A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)

1993-12-17 / 51. szám

s* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * «■ * * * «• * * * * * * * * * * * * * * * * * * # * * * * * * «* * * * * * * <-t* *1* »1* *1* *tx *±k *±* *±A *Í* *±* *1* *1* *±* i*±k *±X »ik *lk *1* *1* *1* *1* *£* *±* >í±k »1* *±k *Í>c *1* <±V »1* *±* *±* *1* *±k *±* At* aI* *1» »1* xy» 'T' »y» »I» *y» "T* xT*' »y» xy» xy» xj» »i« xy* *X» xy* xy* xy* xj» *x» xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy* xy» xy» xy* xy» xy» *y* * SfS 0 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * Az én nemzedékem vágyálmai kissé mások voltak, mint a mai gyerekeké. Legalábbis szerényebbek. Új ruha például ma már nemigen szerepel a kívánságlis­tán — természetes követelménnyé lépett elő. Vagy mégsem? Vagy netán gyermeke­ink már csak számítógépről, videóról álmodnak? Az idők változnak, s nemcsak mi változunk benne, hanem a vágyaink is. Mi felnőttek természetesen — a nemzedéknyi különbség logikája jegyé­ben — idegenkedve, gyanúval fogadjuk gyermekeink elképzeléseit. A felnőttek mindig is alábecsülték a gyerekek (fölfogó)képességét. A szere­­tetre, bizalomra mindenkinek (a gyere­keknek fokozottabb mértékben) szüksége van, ezt az Újszövetség óta tudjuk. A pszichológusok sem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos portéka a szeretet. S tegyük hozzá: rendhagyó is, hiszen minél többet osztogatunk belőle mások­nak, annál több jut belőle nekünk is. Talán ez a magyarázata, miért olyan érzékenyek a gyerekek a szeretet dolgá­ban. Szeretetre vágynak, minél több szeretetre, s egyúttal ők maguk is minél többet akarnak adni belőle. Hát erről álmodnak a gyerekek? Min­dennapi gyakorlatból tudjuk, mi mindent szeretne a gyerek. Új ruha, játék, könyv, s mindaz, ami a szomszédnak, barátnak van — ez mai kívánság is. A válasz azonban a kérdéstől is függ. Ha azt kérdezem, mit szeretnél, milyen ajándé­kot, az előbb sorolt dolgok kerülnek szóba. Általánosabb kérdéssel próbálkoztam: Mit vársz az 1994-es esztendőtől? Azaz mit szeretnél, ha 1994-ben lenne, történne. A magyarázathoz példát is fűztem: ki új focit, ki jobb bizonyítványt, vagy akár toronyórát aranylánccal szeretne, végül is kívánni, elvárni bármit lehet... Két iskola (a somorjai és köbölkúti magyar alapisko­la) tanulóinak véleménye alapján nehéz általánosíta­ni, de meggyőződésem, hogy másutt is hasonló jellegű elvárásokat fogal­maztak volna meg. Ugyan­is meglepően egybehang­­zanak a gyerekek elképze­lései. Talán különös, de így van: személyes kívánság­ról alig esett szó. Nyolca­dikosoknál furcsálltám vol­na, ha nem említik életük első nagy sarkkövének kérdését: az iskola minél jobb elvégzését és a sike­res fölvételit, de azt már kevésbé tartották fontos­nak megemlíteni, hogy ér­deklődésükkel lehetőleg meg is egyezzen a válasz­tott iskola. "1994 fontos év szá-5$5 íjí 5^5 íjí í§í íj? -I* *?• -!