A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-19 / 47. szám
Szőke sziklának becézték Mészöly Kálmán focistaként is vagány volt, s e tulajdonságát ma, ötven fölött, edzőként sem hazudtolja meg. Pályafutását az óbudai III. kér. TTVE-ben kezdte, és innen vezetett az útja a Vasas piros-kékjei közé a Fáy-utcába. Ma is itt telnek nem éppen örvendetes tréneri hétköznapjai. 1961 és 1972 között 61-szer öltötte magára a magyar válogatott meggypiros mezét. A "szőke szikla" hat alkalommal szerepelt a csehszlovák válogatott ellen. Sok emlékezetes — kellemes és kellemetlen — csatát vívott Adamecékkel. E történet — amelyet eddig három szemtanútól hallottam — egy Slovan—Vasas KK meccs kapcsán él a szurkolók emlékezetében. Az 1964-es év egyik forró szerdáján játszott Pozsonyban a Slovan a Vasas ellen. A jóiramú mérkőzés — amely végig a Vasasnak állt — "békés" döntetlennel ért véget. A III. félidő a Park borozóban (Park vináreň) folytatódott. Ide tért be a Vasas játékosai közül Szentmihályi, Ihász, Vinkovics gyúró és Mészöly borozgatni. Különben Mészöly rengeteg magyar nótát ismer, és a hangja sem riasztaná szét a kertben a verebeket. A másik asztalnál a Slovan élsportolói ültek. Mégpedig a két Gregor testvér, Duéaj (ők mind hokisták) és persze a "minden lében kanál" — Adamec. A helyzet akkor kezdett paprikás lenni, amikor a "vasasok" a "Daru madár fenn az égen"-t énekelték. Erre Fero Gregor azt tanácsolta a már ökölvívópózt elfoglaló Szentmihályinak, hogy itt ne nagyon énekelgessen magyarul. Ekkor a már pityókás Duéaj is felpattant a helyéről — ő kapta az első pofont —, és elkezdődött a csetepaté. Még a pincérnek is kijutott egy "chod'za Dunaj". Erre egy szőke hölgy kihívta a rendőröket. Megkezdődött az igazolgatás: mindenki a "helyén" volt, csak Adamec (!) oldott kereket. Miután kiderült, hogy a "bunyósok" szocialista ország fiai, nem verték nagy dobra az ügyet. A másik történet is a csehszlovákokkal kapcsolatos. 1969. IX. 14-én Prágában vívott kegyetlen kemény csatát — vb-selejtező mérkőzés keretén belül — a honi és a magyar tizenegy. Soós Károly edzőről tudni illik, hogy nem ismerte név szerint a játékosokat, pontosabban összekeverte a neveket. A magyarok 16 perccel a befejezés előtt már 3:l-re vezettek. Ekkor Soós Károly elkövetett egy szarvashibát, lecserélte a mezőny legjobban fejelő játékosát, Mészölyt. Nyomban a csere után Kvašňák gólt fejelt. Soós edző Zámbót Mészölynek vélte, és csak akkor ocsúdott fel baklövéséből, amikor a szőke Kálmán a kispadon izzadt homlokát törülgette. E történet — sajnos páratlan a maga nemében — és egy ékes mozzanata, a specifikus magyar futballtragédiáknak. Van egy történet, amelyet csak név nélkül lehet elmesélni. Ez a história is Soós Károly edzősége alatt történt. A mindent tudó szurkoló — meg a fáma — együtt kezdte emlegetni a válogatott oszlopos tagját és a kor egyik tündöklő filmcsillagát. Soósnak nem tetszett a dolog, hisz veszélybe került a játékos családi tűzhelye is. Mindezek után, egy nagy csokor virág kiséretében egy étterembe invitálta a művésznőt. Minden ékesszólását latba vetve arra kérte a "cicababát" (aki ma 53 éves, és van egy 21 éves fia), hogy szakítson a válogatott játékossal. — Karcsi bácsi — mondta a művésznő —, mindenem a foci, de szakítok! — Köszönöm Önnek, drága — és könnyed csókot lehelt a hölgy illatos kacsójára. Ámde... Ámde néhány nappal később baljós hírek jutottak a kapitányi fülekbe. A művésznőt itt meg ott látni éjszakánként, összesimulva táncolni a válogatott egyik s másik oszlopos tagjával. — Karcsikám — mondta a szövetségi kapitánynak egy jól tájékozott szurkoló: a huszonkettes keretet emeld fel hatvanra, és erre adj "jogosítványt" a bájos művésznőnek. Majd meglátod ki bírja tovább... Ügy a hatvanas évek elejéig volt még vonzereje az egykoron oly híres Közép-európai Kupamérkőzéseknek. E történet egy Vasas—AC Torino meccs kapcsán ismert. A torinóiak angol centere, Hitchens kegyetlen játékos hírében állott. Amikor felugrottak fejelni, Mészöly minden egyes alkalommal az angol mellébe taposott. Hitchens a méregtől szinte könnyezett, majd a középhátvéd felé fordulva jelezte, hogy a visszavágón megadja a kölcsönt: Mesoli — így nevezte Mészölyt —, és feléje fordulva a jobb mutatóujját elhúzva a torkán, jelezve a kölcsön "árát". És eljött a visszavágó. Mészöly egy összecsapás során, sérülést színlelve fetrengett a füvön. Akkor Hitchens érezve a törlesztés pillanatát, a "szőke szikla" jobbszemébe "stoplizott" a bőrszeges cipőkkel. Mészölynek szinte kiugrott a szeme, és többen pályafutása végét jósolták. De ő sem aznap jött le a falvédőről — még azon a héten csapata legjobbja volt, és még gólt is fejelt egy bajnoki mérkőzésen. A hatvanas években volt egy szurkolói szokás, amelyet jómagam is sokszor gyakoroltam. Figyelve a tévében a meccset, a riporter hangját lehalkítottuk. A TV mellé helyeztük a rádiót, azt felerősítettük, és így élveztük a mérkőzést Szepesi György páratlan előadásában, így történt ez 1966 tavaszán is. Akkor 80 ezer néző figyelte a Mészöly Kálmán, a légtér ura... Népstadion kettős rangadóit. A Vasas—FTC meccsen a piroskékek már 3:0-ra vezettek. De a Fradi feljött, és 3:2-re szépített. A Vasas berúgta a 4. gólt is, amelyet a Fradi Novák Dezső két tizenegyesével egyenlített ki. Szepesi azt kiabálta az éterbe: ilyen focit 1954 óta nem láttam — s a közönség szinte őrjöngött a lelátón. Mint később kiderült — csalás történt — a rangadó Albert és Mészöly jóvoltából ki volt egyezve —, tehát le volt "bundázva". BABIÁK LÁSZLÓ ... és mint edző V.
