A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-17 / 51. szám
A császárnak, ami a császáré ••i Dr. Mikó Jenő az egyházak kárpótlásáról Szlovákiában eddig tíz bejegyzett egyház jelezte, hogy igényt tart elkobzott vagyonának visszaszolgáltatására. Ezek közé tartozik a református keresztyén egyház is. Dr. Mikó Jenőt, a szlovákiai református egyház püspökét először arról kérdezem, hogy mi a véleménye a közelmúltban elfogadott, az egyházi vagyon visszaszolgáltatására vonatkozó törvényről? — Az egyház szempontjából rendkívül hátrányos, hogy jogilag ugyan visszakapja objektumait, tehát a karbantartásról, a tatarozásról neki kell gondoskodnia, ám egy másik szerv, intézmény pl. az egészségügy továbbra is használhatja azokat. Ez úgy gondolom még jobban növelheti a feszültséget az egyház és az épületeit használó intézmény között. Egyetlen nap elegendő volt ahhoz, hogy mindent államosítsanak, s most öt-hat esztendőre van szükség az elkobzott javak valamilyen formában való visszaszolgáltatására. — Annak idején a református egyházat hogyan érintette az államosítás? — A református egyháznak a múltban is magyar jellege volt, hiszen a hívők túlnyomó része magyar nemzetiségű volt. Ez egyébként ma is így van. Híveink nyolcvan százaléka magyar ajkú. Amikor a Kassai Kormányprogramban rögzítették a németek és a magyarok kollektív bűnösségét, teljes mértékű államosítás sújtotta egyházunkat. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május nyolcadikai törvényei értelmében kobozták el a református egyház vagyonát. Egyébként e törvény sújtotta az evangélikus egyházat azért, mert hívei között szép számmal voltak németek, s részben a katolikus egyházat is érintette, hiszen ott meg magyar nemzetiségű hívek voltak. Ekkor az egyházunk körülbelül kétszázhatvan iskolát veszített el. Az állam kezére kerültek a tanítólakások, az egyház telkei, árvaházai, nyugdíjasotthonai, s egyéb szociális intézményei. Sőt, Losoncon még a templomunkat is elveszítettük. — Tudjuk, hogy az állam öt éven belül meg akarja vonni az állami támogatást egyház és az állam viszonyáról szóló törvény alapelveinek véleményeztetése. Itt van egy cikkely, mely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Kimondja, amennyiben az állam nem képes maximálisan végrehajtani az egyház vagyonának visszaadását, 1998 után is vállalja az egyházi alkalmazottak részbeni anyagi biztosítását. Ez egyébként így van Magyarországon és Ausztriában is. Tehát ebből a cikkelyből is kiderül, hogy már az állam is számol azzal, nem lesz olyan egyszerű folyamat az egyházak függetlenítése az államtól. — Az egyházak restitúciójára vonatkozó törvény előkészítésénél, valamint a már említett egyház és az állam viszonyáról szóló törvény alapelveinek véleményeztetésénél a szlovákiai egyházak egyeztették álláspontjukat. Hogyan látja az egyházak közötti további együttműködést? — A 308/91 -es törvény biztosítja valamennyi bejegyzett egyház egyenjogúságát, a jövőben is kívánatos lesz az egyházak együttműködése és az állammal szembeni elvárásainak közös kidolgozása. A volt Csehszlovákiában az ökumenikus munkának több, mint négy évtizedes hagyománya volt, Szlovákiában a szlovákiai egyházak ökumenikus tanácsa keretén belül folytatjuk a munkát. — Jövőre kerül sora református egyház következő zsinatjára. Milyen témák szerepelnek majd ezen? — Ez év folyamán kialakítottunk két új szlovák egyházmegyét, ez befolyásolja majd a zsinati képviselők számát és egyházunk struktúrájának módosítását. A programban szerepel majd az iskolarendszerünk, valamint a teológusképzés biztosítása, s a tisztújítás a következő hat évre. Az alapalkotmányunkat az 1992-es februári zsinaton fogadtuk el, a most következő zsinat pedig elfogadja az új szabályrendeleteket. — Köszönöm a beszélgetést. KAMONCZA MÁRTA — Reálisnak tartja ezt az elképzelést, ^ hogy az egyházak anyagilag teljesen üí függetlenek legyenek az államtól? ui — Erről a kérdésről már sokat beszél- gj gettünk lelkészekkel és a kormány tagjaival is. Véleményem szerint ez az 9 elképzelés nem reális. ö — Melyek azok az okok, amelyek miatt S úgy látja, hogy ez nem reális? ű. — Jelenleg éppen folyamatban van az £ az egyházaktól. Ön szerint ez milyen hatással lenne a református egyházra? — Már jövőre az állam csak a lelkészek és a hitoktatók bérét fogja folyósítani, az épületeink karbantartására és tatarozására már egy fillért sem kapunk. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy a gyülekezeteinknek saját erőből kell fenntartaniuk magukat. Ez így volt a múltban is. Akkor minden gyülekezet saját feladatának tekintette a lelkész, a tanító és az iskola fenntartását. Sajnos, az utóbbi néhány évtized erről az áldozatvállalásról leszoktatta a gyülekezeteinket. Még néhány nap, és az ajtónkon újra kopogtat a karácsony. Ilyenkor, az ünnepek közeledtével gyakrabban állunk meg egy-egy feldíszített kirakat előtt, nézelődünk, mivel lepjük meg szeretteinket. Tudom, most a legtöbben a fejüket csóvába szinte ugyanazt a kérdést teszik fel: Ajándékok ? Ugyan, miből vegyek ajándékokat, hiszen azt a kevés pénzt még élelemre is nehezen tudom beosztani... Igen, sajnos így van. A legtöbb háziasszony már napok óta számol, összead és kivon, mert valamennyien azt szeretnék, ha legalább most, az ünnepi asztalra jutna sok-sok finomság. A karácsonyt, a meglepetést — az ajándékokat elsősorban a gyerekek várják izgatottan. Lepjük meg őket egy-egy jó könyvvel, kifestővel, társasjátékkal, egyéb aprósággal, hiszen nem biztos, hogy a legnagyobb örömet éppen a legdrágább Legoval vagy Barbieval szereznénk nekik. S még jobban örülnek majd, ha az ünnepnapokon önfeledten játszunk velük — együtt olvasunk, együtt rajzó lunk-festünk, együtt megyünk hógolyózni, szánkózni. A pénzünk valóban nem sok. Nem futja mindenre, nem telik (drága) ajándékokra. De talán a meleg szavakból, a szerétéiből, a kedvességből, a mosolyból még nem fogytunk ki egészen... En hiszem, hogy így van. (tóth) A HÉT 1