• momra. Két komoly feladat áll előttem", írja Sztakovics Erika Köbölkútról. "Első­sorban a fölvételi vizsga. Már az iskolaév kezdete óta szorgalmasan készülök, hogy jól sikerüljön." "Természetesen úgy mint a többiek, én sem gondolok csak magamra," folytatja Erika, kimondva azt, amit szinte minden gyerek kívánságából kiolvasható. Erikát a környezetvédelem nyugtalanítja. Töb­bek között azért, mert "jó volna, ha nyugodtan napozhatnánk, anélkül, hogy állandóan az ózonréteg állapotára kellene figyelnünk". Feltűnő a szociális állapotok visszhang­ja. A hatodikos Szalai Klaudia (szintén Köbölkút) azt szeretné, ha szüleinek munkája lenne, Fürdés Tamás (Somorja) vágya az, hogy "meglegyen a mindennapi kenyerünk", Árva Márta (Somorja) kíván­sága pedig, hogy "édesanyám munkát találjon, édesapám pedig ne dolgozzon annyit még szombaton és vasárnap is". Horváth Piroska (Somorja) pedig meg­toldja: "hogy minden embernek legyen munkája". Ezzel függ össze az, amit a somorjai Konkoly Péter fogalmaz meg: "... hogy szüleim ne dolgozzanak olyan sokat és több idejük legyen a számunkra. Kirán­dulni mennénk". Igen, a gyerekek szeretetre vágynak. Meixner Gábor (Somorja) 1994-től "a szociális föltételek jobbulását, a munka­­nélküliek százalékarányának csökkené­sét" várja. S még valamit: "Hogy a nagy hajszában az emberek másokra is gon­doljanak, ne csak a pénz után futkossa­nak, hanem szeretetet is érezzenek." A szeretet egyik fontos föltétele a nyugalom, béke. Szinte nincs is gyerek, aki nem említené ezt a témát. A köbölkúti 8.a osztály tanulói annak örülnének, ha "a Balkánon végre befejeznék azt a szörnyű háborút". Szinte közhely, ám sajnos állandóan időszerű Seregi Szilárd (Somorja) kívánsága is, hogy "már sose legyen háború". Ehhez járul az a kíván­ság, hogy "a gyerekek, akik éhhalálra vannak ítélve, már többé ne éhezzenek" (Kelemen Henrietta, Somorja). Pethő Évát (Somorja) is borzalommal tölti el a tévében oly gyakran látott képsor, és azt kívánja, hogy már a tévében sem szeretne látni éhező, szegény gyerekeket... Pörsök Zoltán (Somorja) azt akarja, hogy "háborúk nélkül éljünk, s az emberek legyenek egymáshoz toleránsabbak". "Az emberek több szeretetet ajándékozzanak egymásnak", ajánlja Viola Krisztián (So­morja). Ezzel rímelnek a következő vágyak: "az emberek ne harcoljanak már annyit a hatalomért és éljenek békesség­ben" (Posztós Lajos, Somorja); "minden­kinek szellemi értékeket kívánok, nyugal­mat és szeretetet" (Derzsi Anikó, So­morja); "1994-től nem pénzt várok, hanem lelki gazdagságot" (Méry Dóra, Somorja). Sorolhatnám tovább. Am nem hagyható ki a gyerekek szempontjából is igen fontos nemzetiségi kérdés. Egy sincs, aki mell­döngetve, dühösen vagy netán sértődve érintené a kérdést. Ellenkezőleg! Negatív szempont föl sem merül. Meghatóan fogalmaz Soós Anita (So­morja): "Jó volna, ha a szlovákok és a magyarok között igaz barátság ala­kulna ki, hogy kölcsönös megbecsülésben éljünk." Tóth Beáta (Somorja) kí­vánsága az, "hogy a szlo­vákok és magyarok meg­értésben éljenek. Hogy a magyar gyerekek az isko­lában továbbra is magyarul tanulhassanak." Szebbnél szebb megnyi­latkozások. Büszkék lehe­tünk gyermekeinkre! De vajon mi, felnőttek, valóban tudjuk, miről ál­modnak gyermekeink? Va­jon jól tesszük, ha rájuk erőszakoljuk saját elképze­lésünket a jóról? Jó volna komolyan venni, amit Fe­­renec Szilvia (Somorja) is mond: "Értékesebb dolgok is vannak mint a szép autó és ház". S hogy "ne feled­jük a hitet, s többet törőd­jünk a lelkűnkkel, hogy megtalálhassuk a szerete­tet és megértést" (Litresits Diana, Somorja). Jó volna odafigyelni gyermekeink álmaira. Ha már saját ifjúkori álmainkat felnőttként elfelejtettük. AICH PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents