A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-16 / 29. szám
RIVALDA PUSSZANTOTT CSÓKÖZÖN nagyon sok kollégám, akik már az Operettben akár a Vidám Színpadon ilyen szerepet játszottak. Ilyen alapon az is sértő lehetne, hogy Vili. Henrikről azt mondják, hogy megölte az összes feleségét. Ezen a figurán kívül még annyi minden mást csinálok a rádióban, a televízióban, így nem hiszem, hogy ebből gond lehetne. — Kikkel dolgozik szívesen? — Verebes Pistának sokat köszönhetek. Kiváló színházi ember és nagyon jó barátom. Berényi Gáborhoz, aki azóta már nyugdíjba ment, és a Játékszín igazgatója volt, nagyon erősen kötődöm. A kollégák közül megemlíthetném Benedek Micut, a Gálvölgyit és Lorán Lenkét. — Milyen a női ideálja? — Olyan sok szép nő van, hogy kell lennie egy nagyon jó tulajdonságának is ahhoz, hogy az embert megfogja. Tehát vagy az, hogy különleges agya van, vagy az, hogy valamitől érdekes, tehát valami többletet kell adnia. — Ön nős? — Nem, még nem voltam és nem vagyok nős. — Nem is lesz? Van esetleg valami komoly kapcsolata? — Van, de házasságra nem gondolok, az túlzás, de komolyabb van, persze. — Gondolom a nők után a szerepekről álmodozik szívesen? — Különösebb szerepálmom nincs, de azt tudom, hogy nagyon jó lenne egy nekem való szerepet eljátszani, és az a Svejk. — Ezek szerint szereti Hašekot? — Igen-igen szeretem. Rajta kívül a harmincas évek magyar íróit Szomory Dezsőtől Füst Milánig terjedőben. Azokat a szerzőket kedvelem, akik közel állnak azokhoz a figurákhoz, amelyeket én játszok. — Mivel lehet Önt fölbosszantani? — Azzal, ha valaki tehetségtelen. — És mivel lehet kedvében járni? — Ha valaki tehetséges. — Szeret enni a művész úr? Van hobbija? — Enni, inni, mindent szeretek, ami az élethez kapcsolódik. Nincs különlegesebben kedvenc ételem, mikor mihez van kedvem. A kutyákért megőrülök, annyira szeretem őket. Van egy törzskönyvezett spánielem. — Ön viszont úgy tudom tősgyökeres budapesti... — Igen, itt születtem, és itt élek most is. — Egyedül vagy a szüleivel? — Általában egyedül, de azért mindig valakivel! Hm. Nem rossz megoldás. Mint ahogy az sem, hogy előadás után a művészek egy remek társalgóban találkoznak, ahol a társaság középpontja Bajor Imre. Viccek, tréfák mestere a magánéletben is... BEKE ISTVÁN Nem is pusszantott, inkább pösszentett. A pöszeség persze nem igazi, csak afféle bajuszcsiklandozó kiejtési attrakció. A Szomszédok fodrászának Öli ura sem "többnemű", bár annak látszik. Bajor Imre tökéletesen játszik — akkor is ha a fodrászüzletben van, akkor is, amikor vendégként szerepel a Vidám Színpad Övön alul című pajzán, malackodó kabaréjában. Legutóbb Rózsa Sándor imitációjaként egy gyerek-kívánságműsorban láttam, amint csikós jelmezében először bravúrosan sikerült lekarikásostorozni fejéről a pörgét, aztán a puszták rémeként délibábos műlovarrá kényszerítve majdnem átesett szegény pára túloldalára. És hogy milyen is valójában Csóközön Öli? Olyan, amilyennek látjuk: elegáns, könnyed, örökösen játszó nagy-nagy gyerek. Az utánozhatatlan magyar kabaré legújabb petárdája sziporkázva pendlizik a humor két otthona, a Mikroszkóp és a Vidám Színpad között, és nemcsak a közönségnek, a kollégáknak is szívesen “fusizik" előadás után a társalgóban. — Azt hiszem, ha egy színész olyan sorozatban játszik, mint a Szomszédok, azonnal ismertté válik. Hogyan találták ki az Ön remekbe szabott figuráját? — A sorozatba úgy kerültem, hogy Horváth Ádám, a rendező a Játékszínben megnézte a Hyppolit, a lakáj című előadást. Én alakítottam azt a szerepet, amelyet régebben Gózon Gyula játszott. Horváth Ádám elkezdett azon gondolkodni, hogy mit lehetne nekem kitalálni. Hogy ezt találta ki, az az ő dolga, az meg, hogy én hogy csinálom, az én dolgom. Nagyon sok veszéllyel jár, mert ez egy nagyon szélsőséges figura, megeshetett volna, hogy Öli urat egyáltalán nem fogják szeretni. Szerencsére nem így történt. — A cgóközönt kinek köszönhetjük? — Az Adám azt állítja, hogy Molnár Ferenc egyik művében szerepel. Én úgy emlékszem, hogy először csókcsata volt, aztán felvetettem, hogy a csóközön jobb lenne. — Mikor gondolt rá először, hogy színész lesz? — Ó, hát ez nagyon régen volt, még a gimnázium előtti időszakban, de amatőrszínész koromban, úgy 17 évesen kezdett bennem tudatosodni. — Tagja valamelyik színháznak vagy szabadúszó? — Nem vagyok tagja egyik színháznak sem, de szabadúszóként rengeteget dolgozom. Most itt, a Vidám Színpadon beszélgetünk, de játszom a Vígszínházban, ami egy egészen más profilú színház, aztán a Mikroszkóp Színpadon és még sok helyen. — Én mindig extrém, ügyetlen figurákat alakító szerepekben láttam. Nem fél, hogy beskatulyázzák? — Nem, mert ebből az ügyetlen figurából tudok négyezret. A másik dolog meg az, hogy nagyon megüresedett a harmincas években csetlő-botló kisember figurájának helye. Hogy én azt csinálom, egyáltalán nem tartom gondnak, vagy bajnak, hanem örömmel teszem. — A Szomszédokban Ön nem csupán lányokat szerető figurát alakít. Nem sértő ez Önre nézve? — Nem sértő, mert ha sértő lenne, akkor az Őrült nők ketrecében nem szerepelt volna Ugo Tognazzi vagy 2 A HÉT
