A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-17 / 51. szám

KÓSTOLÓ A MAGYAR NOVELLAIRODALOMBÓL Ady Endre Született Betlehemben lédé/ Ugyanabban az időben, mikor Názáretben nem volt szabad Mária nevét kiejteni szemérmes leányzónak, áldott állapotban volt Betlehemben egy boldog asszony. Nem tudom az írásokból kibötűzni régen elcsen­gett nevét. Gondolom, hogy Leának hívták, mert szép ez a név, s Lea nevet csak boldog asszony hordhat. Názáretből vette az ő ura Leát, s laktak Betlehemben együtt vigasságban. És lako­mánál ült a szép, viselős asszony az ő urával, mikor jöttek a szolgák, s beszéltek e szavakkal. — Urunk és úrnőnk, balgatag szolgáitokra ne haragudjatok. Mi elvegyültünk a vásárban délután, s a barmok istállóját elfelejtettük. Hazajöttünk, és igen megijedtünk, mert a barmok ugrándoztak, s az üres jászolban egy asszonyi állat jajgatott. A vásárosok azt mondják, hogy ez egy Mária nevű némber Názáretből. Csak idegenek voltak az asz­­szonyi állat mellett, ki nagyon szenvedett. Ne haragudjatok reánk, hogy nem vittük ki őt az utcára. Mire az alkony beállott, ez a Mária fiat szült a ti istállótokban. Lea ura fölugrott a dús asztal mellől átkozódva: — Kutyák és disznók, hát így vigyáztatok ti az én udvaromra? Most menjetek, s dobjáték ki ama céda asszonyi állatot a szemétre. Meg van gyalázva az én kapum tájéka ezzel. Ám halványan s tüzes szemekkel fölkelt Lea, és szólt az ő urához: — Én jó uram, kérlek, ne bántsd azt az asszonyt és az ő fiát. Muzsika zeng az én szívemben most, s úgy érzem, fiat szülök neked az éjjel, ha irgalom száll a lelkedbe. Fiú született a palotában még hajnal előtt, s Lea ura futkosott víg eszeveszettként. — Jehova megáldotta az én házamat. Adott nekem fiút, ki fölragyogtatja családom dicsőségét. Királyi palotákban járni már látom, s Júdásnak fogják hívni a hódoló emberek. Ének zendült az udvarban. Pásztorok énekeltek az istálló előtt. Lea ura ámulva hallgatta, mit énekeltek az együgyű pászto­rok. Hogy született Megváltó Betlehemben, s békességet nyernek az emberek. Ágyában a pásztorok énekét Lea is meghallotta. A csecsemő Júdás úgy sírt, mintha fölnőtt ifjú lett volna. Az udvar fölött megállóit egy nagyon fényes csillag. Az istállóban a barmok hangosan bőgtek, s Mária aludt a kicsiny Jézussal. Lea ura odaállott a pásztorok elé. — Én a kariótbeli Simon vagyok. Ez a díszes ház az én házam. Ez az istálló is az enyém. Magtáraim élelemmel telvék, s kincseim számosak. Jehova kegyelméből fiam született. Ti egy csecsemőről énekel­tetek az előbb. Mondjátok meg nekem, kariótbeli Simonnak, ki lenne ez a csecse­mő? A pásztorok legidősebbike pedig válaszolt: — Az bizonyosan a te fiad, kiből lesz a zsidóknak királya. Hogy fog a te fiad neveztetni, ó, hatalmas kariótbeli Simon? — Az én áldott fiam Júdásnak fog neveztetni. A pásztorok örvendező dalba fogtak, s reggelig énekelték a kis Júdás dicsőségét, ki mosolyogva szunnyadozott. Reggel pedig elmentek a pásztorok gaz­dagul megajándékozottan. Ragyogott az istálló fölött a csillag a nappali fényben is. A pásztorok égi hangokat hallottak. Vonta lelkűk őket az istállóbeli gyermek mellé. De Lea ura kísérte őket, s ők elfordított fejjel mentek el az istálló előtt. Kariótbeli Simonnak pedig terhére volt már Mária és gyermeke. De Lea könyörgött őértük. Különös tájakról különös idegenek érkeztek. Ezek hódoltak a jászol mellett, a szőke szép gyermeknek, kit Jézusnak hívott már Mária. De mikor kijöttek, lesett reájuk Lea ura, s elvitte őket bőséges asztalához, majd az ágyhoz, melyen Lea és Júdás pihentek. Az idegenek pedig elfeledték, hogy őket istenes jelek mely gyermekhez küldöt­ték. Júdásnak szőtték a szép jövendőt, melyről már próféták is beszéltek. Egy napon kavargott Betlehemnek meze­jében minden. A kis város népe összecső­dült. Idegen királyok érkeztek fényes kisé­­rettel a városba. Kariótbeli Simon elébük ment az idegen fejedelmeknek. Szólt egy lovag a fejedelem kíséretéből: — Minket Isten költött föl álmainkból, hogy a királyok királya született Betlehemben. É nagyszerű csecsemő tiszteletére jöttünk. Válaszolt erre a Lea ura így: — Az én fiam az, akit ti kerestek. És porba borult a fényes királyok előtt a kariótbeli Simon. A lovag azonban folytatta hideg beszédét: — Ama fényes csillag alatt született a királyok királya. Ujjongva kiáltott Lea ura: — Az a csillag az én udvarom fölött ragyog. Mégis a királyok az istállóba mentek. Könnyeikkel öntözték a jászolt, melyben Jézus anyja ölében szendergett. Aranyat, tömjént és mirhát tettek a jászolba. Estig imádkoztak a királyok az istállóban. Kariótbeli Simon átkozódott egész napon. A csecsemő Júdás pedig úgy zokogott, mint egy felnőtt férfiú. Mikor az alkony leszállt, Lea ura szolgáival ellopatta a jászolból az aranyat. A királyok estig imádkoztak. Estére megéheztek, s fejüket sem volt hova hajtsák. Odament hozzájuk Lea ura: — Hatalmas királyok, ne vessétek meg hajlékomat, asztalomat és boromat. Kariótbeli Simon palotájába mentek be a királyok és lovagjaik ekkor. Dús lakoma alatt erős borokat ittak. Az egyik fejedelem a bor mámorában így szólt: — Júdás lehet az isteni csecsemő, s nem az istállóbeli gyermek. És bő ajándékokat raktak Júdús ágyára, mielőtt eltávoztak. Másnap már lábadozóban voltak az aszo­­nyok. Máriáért eljött Názáretből egy József nevű ács, hogy hazavigye az anyát és gyermeket Názáretbe. Éppen künn játszott a csecsemő Júdással a bágyadt és szép Lea. Mária sírva ült a szamárra. Gyönyörű arca megremegett, vonaglott. Félt a szégyentől, mely őt otthon fogadja. De Jézus víg volt. És mikor elindultak, előttük szállt a csillag. Pompás pólyájából a palota tornácáról látta ezt a csecsemő Júdás. Sírni kezdett, és úgy sírt, mint egy öreg ember. A szamaras koldus­karaván messze járt. De az előttük szálló csillag látszott. És a csecsemő Júdás kezeit nyújtogatta, mintha le akarná verni a magasságból azt a csillagot... 12 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents