A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-19 / 47. szám
A GÖMÖRI A Szilicei- és a Pelsőci-fennsík őszi erdőkoszorúi és a karrmezők, ördögszántások egyvelege csodálatos látványt nyújt az emberi szemnek. Sok-sok láthatatlan kincset rejt földalatti világa is, amelyet csak akkor láthatunk, ha a mélybe hatolunk utána. A domicai cseppkőbarlangról már hirt adtunk olvasóinknak. Inkább arról szólunk, ami a föld felszínén, vagy a levegőben van. Gazdag madár-, virág- és lepkevilága csalogatja a kirándulókat, amelynek a természetvédők nem nagyon örülnek. Ezekről beszélgettünk Pelsőcön dr. Gordon Lászlóval, a nálunk nagyon ritka madarak védőjével és a karsztvidék, a gömöri táj elkötelezett — a szó szoros értelmében vett — patriótájával és szószólójával. Dr. Gordon László civil foglalkozása állatorvos, de már fiatal korában elkötelezte magát a természetvédelemnek. Mindez atyai örökségként szakadt rá (édesapja tanító volt), és már középiskolás korában komoly tanulmányokat, fényképekkel dokumentált, ritka munkákat tett a tudomány oltárára. Most azonban a kerecsensólymok (Falco cherug) ügyében kerestük fel az ifjú természetbarátot, de még mielőtt beszélgetésünk tartalmára térnénk, vessünk némi pillantást a sólymok és a solymászat múltjába... Sajnos a solymászat, az ősrégi magyar vadászat kifejezései csak részben maradtak meg. Azonban tudjuk, hogy a királyi madarászok élén a solymászok ispánja — Comes A kerecsenek kalitkája előtt LÁTOGATÓBAN 6 A HÉT SOLYMÁSZ falconarium — állott, csak utána következtek a solymárok, madarászok és ebfalkások, a pecérek. A solymászatra használt madarak közül a sólymok voltak a "nemes" madarak, az ölyveket, kányákat, héjákat másodrendű "paraszt" madaraknak tartották. Természetesen sólymokkal csak nemes ember vadászhatott. A solymászat fontosságát, szépségét őrzik Balassi Bálint verssorai, amelyek bevonultak irodalmunk gyöngyszemei közé: "Immár sólymocskádat Kedves madárkádat, Kit karodon hordoztál; Klárisokkal rakott, Skófiummal varrott, Lábzsinóron tartottál — Bocsásd el békével..." Uralkodók, hercegek és basák keresve keresték a magyar sólymokat, arannyal fizettek értük. Egy korabeli (XVI. század) feljegyzés szerint: "Különösen nagy hírre vergődtek a Nyílra vidéki ráró-madarak!" Azt írták róluk, hogy sebesebbek, mint az éjszakai szél és magasabbra szálltak minden sólymoknál. A külföldiek kéklábú madárnak nevezték... Ámde kanyarodjunk vissza a mába, és kezdjük ott, hogy Gordon László irodájában vagyunk, ahol végre, a harmadik próbálkozás után, találkozhattunk a nyúlánk, szakállas természetvédővel. Nyomban a rárók, azaz a kerecsensólymok felől érdeklődtünk, amelyek mint nagyon ritka madarak fészkelnek és költenek a Gömöri—Tomai-karszt sziklás hegyvonalatának erdeiben. — Már az ötvenes években jelezték az ornitológusok, hogy a Szlovák Karszt 8 pár kerecsensólyomnak ad otthont, ezek az utóbbi években két párra csökkentek. Az egyik pár a szenilitás határán van, nem hoznak utódokat, de évről évre visszatérnek a Gömör—Tornaikarszt rengetegébe. A másik párt 1988-tól figyeljük, és attól az időtől már nyolc utód hagyta el a sólyomtanyát. — Hol található ez a sólyomtanya? — Elnézést kérek, de a sólymok fészkelő helyét nem szeretnénk "pontosan" megjelölni, a nyilvánosság elé tárni. Ennek több oka is van, de talán a leglényegesebb a "sólyomkereskedelem", amelynek a kábítószerek után jelenleg a legnagyobb kelendősége van. A másik ok viszont a kirándulók és alkalmi, "botcsinálta" ornitológusok kíváncsisága, beavatkozása lehetne, ami zavarná a madarak nászát, a költést és a fiókák nevelésének