A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-19 / 47. szám
MINERVA Hatvani István (1718—1786) 275 éve született a "magyar Faust" A 18. század a "nagy villamossági láz kora" is. Az ókortól ismeretes dörzsvillamosságot a század elejétől már üveggömbös dörzsgéppel állítják elő — egyelőre csak ad hoc, a főúri szalonok hölgyeinek szórakoztatására. 1745-ben egy leideni professzor kifejleszti az ún. leideni palackot, a mai kondenzátorok ősét, amely már tartósítani képes az elektromos töltéseket. Pár ezer mérfölddel odébb az Újvilág Pennsylvánia nevű angol gyarmatán egy Franklin nevű úriember rájön, hogy a villám lényegében egy óriási elektromos kisülés, melyet villámhárítóval a földbe lehet elvezetni. A leideni palackok elterjedésével a természetbúvárok figyelme az elektromosság élettani hatásai felé fordul. Egy angol műkedvelő természetbúvár veti fel elsőként, hogy a tengerparti fövenyen zsibbasztó rájára lépőt ugyanolyan áramütés éri, mint amilyet a leideni palack kisülésekor tapasztalunk. Galvani, a bolognai bonctantanár pedig híres "békacomb-kísérletével" már tudományosan is bizonyítani véli az "állati villamosság" létezését. Padovai tanárkollégája, Alessandro Volta azonban más véleményen van. Szerinte az "állati elektromosság" keletkezésében nagyobb szerepe van a békacombhoz érő fémeknek, mint magának a bókának. E tétele bizonygatása közben fedezi fel az érintkezési elektromosságot, az "örök életű" leideni palackot, a Voltaoszlopot. Volta korszakalkotó találmánya a század utolsó éveiben lezárja a statikus elektromosság korát — megkezdődik a mozgó, dinamikus elektromosság korszaka. A magyar történelemben járatos olvasó jogosan teheti fel a kérdést: az elbukott Rákóczi-szabadságharc, a természettudományos felismerések terjedésének nem kedvező erősen katolizáló Mária Teróziakorszak évszázadában a "nagy villamossági lázból" jutott-e valami a Kárpát-medencébe is? Nem kis büszkeséggel válaszolhatunk: jutott, mégpedig egy földink, a rimaszombati születésű Hatvani István jóvoltából. A debreceni Református Kollégium Múzeumának féltve őrzött kincse az az "elektrica machina", melyet a kollégium tudós professzora, Hatvani egy Budán működő olasz mestertől vásárolt meg szemléltető eszköznek fizikai előadásaihoz. Az elektrica machina nem más, mint a bevezetőben említett dörzsgép megújított változata. Lényege egy 41 cm átmérőjű üvegkorong, amelyhez két oldalról bőrrel bevont lapok szorulnak. A forgatókarral mozgásba hozott üvegkorong dörzsvillamosságot gerjeszt a bőrlapokban. Az így keletkezett villamosságot közvetlenül a korongról leideni palackokba gyűjthették. A leideni palackot Hatvani "első kézből" ismerhette, hiszen röviddel annak feltalálása után, 1748-ban Leidenben meglátogatta a feltaláló Peter van Muschenbroeck professzort. A Debrecenbe vezető út Hatvani István 1718. november 21-én született az akkor Nagy-Hont vármegyéhez tartozó Rimaszombatban. Az apa, Hatvani Gergely, elszegényedett kisnemes, aki többek közt könyvkötéssel teremti elő az anyagiakat öt gyermeke felneveléséhez. István nevű fia kezdetben nem sok örömet szerez neki: betegesen vézna, az elemi osztályain éppen csak átbukdácsoló kisdiák. Ennek ellenére a szülővárosában, majd Losoncon és Kecskeméten megszerzett — ma középiskolainak mondható — tudással felvértezve a híres debreceni kollégiumba jelentkezik "tógátus" diáknak. Az 1538-tól működő kollégium az ország egyik legkiválóbb iskolája. Az alsó- és középfokú oktatáson kívül a palástszerű, bő felsőruhát, azaz tógát viselő ifjak számára egyetemi szintű felsőfokú képzést is nyújt. Magyarországnak ez idő tájt egyetlen egyeteme van: a Pázmány Péter