A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-05 / 45. szám
MINERVA Ásatások Udvardcn Udvard, az Érsekújvártól mintegy nyolc kilométerre fekvő nagyközség ősidőktől lakott volt. Ezt bizonyítják az Udvardon végzett ásatások és régészeti leletek. A község kedvező fekvése, a Zsitva folyó közelsége, a gazdag legelők és a kiváló termőföldek jó megélhetési lehetőséget teremtettek az idevándorló törzsek és népek számára. A falutól északnyugatra, az egykori Zsitva folyó medre felett magas homokdűnék képződtek a hordalék homokból, ami ennek a tájegységnek egyik jellegzetessége. Az első ásatások ezeken a homokdűnéken derékszögű, hosszabb épületek tipológiai fejlődését bizonyítják, és jellemzők a volut, másképpen lineáris kultúra népeire. Az újabb kőkor idejéből (mintegy 9000— 7000 esztendővel időszámításunk előtt) származik egy, a lineáris kultúra idejére jellemző feltárt sír. Az elhunyt kuporodott helyzetben feküdt oldalán, mellette mint könyöradomány néhány zselizi kultúrára utaló kerámiaedény volt. Közöttük igen jelentős az a tálformájú kisebb edény, amelynek belső falát plasztikus kígyóalak díszíti. A többi edény karomdíszítéssel és kör-, illetve spirális vájattal volt ékesítve. A neolitikum idejéből származnak azok a rendkívül értékes leletek, amelyek az úgynevezett aurignacien törzsek ittlétét bizonyítják. Egy finoman csiszolt feketekőből készített balta és néhány pattintott kőeszköz a bizonyíték. Ezek a XX. század elején a budapesti Nemzeti Múzeumba kerültek. Időszámításunk előtt 2000 táján az Ibériai-félszigetről származó úgynevezett nyilazó törzsek telepedtek le Udvard térségében is. Ebből az időből származik a lengyeli kultúrára utaló több lelet. A délkeleti unéticei kultúra perifériális csoportjába tartozik az ógyallai típusú több, Udvardon feltárt lelet. Ezek a korai bronzkorszakból származnak, mintegy 2000— 1500 évvel időszámításunk előtt. A leletet kis korsók, csészék és poharak alkotják fehér inkrusztációval. Ezeket egy csontvázas sírban találták. A jelzett időben ezt a vidéket szkíta és trák törzsek lakták. Az úgynevezett koszider horizont, az akkor alakuló sírhalom (sírdomb) kultúra jellegzetes képviselője volt az Udvardon feltárt kultikus hely, melyet kultuszedények maradványai és egy őskori agyagoltár képviselt. A feltárás J. Paulik nyitrai régész érdeme. Udvard és Farkasdpuszta határvonalán a kárpáti sírhalomkultúra klasszikus fokozatát tárták fel. A sírokban hamvasztási urnákban hamu és csontmaradványok voltak, és kisebb edények, leggyakrabban kis korsók is előkerültek. Az edényeken vésett díszítés látható, többnyire háromszögek vonalas rovátkákkal kitöltve. A latén kultúrát (5—4. század i.e.) képviseli az Udvardon feltárt keltakori település és temetkezési hely. A kelták, akiket galloknak is neveztek, tulajdonképpen a Földközi-tenger partvidéke népeinek — görögök, etruszkok, rómaiak — kultúráját hozták az itteni tájra. A község Góré nevű dűlőjében, Farkasdpuszta szomszédságában egy bronzkori kelta sírban értékes bronzból készült lábkarikát (lábperecet) találtak a régészek egy női csontvázon. 