A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-19 / 47. szám
OTTJÁRTUNK CSOKONAI- ES LILLA-EMLEKEK DUNAALMÁSON Csokonai Vitéz Mihály születésének 220. évfordulójára emlékezünk november 17-én. Annak a magyar költőnek a jubileumára, aki — dr. Szilágyi Ferenc irodalomtörténész szerint — "a felvilágosodás európai rangú magyar költője, aki szívében Rousseau-val, fülében a magyar népdal újonnan fölfedezett hangjaival, elméjében a világosság századának legmerészebb gondolataival járta végig az ország útjait...''. Míg Petőfi emlékét Magyarország-szerte számos helyi múzeum őrzi, előfutárának, Csokonainak kevesebb az emlékhelye. A Komárom és Neszmély között található Dunaalmáson rendeztek be először múzeumot Csokonai és múzsája, Lilla emlékének. Hiszen a helységben szájhagyomány útján terjedő anekdoták és Lilla sírja a Dunára néző temetőkertben alapul szolgálnak a helybeli Csokonai-kultusznak. Dr. Ferenczy Miklós orvos-teológus-helytörténész pedig megteremtette a hajlékot is ezeken az alapokon: így 1971-ben megnyílt a Csokonai és Lilla Emlékszoba a költő nevét viselő művelődési házban. Ferenczy doktorra nagy hatással volt a hely szelleme — a "genius-loci" —, melynek eredményeképpen már több könyvet (Csokonai Lillája — 1968, Csokonai Komáromban — 1973, A Lilla-per — 1983, Csokonai Lillája — második kiadás — 1985, A Lilla-per— második kiadás — 1985) írt az említett témakörben. (Emellett megjelent a Dunaalmás 1848/49-ben és az Emlékek a szabadságharcról 1848/49- ben című munkája 1975-ben, illetve 1978-ban.) Nehéz dióhéjban összefoglalni a magyar nép egyik legkedvesebb poétéjának az életét: Csokonai Debrecenben született és diákoskodott. Társai közül kitűnt ragyogó tehetségével. Önképzőkört szervezett, ahol modern nyelveket tanultak, hogy a korabeli külföldi irodalmat tanulmányozhassák. Az iskolai latin és görög mellett olaszul, franciául és németül tanult. A költő szobra Dunaalmáson Lilla portréja (W. Egger, 1825) Azonban szabadgondolkodása miatt gyakran került összetűzésbe a tanári karral. Végül 1795 júniusában — röviddel Martinovicsék kivégzése után, ahol maga is jelen volt — fegyelemsértés címén kizárták a Kollégiumból. Búcsúbeszédében — a hagyománytól eltérve — magyarul szólt diáktársaihoz. Ezután Sárospatakra ment jogot tanulni, de fél év múlva ettől a várostól is megvált. Pesten, majd Komáromban keresett kiadót verseinek, amelyeket már közölt a Magyar Hírmondó és az Uránia is. Reménytelen próbálkozásai után a pozsonyi országgyűlést szerette volna felhasználni verseinek publikálására. Azonban hiába indította el saját költségén a Diétái Magyar Múzsa című füzet-sorozatot, Pozsonyban sem talált pártfogóra. 1797 áprilisában Komáromban próbálkozott irodalmi terveinek megvalósításával: Nyájas Múzsa címmel akart folyóiratot indítani Péczeli 1792-ben megszűnt Mindenes Gyűjteményének folytatásaként. Az év júliusában ismerkedett meg Vajda Juliannával, akit Lillaként tett halhatatlanná műveiben. A lányt feleségül akarta venni, ezért először álláshoz szeretett volna jutni Keszthelyen, a Festetics György által szervezett Georgikon főiskolán. A várt állást nem kapta meg, és közben szerelme — szülei akaratára — a dunaalmási Lévai István fakereskedő felesége lett. A költő belebetegedett a csalódásokba, és sokáig baráti házaknál lábadozott, majd 1799—1800- ban a csurgói gimnáziumban tanított. Csurgóról gyalog tért haza Debrecenbe, ahol hátralevő éveinek nagy részét töltötte. 1801—1802-ben ismét Komáromban járt, ahol valószínűleg még egyszer találkozott Lillával. 1805. január 28-án halt meg szülővárosában. A dunántúli évek jelentős termékei a "Dorottya", "Cultúra", "Az özvegy Karnyónó", "A magyar verscsinálásról". Ez utóbbiban először foglalta össze a magyar verseiés törvényszerűségeit. Művei közül életében csak Kleist "A tavasz" című fordítása és a "Dorottya" jelent meg. A "Lilla“, az "Anakreoni dalok" és az "Ódák" című alkotás csak halála után látott napvilágot. Dunaalmáson 1966. október 2-án avatták fel a költő fehér mészkőből készült szobrát, Szabados Béla szobrászművész alkotását. Ki volt Lilla? Vajda Péter komáromi kereskedő lánya; Lévai István dunaalmási kereskedő, annak halála után pedig Végh Mihály hetényi református esperes felesége. Állítólag mindkét házassága boldogtalan volt. 1855. február 20-i halálakor mellette nem találtak mást, mint Csokonai búcsúlevelét, a Lilla-dalok első példányát, valamint imádságos könyvét. Bár első férjével közös sírban nyugszik a dunaalmási temetőben — "a tyrann törvény buta-vak ereje elrabolta a kedves, drága lélektől'', ám a végsőkig hű maradt Csokonai emlékéhez. Csokonai és Lilla "egymásra talált" az 1971-ben átadott dunaalmási emlékszobában, ahol helytörténeti és irodalmi emlékek kaptak helyet. Köztük a híres matrikula, amelybe Vajda Juliannát Csokonai Lillájaként jegyezték be 1844-ben, valamint a Lilla által 1825-ben a református egyháznak adományozott kehely. A látogatók megtekinthetik eredetiben és fénymásolaton Csokonai műveit és a Lillával foglalkozó írásokat, Domby Márton "Csokonai Vitéz Mihály élete és munkái" című könyvét, amely Lilla hetényi házából került elő, továbbá láthatók római korabeli cserépedények, falusi kéziszerszámok, a 48-as szabadságharc különféle tárgyi emlékei, Mária Terézia kori pénzérmék, Lévai István ezüst gombjai és egyéb ereklyék. Dunaalmás irodalmi emlékhely, amelyet egyre többen keresnek fel a költészet szerelmesei közül. Aki teheti, a Csokonai-évforduló alkalmából zarándokoljon el "Lilla-falvába"! (miskó) Fotó: a szerző Részlet a Csokonai- és Lilla-emlékszobából 2 A HÉT