időszakát. — Kanyarodjunk vissza a sólymok védelmének, megfigyelésének időszakához. A kerecsensólymokról tudjuk, hogy vonuló madarak, tavasszal érkeznek hozzánk, és a költés ideje majd’ egy hónapig tart. Mit tesz ilyenkor a természetvédő ? — Önkéntes természetvédő csapatunk 18 tagból áll. Bizony nem kis dolog, de annál hálásabb feladat a sólymokat napokon át avarral betakart rejtekhelyről vagy a lombkoronák közt egy vászonsátorból mozdulatlanul, majdnem étlen-szomjan figyelni. De nagyon érdekes feladat, mert ott a vadonban kezd az ember tisztába jönni önmagával, és megismerni azt, hogy más értékrendek is vannak ezen a világon. Nem csak egy nyugati autó, vagy kényelmes lakás, esetleg parádés villa... A csoport tagjai természetesen váltják egymást. Az első megfigyelési évben (1988) négy fióka hagyta el a fészket, a következő két esztendőben 1—1, míg az idén 2 kerecsent költöttek. — Mivel magyarázható ez az egyenlőtlen szaporulat? — Több okkal is magyarázható. Vagyis mennyi a táplálék, van-e elegendő ürge, mert ugyebár a kerecsensólymok fő tápláléka az ürge. Ebből kifolyólag lenne szükséges a Gömöri—Tomai-karszt nemzeti parkká való nyilvánítása, mert nem elég a tájvédelmi státusz. — A sólymok védelmének érdekében mi lenne a leghatásosabb és leggyorsabb teendő? — Sólyomnevelde! Ezen a téren vannak tapasztalataink. Morva barátainkat a Brünn melletti solymásztelepen többször meglátogattam. Kaptam ajándékba egy pár kerecsensólymot, amelyeket odahaza nevelek, természetesen megtörténik majd a visszatelepítésük a szabad természetbe. Nos, erre a célra kellene egy sólyomneveidét felépíteni, ahol a kalitkák, röptetők mellett lenne keltető, a fiókák mesterséges neveléshez szükséges berendezések és egy kisebb madárkórház a legszükségesebb műszerekkel. Hoznak hozzám beteg madarakat, a minap egy törött szárnyú uhut hoztak, de primitív módszerekkel ellátni, kezelni ezeket a sérült állatokat nem tudom. Ugyanakkor fontos lenne az ürgetelepek, ürgelyukak tisztítása, kezelése, mindezeket önkéntes módon megoldani nem lehet. Támogatásra lenne szükségünk, annál inkább, mert a vidékünkön fészkel a parlagi sas (Aquila pomarina) is... Egy kis kerülővel aztán a karsztvidék virágairól esett szó, gyönyörködhettünk a kakasmandikó, a leánykökörcsin és más ritkaságok színes fotóiban, amelyek Gordon László irodájának falait díszítik. A Sziliceifennsík lepkevilágáról is szó esett, a lepkékből legalább százötvenet gyűjtött össze. Figyelmesen hallgattuk megfontolt szavait, majd úgy döntöttünk, hogy útrakelünk, és nemcsak elméletben beszélünk a lepkegyűjteményről, hanem Rozsnyón megtekintjük valóságban is. Útközben szó esett arról is, hogy Gordon László részt vett egy ötször harminc perces film elkészítésében, amely bemutatja a Gömöri—Tornai-karszt állat- és növényvilágát (az ember kapcsolatát e tájhoz), a földalatti életet és a barlangokat is... Rozsnyón a Gordon-porta csupa érdekesség, a sziklakertben még virított néhány őszi virág, ám bennünket a madarak érdekeltek, amelyek a gazda füttyentésére szárnycsapkodással válaszoltak, üdvözölték érkezését. A lepkegyűjtemény laikus szemmel is értékes ritkaság, amely sok-sok aprólékos emberi munkának az eredménye, mert a lepkéket ugyan nem könnyű preparálni, de begyűjtésük, megfogásuk annál érdekesebb és kitartóbb munkát követel! Dr. Gordon László munkája annál is érdekesebb, mert az emberben akaratlanul felmerül, hogy vajon az általa begyűjtött lepkék, virágok és madarak, amelyeket odaadással védenek, megmaradnak-e? Ne csak rabbá téve, kalitkába zárva láthassuk őket, hanem a szabad természet ölén is! MOTESIKY ÁRPÁD
