A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-02 / 27. szám
HÍRMONDÓ A képen balról jobbra: Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője A képen balról: Koncsol László író, Rudolf Chmel irodalomtörténész és Jókai Anna írónő FOTÓ: FOGAS FERENC Ünnep-e még a könyv? Június első felében két országban is a könyvek kerültek előtérbe. Magyarországon immár ki tudja hányadszor a Vörösmarty téren nyitották meg a könyvhetet, Szlovákiában pedig az idén először Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Magyar Könyvnapokat, hogy aztán a hét többi napján Dél-Szlovákia kisvárosaiban dedikálják könyveiket az írók. Pillantsunk először a Vörösmarty térre, ahol fehér bódék, sátrak álltak körbekörbe, egymás mellett és egymással szemben, keskeny utcát alkotva, és mindenhol könyv, csupa ismerős író, érdeklődve böngésző olvasó, és a pódiumról kitűnő színészek tolmácsolták a megzenésített verseket, érdekes novellákat olvastak fel a közönségnek. Több mint három napon keresztül a könyv vitte a főszerepet a Vörösmarty téren. Tornai József, a Magyar írószövetség elnöke a megnyitójában többek között ezeket mondotta: "Most szembekerültünk a szabadság egy egészen más értelmezésével..., azzal, hogy mekkora tehetsége van az írónak. Milyen képességekkel tudja az új helyzetet, azokat a lélektani buktatókat leírni, kifejezni, elmondani és tovább sugallni olvasóinak, amelyek benne élnek... Ez a szabadság ma sokkal kritikusabb, sokkal nehezebb feladatok elé állít bennünket." A megnyitó után a sátrak előtt nagy volt a tolongás, a kíváncsiság, örömmel állapítottam meg, hogy közöttük sok a fiatal olvasó. Igaz, nem az ő pénztárcájuk szerint szabták meg az árakat. Az egész napsütéses tér egy hatalmas nyitott könyvtárra emlékeztetett, és Vörösmarty márványszobrára pillantva, a költő híres sorai jutottak eszembe: "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" Itt körültekintve az volt az érzésem, hogy ment, ha nem is sietős léptekkel; kicsit döcögve, meg-megállva, de mégis haladt. Mert, ha nem így lenne, az a kultúra elsekélyesedését, a könyv halálát jelentené. És reméljük erre nem kerülhet sor, és még hosszú ideig ünnepelhetjük a könyvet. Zöld Ferenc, a budapesti Akadémiai Kiadó igazgatója beszédét mondja Dunaszerdahelyen az I. Szlovákiai Magyar Könyvnapokat a Vox Camerata helyi énekkar igényes és tartalmas műsorát követően Szigeti László, a Kalligram igazgatója nyitotta meg: "Az ember azért vizsgálja minden műben saját jövőjét, mert fél. Nem a jövőtől fél, hanem magától és a holnaptól. E félelmet feloldandó, arra lenne szükség, hogy az irodalom lemondva messianisztikus hajlamából eredő nevelő szándékáról, a párbeszédet magában foglaló értékközvetítés szerepét vállalja. Szerény véleményem szerint ez a legtöbb, amit az irodalom — s vele a könyvkiadás — ma megtehet" — hangsúlyozta beszédében Szigeti László. Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója szintén szólt a közönséghez: "A Szlovákiai Magyar Könyvnapok a nemzeti kisebbség és minden felelősségteljesen gondolkodó ember szellemi gyarapodását szolgálja, nem valami vagy valakik ellenében, hanem mindannyiunk érdekében keltettük életre" — mondta Zöld Ferenc. Az első könyvnapokat a Kalligram Kiadó, a budapesti Akadémiai Kiadó, az Új Szó szerkesztősége és a Bog— Molnár Könyvterjesztő Vállalat rendezte. (ozsvald) A mai magyar irodalmi élet címmel tartott előadást Pozsonyban június 8-án Tornai József költő, a Magyar írószövetség elnöke. Az előadásra a Szlovákiai Magyar írók Társasága kérte fel. Rövid előadása után a vendég a rendezvényen megjelent írókkal beszélgetett. Tornai József mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a magyar irodalom nem egységes, de nem is ez a cél, a magyar irodalom egyetemessége a fontos. Szerinte az irodalmi életre manapság a zűrzavar a jellemző. Az ún. posztmodern irodalom képviselői szinte diktatórikusán lépnek fel a nekik nem tetsző irányzatok ellen. Persze bizonyos szempontból ez a diktatórikus kizárólagosság a népi irányzat képviselőire is jellemző. A legszomorúbb az, hogy az irodalomra politikai kategóriákat igyekeznek erőltetni, s az esztétikai értékeket politikai értékekkel próbálják meg összekapcsolni. Az ún. neoliberális és a népinemzeti irányzat között egyre mélyül a szakadék. Az azonban mindenképpen elmondható, hogy a magyar irodalom nagyon erős, színvonalas. Napjainkban Magyarországon mintegy ötven irodalmi folyóirat jelenik meg. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákiában, Erdélyben, a Kárpátalján vagy délvidéken is léteznek magyar irodalmi folyóiratok, igazán elégedettek lehetünk. Magyarországon valamennyi folyóiratnak szigorúan megvan a maga olvasótábora. így aztán, ha egy szerző pl. a Hitelben publikálja legújabb művét, számolnia kell azzal, hogy csakis ennek a lapnak az olvasótáborában talál visszhangra. Ez egyrészt a magyar szellemi élet tudathasadását mutatja. De bármekkora is a zűrzavar, a 802 tagot számláló írószövetségből — amióta ő, Tornai József lett az elnök — csupán négyen léptek ki. Az írókkal folytatott beszélgetés lényegében arról folyt, hogy ebben az értékzavarokkal küszködő irodalmi életben az írók hogyan őrizhetik meg autonóm személyiségüket, valamint arról, hogy a magyar irodalom mennyire van jelen a világ irodalmában. Ez utóbbival kapcsolatban megállapították, hogy egy kisnyelvű nép irodalma mindig hátrányban lesz a nagy nemzetek irodalmával szemben. Tény azonban, hogy a kortárs írók egymásra való féltékenysége is hozzájárul ahhoz, hogy pl. külföldi lexikonokban, enciklopédiákban kevés magyar író neve szerepel.-bet-Fotó: Prikler László 8 A HÉT
