mit tegyek, visszavonuljak és ne törődjek a fiatalokkal? Vagy beszéljek a fiammal? Választ "Szerencsétlen anyós" jeligére várok. 22 éves, 167 cm magas, 50 kg súlyú lány vagyok. Keresem azt a kedves, jó humorú, intelligens, korban hozzám illő fiatal férfiút, aki barátja lenne egy szőke, helyes, fiatal lánynak. Jelige: Meg kell szelídítenünk egymást A Hét 94/33 39 éves, 175 cm magas, falusi legényember megismerkedne házasság céljából hajadonnal, elvált vagy özvegyasszonnyal, 25—36 éves korig. Egy gyermek nem akadály. Válaszokat főleg az NZ, LV, KN, GA járásokból várok. Jelige: Garamparti randevú A Hét 94/34 39/175, falusi, sportot kedvelő munkás, legényember, házasság céljából megismerkedne hajadon, elvált vagy özvegyasszonnyal, 23—37 éves korig, Párkány és környékéről. Egy gyermek nem akadály. Jelige: Távoliét A Hét 94/35 Kedves Magányosok, Társkeresők! Mint már többször is közöltük, szerkesztőségünk nem tudja a válaszleveleket elküldeni, ha nem mellékelnek 3,- koronás bélyeget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezáltal a válaszok sokkal hamarabb eljutnak rendeltetési helyükre. Ismét figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy címeket nem adunk ki, mert kötelez bennünket a titoktartás, ezért az ilyen kéréseket figyelmen kívül hagyjuk. Megértésüket köszöni és további leveleiket várja a rovat szerkesztője, és egyúttal arra kéri az A Hét olvasóit, hogy azok is írjanak, akik valamilyen csalódáson mentek keresztül, vagy családi problémájukat nem tudják egyedül megoldani, mert mindenki tudja saját tapasztalatából, hogy jólesik elpanaszolni bánatát, megosztani valakivel gondját, és az A Hét sok olvasója nagyon jó "orvos" ezek megoldására. A HÉT 17 ILLUSZTRÁCIÓ: J. POLÁK