1951-ben az udvardi mezőgazdasági szövetkezet központi telepén épületalapok mélyítése közben bukkantak az ott dolgozó munkások egy keltakori temetkezési helyre és településmaradványokra. A helyet békés druida törzs lakta. A sírokban kelta kardokat, urnákat, kerámiaedényeket és bronzból készült dísztárgyakat találtak. Különös figyelmet érdemel egy mintegy 60 centiméter magas, körülbelül 50 liter tartalmú kerámiaedény. A község határában levő egykori Györök-homokai magaslaton szintén bronzkori nagyméretű urnákat találtak, ezek Esztergomba és Budapestre kerültek. Az újabb római korból származnak a kvádok ittlétét bizonyító feltárások. A római határvidék — Limes Romanus — szomszédságában, Udvard térségében is volt germán eredetű kvád település. Ez a község kataszterének északkeleti részében terült el, Udvard és Zsitvabesenyő határvonalán. A település az időszámításunk szerinti 3—4. évszázadból származik. A feltárt sírokban bronzedényeket találtak. A rómaiak itt-tartózkodását bizonyítják a feltárt régészeti leletek. A római légiók kiszorították a kvádokat, és katonai őrtornyokat és erődítményeket létesítettek. Egy ilyen erődítmény — castellum — a már említett Góré dűlőben volt. Létezését római-barbár település feltárt maradványai bizonyítják, de a rómaiakra emlékeztet a mai Esztergomi útnak nevezett határi út Udvard kataszterében, amely a rómaiak idejében létesült mint fontos hadi út és a történészek Via Romana néven is említik. Az udvardi és zsitvabesenyői határvonalon pedig keletrómai — bizánci pénzérméket találtak, ami szintén a rómaiak ittlétét bizonyítja. A hunok által keletről kiűzött gótok is letelepedtek ezen a vidéken. Ezt a határ északi csücskében feltárt észak-déli irányban mélyített sírjaik bizonyítják. Sajnos, ezeket a sírokat, amelyek bizonyára gazdag adományokat tartalmaztak, később többnyire kifosztották, úgyhogy az eredeti leltárnak csupán a töredéke maradt meg. Ezek a sírok a IV. század végéről, illetve az V. század elejéről származnak. Udvard legkiterjedtebb archeológiái feltárása egy terjedelmes avar temetkezési hely volt mintegy 100 sírral a mai lisztmalom, az Őrangyal temető, az Ógyallára vezető komáromi út és a környező lakóházak térségében. A sírokban nem voltak sem fegyverek, sem teljes fegyverzet. A temetkezési hely tehát minden valószínűség szerint egy kevéssé fejlett, szegény mezőgazdasági településhez tartozott. Viszont a sírokból egyszerűbb ékszerek, üvegkészítmények, sárga és szürke kerámia és használati vastárgyak kerültek elő. A temető a VII., illetve a VIII. évszázadból származik. E. Rejholc és A. Toéík nyitrai régészek összesen 99 sírt vizsgáltak meg, és 97 sírt tártak itt fel 1960—1961-ben. Sajnos a Nagy-Morva Birodalom idejében itt letelepedett keleti szlovienek — latinul Sclavi — idejéből, a IX. századból nem maradtak, illetve nem voltak feltárva régészeti leletek. A régészek szerint a mai Kálvária dombon, az egykori Szent Márton halmon a falu közvetlen szomszédságában egy úgynevezett paliszádos — faoszlopokból készült — ószláv erődítmény volt, és azon belül település. Mivel abban az időben a domb mocsaras területtel volt körülvéve, kiválóan alkalmas volt védett település létesítésére. A magyar törzsek bejövetele után Kados és Huba törzsfők Udvard térségében telepedtek le. Ezt bizonyítja a Huba nevű település, mely a mai Udvard egykori része volt. De ebből az időből származik a Győrök elnevezés is, amely máig az udvardi határ egy részét képezi és ez a Győr, Győrök, illetve Gyűrűk alakból képződött, eredeti jelentése vár, erődítmény volt. Udvard határában egy X. évszázadból származó ómagyar temetkezési helyet tártak fel, amely egy hadi út mentén létesített településhez tartozott. Az Udvardról szóló első írásbeli említés 1075-ből való, tehát a mai község több mint kilencszáz esztendős múltra tekint vissza csupán jegyzett időben, de az ásatások és feltárások eredményei bizonyítják, hogy valódi múltja sok évezrednyire nyúlik vissza a történelmi és történelem előtti időszakokba. ANGYEL MIKLÓS ILLUSZTRÁCIÓS KÉP (ARCHÍVUM) 14 A HÉT
