A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-12-10 / 50. szám
ŕ s L E P ° B ° L^L-Hi VT cucu... TT Bozsik József — akit "Cucunak" becéztek — Kispesten, tipikus prolicsaládban látta meg a napvilágot. Igazi őstehetség volt. Róla bátran meg lehetne mintázni a sportszerűség szobrát. 1962 áprilisában búcsúzott a zöld gyeptől, az Uruguay elleni válogatott találkozón. És góllal búcsúzott — olyan góllal, hogy azt a fociegyetemen kellene tanítani, naponta. A mai napig ő az egyetlen magyar labdarúgó, aki százszoros válogatottsággal dicsekedhet. Kár, hogy a búcsújátékát az 1962-es chilei vb előtt rendezték meg. Pedig rutinja, futballintelligenciája sokat segíthetett volna az akkori fiatal magyar csapaton, amely éppen a csehszlovákok elleni meccsen torpant meg úgymond, az "ígéret" kapuja előtt. A vb-t a brazilok nyerték. Azok a brazilok, akik közt hatan már elmúltak harmincévesek. 1952-ben "Cucuból", parlamenti képviselőt "csináltak". Persze ezt a funkciót sem maga miatt vállalta, inkább másokon igyekezett segíteni. Köztudott, hogy az ötvenes években leginkább csak a sportolók juthattak Európa nyugati felére. így külön kategóriát képviseltek a velük szemben elnézőbb vámosok előtt. Bozsik "Cucu" sokszor hozott méregdrága gyógyszert — a saját költségén — az arra legjobban rászorulóknak. Megtörtént olyan eset is, hogy emberek (játékosok) élete forgott kockán, és ekkor kellett Bozsik jóságos szíve és segítsége. Egy ízben Grosics, Lóránt és Szűcs Sándor (az Újpest játékosa volt) emigrálni készültek. De valaki beköpte őket a "főhelyen". Bozsiknak a "górék" előtt sikerült Grosicsot és Lórántot kimentenie, de Szűcsön már nem segíthetett: Őt — és ezt lehet hogy kevesen tudják — Rákosi Mátyásék kivégezték. Abban az időben sokszor előfordult — sőt még később is —, hogy a Népstadionban 80 ezer ember szorongott. Nem volt ez másképp az 1955-ös Honvéd—Vörös Lobogó (MTK) rangadón sem. Amikor mentek kifelé a csapatok, már folyt a diskurzus: — Sándor, a drága jó anyáddal legyél jóban a paprikás zsákon — szólt oda az ő tipikus fejhangján Puskás az MTK apró jobbszélsőjének. — A te sváb anyád kint Kispesten az a ... érkezett gyorsan a válasz Sándortól. Ekkor méla hangon megszólalt "Cucu", és ezt mondta a bírónak: — Hernádi úr, ezek már most szidják egymás anyját —, maga is meg fogja kapni tőlük majd a magáét... — De kérem! — mondta felháborodottan a játékvezető — sporttársak, hogy viselkednek?! Aztán elkezdődött a játék. Hamarosan Puskás került gólhelyzetbe, amit értékesített is. Hernádi fütyült, de érvénytelenítette a gólt lesállás miatt. Puskás csípőre tette a kezét, és így szólt: — Hemádikám, nem volt les! — Lefújtam mert les volt — mondta nyomatékosan a bíró. Puskás pedig kapásból odavágta neki: — Akkor kapjá be... Mire Hernádi: — Nem kapom be. Akkor odament Bozsik Puskáshoz, és ráförmedt: — Hogy mersz te így beszélni Hernádi úrral — nem szégyenled magad. Ekkor Puskás megúszta kiállítás nélkül, és mindezek után, sosem sértett meg bírót magyar pályán. A százszoros válogatott pályafutásának a csúcsa, a magyar—angol 6:3-on mutatott teljesítmény volt. "Matsch of Century" — írták az angol