A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-12 / 46. szám
HÍRMONDÓ Hogyan inspirálhatjuk a gyerekeket a képzőművészetben, hogy passzív befogadókból maguk is aktív alkotókká váljanak? Kellenek hozzá természetesen egy olyan ötletekkel, fantáziával megáldott művésznek, mint amilyen pl. Arcimboldo is volt, az alkotásai, vagy legalábbis azok másolatai, s néhány hozzáértő szakember, aki megfelelő irányítással teret ad a gyerekek fantáziájának, alkotói lázának. A pozsonyi Bibiánában, a gyerekek nemzetközi művészeti házában másfél hónapon keresztül látogathatták a gyerekek az Arcimboldo művei ihlette kiállítást, amely egyben megemlékezés is volt a híres mesterről, halálának 400. évfordulóján. A kiállítás címe egy magyarra lefordíthatatlan szlovák szójáték (Hlavosvet—Hravosvet). Giuseppe Arcimboldo (1527—1593) olasz származású német festő, jelmeztervező, mérnök, zenész, a legeredetibb művészek egyike volt a világon. Műveit — portréit és csendéleteit — a mindennapi élet tárgyaiból, virágokból, zöldségekből vagy állati testrészekből J átékv ilág állította össze. Aki kedveli a XX. századi szürrealizmust, attól az ő alkotásai sem lehetnek idegenek. A kiállítás szervezői-rendezői két emeleten helyezték el a kiállítást. Az első emeletet ún. meditativ térként rendezték be, ahol egy sejtelmes fénnyel megvilágított hosszú sötét és kacskaringós alagút dominált, amely úgymond keresésre, a gondolatok áramlására ösztönzi a gyerekeket. Megvallom őszintén, hogy mi, felnőttek bizony egy kissé félelmetesnek találtuk ezt az elvarázsolt kastély szellemvasútjára emlékeztető "filozofikus" alagutat, ám a gyerekek többségének tetszett, egy nagy kaland lehetőségét látták benne. A második emeleten aztán a játékosság került előtérbe — a rendezők arra törekedtek, hogy a gyerekek valamennyi érzékszervét bekapcsolják a játékba-alkotásba. A termekben a mindennapi élet tárgyai voltak elhelyezve, némelyik a maga jellegzetes illatával — egy-egy teremben (sarokban) zene szólt, papírtölcséreken keresztül üzenhettünk egymásnak, egyes tárgyak főleg tapintás által váltak érzékelhetővé. S ha valakinek kedve tartotta, akár önarcképet is rajzolhatott-festhetett magáról — tükör, papír, ceruza rendelkezésére állt mindenkinek. A felnőttek ebben a világban is sokkal ügyetlenebből viselkedtek, mint a gyerekek. Hiába, a gyerekek világa — úgy tűnik — a felnőttek számára végérvényesen elveszett. Prikler László felvételei ezen a nem mindennapi kiállításon készültek. MELAJ ERZSÉBET 8 A HÉT
