A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-26 / 48. szám
HÍRMONDÓ SZAVALÓVERSENY A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya és a Tompa Mihály Kulturális Alapítvány rendezésében a költő halálának 125. évfordulója alkalmából, a kisiskolások és a középiskolások szavaló- és prózamondóversenye kellemesen meglepő eredménnyel zajlott le. A versenyzők négy kategóriában indultak. A versenyen részt vettek a gesztetei, a rimaszécsi, a rimaszombati és a várgedei alapiskolák és középiskolák növendékei. A kicsinyek I. kategóriájában 1—4., a ll-ban 5—6. osztályosok szerepeltek; költőt, verset, prózát szabadon választhattak. A III. kategóriába a 7—8. osztályosok tartoztak. Kötelezően Tompa Mihály verseit adták elő “A madár fiaihoz" című versen kívül. A IV. kategória a középiskolásoké volt. A választott Tompa Mihály-verseken kívül mindenki számára kötelező volt "A madár fiaihoz" című vers tolmácsolása. Az elődöntőben a versmondásnál a versválasztást, az átélést és a hangsúlyozást, a prózamondásnál pedig a beszélőképességet, a mondanivaló vezetését értékelte a zsűri. A döntőben a megjelenést és az előadóképességet is figyelembe vették. A versenyzők elismerő oklevelet és a támogatóktól könyvet, a kicsinyek értékes játékokat is kaptak. A IV. kategória első három helyezettje a diplomán és könyvjutalmon kívül még kisplasztikát, nagyértékű emlékérmet kapott — Kis Sunyi István budapesti szobrászművész ajándékát. Az amatőr tolmácsolásánál jelentkező általános hiányosságok szinte rendszeresek. Megmutatkozott ez a jelenség a kötelező verseknél is; ugyanazt a verset mindenki másként adta elő. Az előadói hűséget a zenénél a kotta, a verselésnél az írásjelek pontos betartása biztosítja. A szereplő feladata a hangszínezés. A versválasztásnál a költő és a szavaló érzelmi világát egy hullámhosszra kell "terelni", kötve az előadó személyi adottságához, s erre kell ráépíteni a választást. Az előadó orgánumát is figyelembe kell venni. A prózamondásnál a felsoroltakon kívül a zamatos beszéd képessége is fontos. A vers tanításának kezdetén a vers formájának és jellegének megállapításából, elemzéséből kell kiindulni, és ezt az érzelmi világot kell a költőtől átvenni és tolmácsolni. Általános hiányosság a műkedvelőknél a hibás légzési technika. Ebből eredően zavarossá válik a szavalás, az élő hang a beszéd elemi szakaszainak tervszerű időbeni elosztása a beszéd gyenge és erős ütemei között. Ki kell emelnünk a tanítók azon dicséretes érdemét, hogy Tompa Mihály egész sor kevésbé ismert költeményét tolmácsoltatták, többek között a Szuhay Mátyás című hosszú elbeszélő költeményét is. A tanuló ifjúságunkhoz szólunk: Verseljenek, mondjanak prózákat, ezzel ismerik meg mélyebben és alaposabban nyelvünk gazdagságát és szépségét, annak összetartó erejét. KOVÁCS TIBOR A MUZEOLÓGUS Sándor Károlyt pályájának elején mint költőt, irodalmárt ismerhették meg olvasóink. Végül munkahelye a lévai Bars Múzeum, szakmája (vagy hivatása) a régebbi korok értékeinek és tárgyi bizonyítékainak feltárása, feldolgozása lett. De különösen, akár behatárolhatóan a Garam völgye falvainak, településeinek, Lévának, Bars vármegyének múltját kutatja és publikálja igényes körültekintéssel. Ismeretségünk lassan már a negyedik évtizedhez közeledik, így hát bizalommal keresem fel a vármúzeumban, ha Léva felé visz utam... Legutóbb nyár végén jártam a lévai várban, de sajnos muzeológus barátom váron kívül volt. Üzenetet és levelet hagytam íróasztalán, amelynek lényege a "felsőcsallóköziek felhívása", a honfoglalás évfordulójának megünneplésére vonatkozó kérdések voltak. Szeptember elején megérkezett dr. Sándor Károly válasza, amelyben ezeket írta: "A felsőcsallóközi felhívásnak, kezdeményezésnek örülök. Talán egy kicsit sokat markol, de majd kikristályosodnak, leszűkülnek, konkretizálódnak a feladatok. Az elképzelésekkel meg kell ismertetni a Csallóközön kívülieket is, elsősorban a számításba jövő helytörténészeket. ügyes formában az Á Hét erre alkalmas és méltó lenne." A továbbiakban a levél lényegében arról szól, hogy a múzeumban még nem esett szó (a munkahelyén) az 1996. évről, de mindannak ellenére Sándor Károly feltérképezi majd a millenniumi (1896) események helyszíneit és írásos anyagát. Arról is szól a levél, hogy jó lenne tervbe venni egy ez alkalomhoz illő, igényes kiadvány megjelentetését, amelynek összeállításában barátom örömmel részt venne, és közlésre bocsátaná készülő tanulmányát, melynek "munkacíme": "Millennium a lévai Bars tükrében". Ugyancsak szívesen részt vállalna valamilyen előkészítő bizottság, munkacsoport tevékenységében... Miközben Sándor Károly levelét olvastam, eszembe jutottak a Republika című napilap alkalmi toliforgatójának sorai. Ezeket írta: — 1996-os év — magyarok bejövetelének 1100. évfordulója — 1997-es év — Szent István trónra lépésének 1000. évfordulója — 2000-es év — A magyar királyság megalakulásának 1000. évfordulója — 2038-as év — István király halálának 1000. évfordulója. — No lám, mily figyelmesség a szlovák toliforgatótól és laptól! Bizony akadnak olyan magyarok is, akik nem tartják számon ezekét a jelentős évfordulókat — gondolhatná az olvasó. Ám a sorok nem azért íródtak, hogy talán közös történelmünket velünk óhajtaná ünnepelni valaki, hanem annak jegyében láttak nyomdafestéket és napvilágot, hogy eme nevezetes évfordulók hátterében veszélyek rejlenek. Szó szerint: "Treba sa na tieto udalosti pripravovať, stavať sa k ním predvídavo, štátnický, múdro." Hevenyészett fordításban: "Fel kell készülni ezekre az eseményekre, előrelátó hozzáállással, államférfiúian, okosan." A jó tanácsot illő lenne megköszönni, de még az évfordulóink távol vannak, és addigra merem remélni, hogy a szlovákiai magyarsággal szembeni — állandó — bizalmatlanságot szítók jobb belátásra térnek... Visszakanyarodván Sándor Károly gondolatához, mely szerint a Csemadok Lévai Aiapszervezetének vezetőségi ülésén beszámol majd a honfoglalás évfordulójának méltó megünneplésére vonatkozó elképzeléseiről — reméli nem marad visszhang nélkül. Hisszük, hogy mások szívében is táptalajra lel e történelmileg fontos, létünket meghatározó évforduló méltó megünneplése. MOTESIKY ÁRPÁD 8 A HÉT
