A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-02 / 27. szám
LÁTOGATÓBAN Egy diplomás mezőgazdász tűnődései Beszélgetés FEHÉR SÁNDOR agrármérnökkel, a Cscmadok Nyitrai Területi Választmányának elnökével A Csemadok nyitrai vezérkara élére egy fiatal agrármérnök, a nyitrabodoki illetőségű Fehér Sándor került. Talán a leghelyesebb, ha a kérdezett beszél szülőföldjéről, rövid, de változatos életútjáról: — Egyik írónk mottóvá őrlődött mondása szerint, nem az a fontos, hogy valaki honnan jött, hanem, hogy merre tart. Én ezért elmondanám, hogy Alsóbodokon születtem, ahol a magyar alsótagozatos iskolában kezdtem el tanulmányaimat. A felső tagozatos osztályokat Pogrányban végeztem. A Nyitrai járásban nem lévén magyar középiskola, az Érsekújvári járásban próbálkoztam. Az udvardi mezőgazdasági szakközépiskola elvégzése után is a szakmában maradtam; felvételt nyertem a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. — Mi történt azután, vagyis hol kezdtél el dolgozni ? — Mire befejeztem a főiskolát, rá kellett jönnöm, hogy mint fiatal diplomás, mezőgazdasági végzettséggel járásunkban nem tudok elhelyezkedni. 1991 nyarát egy spanyolországi farmon töltöttem, ahová pályázat útján kerültem. Ott öntözőberendezések és öntözési rendszerek tervezésénél voltam munkatárs. Ősszel utolért a katonai behívó. Leszerelésem után prózai okok miatt nem tudtam visszamenni a Világba, így öt hónapot munkanélküliként kellett átvészelnem. Télen a nyitrai Városi Szolgáltatások alkalmaztak, ahol a diszpécseri feladatkört végeztem. Mire kitavaszodott és vége lett a hóeltakarításnak, megköszönték munkámat és a legjobb úton voltam afelé, hogy megint munkanélküli legyek. Némi erőbedobással sikerült a cégnél maradnom: mint portás és éjjeliőr. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kaptam kismillió ígéretet munkára, de az egyikből sem lett semmi. — Beszéljünk egy kicsit az élet vidámabb dolgairól. Elmondanád, hogy miként jött létre a Tsuszó Sándor-féle Emlékkönyv, amelyben írásoddal találkozhat az olvasó, illetve mikor hallottál először a lelemény és a képzelet szülte költőről? — Nem értem, képzeletbeli? Nyilván összetévesztik valakivel. Ha letagadják Tsúszó Sándort, olyan, mintha az én létezésemet is megkérdőjeleznék. Van bennem valami belőle, de benne is belőlem. Tsúszó összimbiózisban van nagyon sokunkkal. Túlontúl életszagú ő ahhoz, hogy létét (vagy létjogosultságát) kétségbe lehessen vonni. Hogy a "legyél helyettem én" című emlékkönyvből idézzek, ő maga is olyan mint az élet; bonyolult és elegáns. Tsúszó Sándor kutatásával a nyolcvanas évek végén kezdtem el foglalkozni. Egyes források szerint az érsekújvári temetőben pihennek hamvai, más, meg nem nevezett források szerint Párizsban él és jó egészségnek örvend, és szó volt már arról is, hogy esetleg egy író-olvasó találkozó erejéig hazalátogatna. — Nem titok, hogy a Zoboraljához kapcsolódó mezőgazdasági témán dolgozol. Mi lesz a könyv vagy tanulmány vezérfonala ? — Annyiban maradtam eredeti szakmámban, amennyiben Zoboralja mezőgazdasági hagyományainak feltárása az. A témában még eddig nem publikáltam részeredményeket. Pillanatnyilag a vidék szőlőművelési vonatkozásai után nyomozok, kutatok. A néprajzot komoly tudománynak tartom, és úgy érzem, sokat kell még tanulnom. Nem elég egy-egy jelenség tényszerű feltárása, hanem meg kell érteni annak belső és külső összefüggéseit is. A szőlő és bor kultúrája kihat a gazdaságra, a társadalomra, megvannak a hiedelmei és szokásai. Ebben a munkában is jelen van a zoboraljai ember világlátása, mindennapi élete, keserve és boldogsága. — Mikor kerültél kapcsolatba a Csemadokkal? — A Csemadok kötelékébe a főiskolai években kerültem. A