A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-23 / 30. szám
HÍRMONDÓ A Komáromi Jókai Színház OPTIMISTA MONOLOG Jegyzetek egy évadzáróról Mikszáth-iskola Budapesten Ha szeretjük hazánkat, megbecsüljük mindazt, ami múltjában érték. Ha ez vezérli cselekedeteinket, akkor Mikszáthtal együtt mondhatjuk: "Én csak a hazámat szeretem." Ekképp gondolkodhattak abban a főváros széli általános iskolában, amelyben pár hónappal ezelőtt elhatározták, hogy iskolájukat Mikszáth Kálmánról, a Palócföld nagy fiáról nevezik el. A tanári kar és a gyerekek lázas kutatásba kezdtek Mikszáthról, szülőföldjére is ellátogattak, kapcsolatokat létesítettek kulturális intézményekkel s a tanulók Ls a maguk módján — Mikszáth-művek olvasásával, illusztrációk készítésével, dokumentumok gyűjtésével — készültek a nagy napra. Budapest — Soroksár, 1993. május 28-a, Mikszáth Kálmán halálának 83. évfordulója. A Sodronyos úti általános iskolát ünnepi hangulat lengte körül. Ünneplőbe öltözött alsó és felső tagozatosok, izguló tanárok és szülők, s maga az épület is várakozással teli. Örft Arpád iskolaigazgató üdvözölte az egybegyűlteket, a vendégeket, köztük Mikszálh-Cseney Kálmánt, az író dédunokáját. Pariaki Jenő, a XX. kerület polgármestere nyitotta meg az iskola csarnokában azt a kiállítást, amely témák szerint (életút, palóc népviselet, használati eszközök, milyennek látta Mikszáth a fővárost, írótársak, a századforduló divatja, modem közlekedési eszközök, az író életének helyszínei stb.) dolgozza fel az író életútját, munkásságát és a kort, amelyben élt Gyermeknek, felnőttnek egyformán tanulságos a tablók megszemlélése s az esztétikus formai megoldások hozzáértésről, szakmai szeretetről árulkodnak. A kiállított anyagok között láthattuk a Palóc Társaság segítségét jelentő szülőföldi fotókat is. Az iskola falán emléktáblát lepleztek le a nagy nap emlékezetére, majd az udvaron faültetésre került sor. A műsor ezután a Táncsis Művelődési Házban folytatódott. Ünnepi beszédében Örfi Árpád visszatekintett az iskola történetére, amely 1959-ben kezdődött. Azóta 1831 tanulójuk fejezte be tanulmányait. Jelenleg a Mikszáth Kálmán Általános Iskolának 290 diákja van. Dr. Kerényi Ferenc, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke szép szavakkal ecsetelte Mikszáth emberi és művészi nagyságát. Kidomborította: Mikszáthra mint magafaragta emberre tekinthet az utókor, akinek élete példázza: a művészet igazi emberségből születhet. Fontos azt is tudatosítanunk, hogy a szülőföld, a szerény falusi hajlék és környéke milyen mélyen ivódott bele az emberbe, aki művészetté fokozta szülőföldélményét. "Minden korosztály megtalálja benne olvasnivalóját" — állapította meg az előadó. Nagy Sándomé, az UNIKORNIS Kiadó vezetője a kiadó magyar klasszikusokat megjelentető sorozatának első két kötetét — Mikszáth műveit — nyújtotta át ajándékul az iskolakönyvtámak. (A Palóc Társaság Mikszáthplakettal fejezte ki háláját a Mikszáthhagyomány ápolásáért az iskolának.) URBÁN ALADÁR Ugyebár egy komáromi újságírónak illik tudni, hogy mikor tartanak évadzáró megbeszélést a Komáromi Jókai Színházban? (Még akkor is, ha csak véletlenül szerez tudomást róla...) Megtudtam, bebocsátást nyertem, szemfüleltem. Megbeszélésre számítottam. Helyette monológot hallhattam(unk). Javarészt optimistát. BEKE SÁNDOR színigazgató beszédében szándékosan nem tért ki a bemutatott előadások részletes értékelésére. Ugyanis ez már évközben megtörtént. Összegezve elmondta, hogy a többnyire telt házas produkciók kilencven százalékát Komáromban mutatták be. Derűlátásra ad okot az a tény is, hogy a komáromi az ország leglátogatottabb színháza, amely az anyagi bázisok szűkülése ellenére is "talpon maradt". Szerencsére, a közönség értékeli a repertoár sokrétűségét, a minőséget és az attraktivitást. A nívó megtartása érdekében szükséges a munkamorál szigorítása, illetve az alkotógárda bővítése fiatal tehetségekkel. Egyrészt a jövőre is működő színházi stúdió, másrészt a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékeire számítanak. Dicséretes, hogy e főiskola tanárainak a véleménye szerint a magyar hallgatók általában tehetségesebbek, igyekvőbbek szlovák diáktársaiknál. A hallottakból az is kitűnt, hogy a színház tevékenysége nagymértékben függ a különféle alapítványoktól, szponzoroktól. Ugyanis a minisztériumi költségvetésből inkább csak a bérekre és az épület fenntartására telik. Ám a társulat Magyarországon is megalapozott jó hírneve mintegy garancia az anyaországbeli támogatók gyarapítására, így a komáromiak számára anyagi hasznotjelentagyőri Kisfaludy Színház évi két vendégjátéka is, amelyeknek a bevétele a vendéglátóknál marad, továbbá színházunk magyarországi vendégszereplései, amelyek a jövő évadban is folytatódnak. Hasonlóan a Komáromban közreműködő vendégművészek honoráriumát is magyarországi alapítványok fedezik. A jövőben szeretnének együttműködni jeles szlovák alkotókkal is. A következő évad első produkciója Déry— Presser—Adamis "Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról" című darabja, amelynek a próbái már elkezdődtek, és október 1-jén lesz a bemutató. Az előadást Frenkó Zsolt m.v. rendezi, a főszerepeket Dósa Zsuzsa és Vörös Lajos játssza, közreműködik Balia Igor és a Pigmeus együttes. Ezt megelőzően — még a Nyári Játékok keretén belül —július 16—18-án, a Bástya Színházban tekinthettük meg Mészáros László "A mi hősünk" című históriás játékát. A darabot Beke Sándor és Kiss P. József rendezte, a főbb szerepekben Boráros Imrét, Boldoghy Olivért, Skronka Tibort és a Jókai Napokról ismert Czajlik Józsefet láthattuk. Közreműködött a Komáromi Fúvószenekar és a Concordia Vegyeskar. Az 1993—94-es évad műsortervében szerepel még Brechttől "A szecsuáni jólélek", Csukás István—Kocsák Tibor legújabb zenés mesejátéka — a "Kuriburi", Goldonitól a "Két úr szolgája" (Benkő Géza fh. vizsgaelőadása), Móricztól a "Csibe" (a főiskolások bevonásával). A győri társulat karácsony előtt Barillet—Grédy—Nádas "A kaktusz virága", majd Kálmán—Szenes—Innocent "Montmartrei ibolya" című darabjával vendégszerepei Komáromban. A jövő évi Nyári Játékok produkciója Tolcsvay—Müller "Mária evangéliuma" lesz, amelyben a komáromi származású, jelegleg a prágai opera szólistakiválósága, László Zsuzsa játssza a főszerepet. Az ismertetett palettát még bővíteni fogják stúdió-előadásokkal. Az igazgató vázolta a további évadokra vonatkozó dramaturgiai tervet is, amelyből megtudtuk, hogy a jövőben a "Godotra várva", "Attila", "Jászai Mari", "Psyché", "István, a király" című darabok bemutatására is vállalkozik a társulat. Beke Sándor ezután köszönetét mondott a kollektívának a színvonal megtartásáért és a teherbírás viseléséért e "bérstoppos időkben". A gyűlés záróakkordját a Ferenczy Anna művésznő által alapított díj átadása jelentette. A kollégák szavazatai alapján az idei díjat Boldoghy Olivér vehette át, aki tehát a társulat legtehetségesebb ifjú színészének minősült. Dusza István színikritikus pedig megalapította a "Kritikusok díját", amelynek az előfutárából — egy zöldhasú bankóból — Mokos Attila tarthatott egy "szódapartit" a kollektíva részére. (Már csak két dologra vagyok kíváncsi: 1. Tájainkon kik tartják magukat színikritikusnak? 2. E kritikusok az évközben tanúsított jószándékuk és/vagy a bérük nagysága alapján fognak-e adakozni?) Ilyen volt az évadzáró "megbeszélés" a Komáromi Jókai Színházban. Dialógus helyett monológ. Hiányzott a véleménycsere. Elmaradtak a lényeges hozzászólások. (Talán elhangzottak másutt — szájzár nélkül, mert "ne szólj szám, nem fáj fejem"? Vagy valóban ilyen egyöntetű a vélemény minden témával kapcsolatban? Hm. Előbb-utóbb kiderül.) Évadzáró gyűlés — nyári közjáték két évad között. Közjáték, amely a hiányolt vita folytán közös "játék" is lehetett volna... MISKÓ ILDIKÓ A HÉT 9