lapok, és nem lesz több ilyen, jöhet bármi. A meccs világesemény volt. Sőt még ma is az. Nehéz hasonlót találni. Bozsik ennek a 90 percnek volt a hőse, a mezőny királya. Mellesleg ez év november 25-én ünnepelte a híres "6:3" a 40. jubileumát. A 6:3 láttán egy fanyar humorú angol újságíró, egy bizonyos Bemard Joy megjegyezte: "Ez a képviselő megérdemli, hogy miniszterelnök legyen." Mint említettük, "Cucu" orcsúnyán becsapta a nagy rössel rátámadó "Lórit". Ez már sok volt az izompacsirtának, Tichyhez lépett, és ráordított: — Otthon szórakozzál te taknyos, ha még egyszer ezt megteszed, a közönség közé rúglak! Ekkor a "Cucu" a megszeppent Lajoshoz lépett, és ekképp vigasztalta: — Játsszál, cselezzél nyugodtan fiam. Én garantálom, hogy nem leszel a közönség közé rúgva. Egy fél év múlva Tichyt leigazolta a Honvéd, s így egy csapatban Lóránttal és Bozsikkal, kápráztatták el játékukkal vasárnaponként az akkor szebb napokat megért szurkolókat. 1953 októberében Prágában játszott a magyar gárda, és győzött 5:l-re. Dél-Szlovákiából legalább 15 ezren lehettek ezen a találkozón. Volt a csehszlovákok közt egy Crha nevű "neveletlen" balösszekötő. Ezen a kilencven percen sűrűn osztogatta "tüskéit". Előbb fejelés közben Lantost vágta orrba, Bozsik 1959-ben a Közép-európai Kupával szággyűlési képviselő volt. Az 1954-es vb-én, azon a gyilkos iramú magyar—brazilon őt és Nilton Santost a bíró kiállította. Ekkor a nyugati újságírók megkérdezték Feleki Lászlótól, a Népsport főszerkesztőjétől, hogy nem lesz-e baja ebből Bozsiknak mint képviselőnek? — Nem hinném — felelte Feleki, arra még ugyanis nem volt példa, hogy egy válogatott mérkőzésen egy "parlamentest" kiállítsanak. 1953-ban, egy szerdai napon, az összes ászával edzőmérkőzést játszott a válogatott. Az edzőpártner a budapesti Lokomotív (ma BVSC) volt. Itt focizott ekkor a futballberkekben gyakran emlegetett nagy tehetség — Tichy Lajos. O megérezte, hogy a sors nagy lehetőséget pottyantott az ölébe. Megilletődöttség nélkül, nagy kedvvel játszott. Elért egy hosszú beadást, ügyes testcsellel kibillentette az egyensúlyát vesztett Lórántot. A kíméletlenségről közismert centerhalf, szürke arccal vetette magát a szemtelen ifjonc után. Tichy úgy tett, mintha kapura igyekezne lőni, ám ehelyett rálépett a labdára, és ismét majd Zakariás combjába térdelt. A II. félidő közepén egy félmagas labdára együtt rajtolt Crha és Bozsik. "Cucu" hagyta, hogy a hazaiak játékosa érje el hamarább a labdát. Úgy is történt. Ekkor "Cucu" felugrást színlelve, Crhát a jobb vese tájékán cipője orrával telibe találta. Az elterült a földön, és hordágyon vitték be az öltözőbe. A mérkőzést vezető NDK-beli bíró pedig Bozsik javára ítélt szabadrúgást. A minap mondotta valaki: Ezek a mai magyar focisták úgy szabálytalankodnak, hogy azt még egy 80 éves nagymama is észreveszi. Bozsik "ezt" is tudta — azért volt NAGY JÁTÉKOS. 1978-ban, az argentínai vb alatt távozott a földi küzdőtérről. Temetésén ott volt az európai és magyar labdarúgás minden számottevő egyénisége. Nemcsak én álhtom, hanem sok szakember is — ő volt minden idők legjobb magyar labdarúgója. BABIÁK LÁSZLÓ ✓