katonai szolgálat letöltéséig nem akartam komolyabb feladatkört vállalni. Amikor leszereltem, és tisztázódott, hogy végérvényesen itthon maradok, 1993 januárjának utolsó napján megválasztottak az alsóbodoki alapszervezet elnökének. Másfél nappal később a területi választmány konferenciájának küldöttei javasoltak a választmány elnökségébe, melynek néhány perc múlva elnöke lettem. Április elején az országos közgyűlésén, a Csemadok Országos Választmánya Elnökségének tagjává avattak. Ennyi funkció hiánytalan betöltése viszont számomra is egyre nehezebb, így a közeljövőben néhány radikális döntést kell majd hoznom. — Milyennek látod a Csemadok helyzetét és jövőjét a Zoboralján ? — Válaszomat azzal kezdeném, hogy nem azért lettem a Csemadok tagja, mert az a helyzet magaslatán állna, hanem azért, mert az egész Zoboralján ez volt a "kultúracsinálás" legaktívabb műhelye. Ma sem értek egyet minden alapszabályzati pontjával, és hogy ennyi mindent felvállal (illetve fel szeretne vállalni), ez még messzebbre taszítja eredeti területétől, a KULTÚRÁTÓL. Mára ez már a nevéből is kiveszett. Ha a zoboraljai tevékenységet kell értékelnem, azt csak két különböző szemszögből tehetem... A Nyitra-kömyéki magyarság nyelvsziget, ezért sokszor összevetem a romániai csángók szórványainak problémájával. Az ilyen vidéken a hagyományok jobban konzerválódnak és a kulturális fejlődés lassúbb, vagy egyszerűen más irányú. Amenynyiben tehát a Zobor vidéki magyarság kultúrájának fő alapelemei a nyelv, a vallásosság és a népi hagyományai, akkor a Csemadok pillanatnyi tevékenységének irányvonalát helyesnek kell tartanom. Ha viszont összevetem az egyetemes kultúrával, a jobban elpolgárosodott vidékek kulturális igényeivel, itt egy hihetetlenül nagyfokú lemaradottságot kell tapasztalnom. Ez irányú igényteremtésre a Csemadok minimális esélyekkel rendelkezik. E dilemmán túl a legtöbb probléma — de ez talán nem csak a mi vidékünkre érvényes — a pénz és a személyi kérdések. Területi választmányunk kilencezer koronát kap negyedévenként a pozsonyi kasszától. Az adomány — ha csupán telefonköltségre számolnánk el — csak fél évig lenne elég. Kifizetetlen számláinkból egy ügyesebb mesterember kitapétázhatná a titkárság irodáját. Persze, amikor a pénzt hozom szóba, közhelyeket mondok, mert másutt sem igen akad pénz. Ami a személyi kérdést illeti: sajnos nagyon kevés, és egyre kevesebb a lelkes, helyi szervező. Ennek oka ugyancsak közhely lesz és összefügg az előző témákkal: nincs pénz, mindenki inkább arra hajt rá. Nehéz utánpótlásról is beszélnünk, mert bár vannak ellenpéldák is, de az általános tendencia a taglétszám csökkenése. A fiatalok közül — személyes tapasztalatom szerint — nem az értelmiségi (!) ifjoncok lépnek szervezetünkbe, hanem inkább a kétkezi dolgozók. — De valójában hol szorít a csizma, hogyan tovább? — A fiatalságot húszéves korban már nehéz beszervezni, ezért gyermekkorban oda kell csalogatni jó példával. Zoboralján egy ilyen program már több éve fut, s eredményét talán majd csak évtizedek múlva tudjuk lemérni. Ennek a munkának persze az oroszlánrésze a pedagógusokra esik. Az iskolás viszont amint hazamegy az iskolából, nem a Kis herceget fogja olvasni, hanem megnézi videón a transzformereket, meg a tininindzsa-teknőcöket. Ezeknek a problémáknak megitélésem szerint társadalmi okai vannak, s amit itt elmondtam, ez csak tünete a kornak. A Csemadok Országos Választmányának Vezetősége szeptember elején szeretné öszszehívni az ifjúsági szervezetek elnökeit, s érdekegyeztető vitán megbeszélni a lehetséges együttműködést. Ennek eredménye sokban segíteni és befolyásolni fogja további munkámat. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 7
