A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-17 / 51. szám

KÓSTOLÓ A MAGYAR NOVELLAIRODALOMBÓL

Ady Endre

Született Betlehemben lédé/

Ugyanabban az időben, mikor Názáretben nem volt szabad Mária nevét kiejteni szemérmes leányzónak, áldott állapotban volt Betlehemben egy boldog asszony. Nem tudom az írásokból kibötűzni régen elcsengett nevét. Gondolom, hogy Leának hívták, mert szép ez a név, s Lea nevet csak boldog asszony hordhat.

Názáretből vette az ő ura Leát, s laktak Betlehemben együtt vigasságban. És lakománál ült a szép, viselős asszony az ő urával, mikor jöttek a szolgák, s beszéltek e szavakkal.

— Urunk és úrnőnk, balgatag szolgáitokra ne haragudjatok. Mi elvegyültünk a vásárban délután, s a barmok istállóját elfelejtettük. Hazajöttünk, és igen megijedtünk, mert a barmok ugrándoztak, s az üres jászolban egy asszonyi állat jajgatott. A vásárosok azt mondják, hogy ez egy Mária nevű némber Názáretből. Csak idegenek voltak az aszszonyi állat mellett, ki nagyon szenvedett. Ne haragudjatok reánk, hogy nem vittük ki őt az utcára. Mire az alkony beállott, ez a Mária fiat szült a ti istállótokban.

Lea ura fölugrott a dús asztal mellől átkozódva:

— Kutyák és disznók, hát így vigyáztatok ti az én udvaromra? Most menjetek, s dobjáték ki ama céda asszonyi állatot a szemétre. Meg van gyalázva az én kapum tájéka ezzel.

Ám halványan s tüzes szemekkel fölkelt Lea, és szólt az ő urához:

— Én jó uram, kérlek, ne bántsd azt az asszonyt és az ő fiát. Muzsika zeng az én szívemben most, s úgy érzem, fiat szülök neked az éjjel, ha irgalom száll a lelkedbe.

Fiú született a palotában még hajnal előtt, s Lea ura futkosott víg eszeveszettként.

— Jehova megáldotta az én házamat. Adott nekem fiút, ki fölragyogtatja családom dicsőségét. Királyi palotákban járni már

látom, s Júdásnak fogják hívni a hódoló emberek.

Ének zendült az udvarban. Pásztorok énekeltek az istálló előtt. Lea ura ámulva hallgatta, mit énekeltek az együgyű pásztorok. Hogy született Megváltó Betlehemben, s békességet nyernek az emberek.

Ágyában a pásztorok énekét Lea is meghallotta. A csecsemő Júdás úgy sírt, mintha fölnőtt ifjú lett volna. Az udvar fölött megállóit egy nagyon fényes csillag. Az istállóban a barmok hangosan bőgtek, s Mária aludt a kicsiny Jézussal.

Lea ura odaállott a pásztorok elé.

— Én a kariótbeli Simon vagyok. Ez a díszes ház az én házam. Ez az istálló is az enyém. Magtáraim élelemmel telvék, s kincseim számosak. Jehova kegyelméből fiam született. Ti egy csecsemőről énekeltetek az előbb. Mondjátok meg nekem, kariótbeli Simonnak, ki lenne ez a csecsemő?

A pásztorok legidősebbike pedig válaszolt:

— Az bizonyosan a te fiad, kiből lesz a zsidóknak királya. Hogy fog a te fiad neveztetni, ó, hatalmas kariótbeli Simon?

— Az én áldott fiam Júdásnak fog neveztetni.

A pásztorok örvendező dalba fogtak, s reggelig énekelték a kis Júdás dicsőségét, ki mosolyogva szunnyadozott.

Reggel pedig elmentek a pásztorok gazdagul megajándékozottan. Ragyogott az istálló fölött a csillag a nappali fényben is. A pásztorok égi hangokat hallottak. Vonta lelkűk őket az istállóbeli gyermek mellé. De Lea ura kísérte őket, s ők elfordított fejjel mentek el az istálló előtt.

Kariótbeli Simonnak pedig terhére volt már Mária és gyermeke. De Lea könyörgött őértük. Különös tájakról különös idegenek érkeztek. Ezek hódoltak a jászol mellett, a szőke szép gyermeknek, kit Jézusnak hívott

már Mária. De mikor kijöttek, lesett reájuk Lea ura, s elvitte őket bőséges asztalához, majd az ágyhoz, melyen Lea és Júdás pihentek. Az idegenek pedig elfeledték, hogy őket istenes jelek mely gyermekhez küldötték. Júdásnak szőtték a szép jövendőt, melyről már próféták is beszéltek.

Egy napon kavargott Betlehemnek mezejében minden. A kis város népe összecsődült. Idegen királyok érkeztek fényes kisérettel a városba. Kariótbeli Simon elébük ment az idegen fejedelmeknek. Szólt egy lovag a fejedelem kíséretéből:

— Minket Isten költött föl álmainkból, hogy a királyok királya született Betlehemben. É nagyszerű csecsemő tiszteletére jöttünk.

Válaszolt erre a Lea ura így:

— Az én fiam az, akit ti kerestek.

És porba borult a fényes királyok előtt a kariótbeli Simon.

A lovag azonban folytatta hideg beszédét:

— Ama fényes csillag alatt született a királyok királya.

Ujjongva kiáltott Lea ura:

— Az a csillag az én udvarom fölött ragyog.

Mégis a királyok az istállóba mentek.

Könnyeikkel öntözték a jászolt, melyben Jézus anyja ölében szendergett. Aranyat, tömjént és mirhát tettek a jászolba.

Estig imádkoztak a királyok az istállóban. Kariótbeli Simon átkozódott egész napon. A csecsemő Júdás pedig úgy zokogott, mint egy felnőtt férfiú.

Mikor az alkony leszállt, Lea ura szolgáival ellopatta a jászolból az aranyat. A királyok estig imádkoztak. Estére megéheztek, s fejüket sem volt hova hajtsák.

Odament hozzájuk Lea ura:

— Hatalmas királyok, ne vessétek meg hajlékomat, asztalomat és boromat.

Kariótbeli Simon palotájába mentek be a királyok és lovagjaik ekkor. Dús lakoma alatt erős borokat ittak. Az egyik fejedelem a bor mámorában így szólt:

— Júdás lehet az isteni csecsemő, s nem az istállóbeli gyermek.

És bő ajándékokat raktak Júdús ágyára, mielőtt eltávoztak.

Másnap már lábadozóban voltak az aszonyok. Máriáért eljött Názáretből egy József nevű ács, hogy hazavigye az anyát és gyermeket Názáretbe.

Éppen künn játszott a csecsemő Júdással a bágyadt és szép Lea. Mária sírva ült a szamárra. Gyönyörű arca megremegett, vonaglott. Félt a szégyentől, mely őt otthon fogadja. De Jézus víg volt. És mikor elindultak, előttük szállt a csillag. Pompás pólyájából a palota tornácáról látta ezt a csecsemő Júdás. Sírni kezdett, és úgy sírt, mint egy öreg ember. A szamaras kolduskaraván messze járt. De az előttük szálló csillag látszott. És a csecsemő Júdás kezeit nyújtogatta, mintha le akarná verni a magasságból azt a csillagot...

12 A HÉT