A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-19 / 47. szám
GONDOLKODÓ KITEKINTÉS II. ERDÉLY A kisebbségi sors néha észbontó helyzeteivel kapcsolatos vajúdásnak európai szinten is egyik legjobb példája Erdély; ismerjük el, a meddő küzdelmek modellje is lehetne. Erdélynek kétségkívül óriási és nagyon tiszteletreméltó hagyományai vannak, és a miénknél jóval nagyobb a szellemi kapacitása; az eredmény ennek tudatában soványnak tűnik, még akkor is, ha egy pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy balkáni közegben, primitív partnerek között kell mozogniuk. Nálunk gyakran hozzák fel pozitív példaként az RMDSZ-t, annak vélt egységét; a gyakorlat, sajnos egészen más. Az RMDSZ másfél éve a működésképtelenség és a felbomlás határán sodródik, s máig nem tudott letenni az asztalra egy elfogadható autonómiatervezetet. Egyébként is, az újabb fejlemények tükrében meg kell kérdeznünk, mi is egyáltalán az RMDSZ? Eddigi beidegződéseink során ugyanis egyfajta egyesítő pártnak, mozgalomnak tarthattuk, ilyen formában jelent meg a romániai választásokon is. Ez azonban napjainkbafi változóban van, s éppen az utolsó kongresszusukon történteknek köszönhetően az RMDSZ egy másfajta tartalmat is megpróbál önmagában kibontakoztatni: egy széles körű önkormányzati rendszert, kis túlzással államot az államban. Ez kétségkívül egy olyan kezdeményezés, amelyre oda kell figyelnünk, elemeznünk kell — bár személy szerint magam szkeptikus vagyok a modell működtetését illetően. Az RMDSZ — tőlünk eltérően — ezt a kérdést alaposan megvitatta, s így a megvalósítást az első körben támogatta a szervezetben megtalálható összes frakció. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy az erdélyi magyarság száma nagyjából megegyezik pl. Szlovénia lakosságának létszámával és meghaladja egynémely balti köztársaság lélekszámát. A nemzetközi jog anomáliái közé tartozik, hogy ez utóbbiak önrendelkezési jogát elismerte, az erdélyieket — s nem csak őket — viszont soha ebben az ügyben meg sem kérdezte (némely megkérdőjelezhető, önerőből történt kezdeményezést is figyelembe véve, pl. Gyulafehérvárt az 1. világháború végén). Az erdélyiekben továbbá máig erősen él a transzilvanizmus eszméje; mindezek együtt sokkal intenzívebb mozgásokra ösztönzik őket Erdély helyzetének, s benne a magyar kisebbség gondjai megoldásának kérdésében. Nem lehet célom ilyen rövid terjedelemben mélységeiben elemezni az erdélyi — és a romániai — magyar mikrotársadalom összes mozgását, összefüggését; elsősorban a már említett belső önrendelkezési modellre, és a megvalósítás eddigi tapasztalataira korlátozom mondandómat. A modell az RMDSZ politikusai számára az erdélyi szász városok és falvak belső szervezettsége volt (hasonló kezdeményezések voltak a jelenlegi Szlovákia területén is, főleg szintén a német városokban, amelyek magas fokon voltak képesek megvalósítani belső autonómiájukat). Az RMDSZ III. kongresszusának határozatai közt szerepel a romániai magyar parlament — Képviselők Tanácsának létrehozatala, továbbá a romániai magyar kvázi-kormány (a belső önrendelkezés végrehajtó testületé), a Szövetségi Elnöki Hivatal, valamint a gazdasági ügyekkel foglalkozó Gazdasági Tanács létrehozatala. A Szövetségi Elnöki Hivatal kvázi-törvénytárat (vagy inkább hivatalos információs lapot), az RMDSZ Közlönyét adja ki több-kevesebb rendszerességgel, amelyet megkapnak az önkormányzatok és az RMDSZ szervei, s amelyet 20 lejért a standokon megvehet bárki. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kvázi-parlamentben, a Szövetségi Képviselők Tanácsában órákon belül létrejöttek a belső tagoltságnak megfelelő frakciók, amelyek azután úgy kezdtek el viselkedni, mint a valódi parlamentek valódi pártfrakciói; s mivel az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek voltak, derekasan meg is bénították a Szövetségi Képviselők Tanácsának tevékenységét. Jelenleg az egyezkedés és a továbblépések lehetőségeinek latolgatása folyik, s magam is kíváncsi vagyok, milyen eredményeket hoz majd. Tény az is, hogy a Szövetségi Elnöki Hivatal működik, határozatokat fogad el, amelyeket azonban vagy végrehajtanak, vagy nem. RMDSZ-beli barátaim privát véleménye szerint — hasonlóan a szász városokban működött modellhez — valószínűleg egy belső fegyelmi testület létrehozatala válik szükségessé, amely a határozatokat végre nem hajtókát valamilyen módon felelősségre vonná. Elképzelhető, hogy az RMDSZ etikai bizottságát alakítják át e célra, bár ez valószínűleg nem a legmegfelelőbb lépés lenne. Egyáltalán, egy ilyen bizottság létrehozatala nagyon kényes kérdés. Egyelőre tovább folyik tehát a kötélhúzás az RMDSZ radikálisai és kiegyezéspártijai, más síkon pedig a liberálisok, poszkommunisták, szociáldemokraták és kereszténydemokraták között. A politikusi bölcsesség a konszenzusteremtés felé kellene, hogy sodoija őket, ám Markó Béla elnök erejéből is ehelyett gyakran csak a tűzoltásra futja. Az RMDSZ fölött ott "lebeg" Tőkés László szelleme, aki kétségkívül hatalmas erkölcsi nagyság — csak éppen nem politikus. Az RMDSZ-ben tehát folytatódik az izgalmas belső forrongás, s bizonyára sokadmagammal mondhatom, nagyon szurkolunk r:..Tik, hogy ebből az öntisztító nekifeszülésekből valami értékes, működőképes alakzat keletkezzen. A mi számunkra néhány tanulsággal szolgálhat a példa: a) fölösleges — vagy majdnem fölösleges — nemzetiségi sóhivatalokat létrehozni, vitaklubok szintjén b) a tolerancia és az önkorlátozás hiánya a belső vitákban önpusztító hibákhoz vezethet. Persze, ezek csupán az én személyes meglátásaim. Gál Éva Emese: A csiksomlyól kegytemplom CSÁKY PÁL A HÉT 5