által 1635-ben alapított nagyszombati csonka egyetem. Csonka, mivel a filozófiai, teológiai és jogi kar mellől hiányzik az orvosi fakultás — ez utóbbit csak 1769-ben hozza létre Mária Terézia rendelete. Hatvani 1738-ban sikeresen felvételizik a kollégiumba, ám helyszűke miatt csak 1739-re jegyzik elő. Közben a Debrecent is sújtó utolsó nagy magyarországi pestisjárvány miatt az egy év halasztásból három lesz. Hatvani ez idő alatt Komáromban, Rimaszombatban és Losoncon házitanítóskodik — így keresve pénzt a debreceni évekhez. Huszonhárom éves, amikor végre magára öltheti a tógát. A nehéz felfogású egykori kisdiákból rövidesen a kollégium legjobb hallgatója lesz, aki különösen a nyelvek (görög, héber, latin) elsajátításában jeleskedik — őt bízzák meg a latin ékesszólás tanításával. Tanárai közül nagy hatással van rá a tőle egy évvel fiatalabb (!) Szilágyi Sámuel, a kísérleti fizika meghonosítója Debrecenben. Hatvani diákoskodása idején már hagyomány Debrecenben, hogy a legjobb tógátusokat peregrinációra, külföldi tanulmányokra küldik. Egy-egy ilyen, többéves vándorút persze nem olcsó mulatság! Hatvaninak is a mecénások — ma szponzoroknak nevezzük őket — nagy számára volt szüksége, hogy az utazáshoz szükséges anyagiak 1745-re összegyűljenek. A nagyobb adakozók közül csupán kettőt emelünk ki: Nógrád megye közgyűlése 30, a losonci eklézsia 50 forinttal támogatta a Felvidék tehetséges fiát. Miután Pozsonyban csekély két hónapi várakozás után megkapja útlevelét, a svájd Bázelba utazik, ahol előbb a teológia doktora, majd 1748-ban a betegségeknek az arc kifejezéséből való meghatározásáról írt latin disszertációja alapján az orvosdoktori címet is megszerzi. Bázeli tanárai közül nagy hatással van Hatvanira a két európai hírű tudós Johann Bernoulli és fia, Daniel, a differendál- és integrálszámítás elméletének kidolgozói. A két doktori címmel tarsolyában Hatvani Zürich, Utrecht és Leiden érintésével tapasztalatszerző körutat tesz — ennek során lesz szemtanúja Muschenbroek elektrosztatikai kísérleteinek. A leideniek marasztalják tanárnak, sőt más egyetemek is szívesen látnák Hatvanit, ám ő hű marad kollégiumához, mert "jobban szerette gyászos helyzetben levő egyházát és a csekély jövedelmű tanári fizetést hazájában, mint Hollandia virágzó szabadságát és dúsgazdag tanári fizetését". A debreceni polihisztor Hatvani 1749. január 17-én tartja meg Debrecenben tanári székfoglalóját "A matematika haszna a teológiában és szükségessége a fizikában" címmel. Kifejti, mennyire fontos a matematika és a geometria az utak, hidak, malmok építésében, s egyáltalán az élet minden területén. Hazája gazdasági elmaradottságának egyik okát éppen a számtani-fizikai ismeretek csekély elterjedtségében látja. A kollégiumban a nagyszámú — olykor az 1500-at is meghaladó — diák ellenére csupán 4—5 professzor működött; az alsó- s középfokon ugyanis nem ők, hanem a jelesebb tógátusok oktattak. A kis létszámú tanári kar miatt egy-egy tanár igazi polihisztorként, számos tantárgyat adott elő. Hatvani például 1749-től az 1786-os önkéntes nyugdíjba vonulásáig a következő szakterületek előadója: matematika, geometria, hidrosztatika (a nyugvó folyadékok tana), kísérleti fizika, vegytan, mechanika, orvosi élettan, növénytan, földrajz, csillagászat. Hatvani a magyarországi kémiaoktatás bevezetője 1750-ben, s ő tekinthető a mérnökképzés — korabeli nevükön a geometrák, földmérők oktatása — úttörőjének is. Tanári kötelességei mellett ellátta az iskolaorvosi feladatokat is — e téren sokan európai elsőséget tulajdonítanak ez irányú tevékenységének. Paracelsus követőjeként hitt a vegyi alapú gyógyszerekben 14 A HÉT
