A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-05 / 45. szám
lŰL' CSAJKOVSZKIJ 1840. V. 7 — 1893. XI. 6. A mélyvonósok pianissimóban felhangzó sötét tónusába ágyazva szólal meg a komor fagotton a gyászosan sötét fájdalmas téma az első tétel bevezető taktusaiban. A mű végén pedig a komoran gyászos siratóének lezárásaként ugyancsak a csellók és nagybőgők hangzatával vész a semmibe Csajkovszkij utolsó, a "Patetikus" néven ismert szimfóniája. Hogy közben az idillikus második tétel után egy tobzódó ritmikájú és sistergő scherzo idézi még meg az élet naposabb oldalát, az már csak a múlt reminiszcenciája, mert az egész mű nem más, mint fatalisztikus beletörődés a soisba, s egy ösztönösen megérzett búcsú az élettől. A Patetikus partitúrája 1893 nyár elején íródott, s először Pétervárott hangzott el október 28-án az erősen megviselt idegzetű szerző vezényletével. A siker azonban csak mérsékelt volt. Második előadását már az Oroszországban működő cseh karmester, Eduard Nápravník vezényelte óriási sikerrel, de szerzője — a tomboló kolerajárvány áldozata — akkor már nem élt... Pjotr Iljics 53 évre méretezett életútja a Moszkva melletti Vitkinszk községben vette kezdetét, de nyolcévesen már Moszkvában találjuk a szépen zongorázó fiúcskát. Antimuzikális apja óhajának eleget téve azonban a zenéhez vonzódó fiatalember elvégzi a jogot, de a hivatalnoki állás nyűgét érzékeny idegrendszere nem birja elviselni. Állását hamarosan otthagyja, s a konzervatóriumban Anton Rubinsteinnél, a neves pedagógusnál zeneszerzést kezd tanulni. Ettől kezdve életét végleg a zenének szenteli. Választásának és zenei elhivatottságának fényes bizonyitéka pedig, hogy Moszkvában bemutatott vizsgakompozíciója alapján elnyeri a konzervatórium zeneszerzési szakának egyik tanári állását. Ezt a megkötöttséget sem bírja soká, s csupán egy évtizedet tanít, s aztán már csak a zeneszerzésnek él. Csajkovszkij melankolikusan álmodozó, önmagába forduló a világ forgatagától idegenkedő egyéniség volt. Mániákusan gyűlölte a zajt. A falut, a csendes magányt szerette, s Moszkva zajából is külföldre vágyik. Imádja az antik városokat, viszont ha ott van — gyötri a honvágy s hiányolja az orosz szó zenéjét. A félénkségig szerény, mégis szinte fejedelmi gőggel jelenti ki: "Az élők között nincs zeneszerző, aki előtt fejet kellene hajtanom." Csupa ellentmondás, s ez a női nemhez való viszonyát is megbélyegzi. Hosszas vívódás után megnősül, de házassága szinte pillanatokon belül össze is omlik. Viszont egy életre szóló barátság köti nagylelkű mecénásához, Meckné asszonyhoz, a széles látókörű és gazdag földbirtokos özvegyhez, aki anyagilag támogatja s depressziói alatt leveleivel bátorítja. Mindent tudnak egymásról, de személyesen sohasem találkoznak. Érdekes játéka a sorsnak és a természetnek, hogy ez a labilis idegzetű neurotikus ember olyan zenét komponált, mely őt az orosz romantika legrangosabb alakjává teszi. Zenéje — bár világszerte népszerű — mégis két táborra osztja a zenekedvelő közönséget. Egyesek szinte az orosz Beethovent látják benne, míg mások dallamvilágát tartják banálisán olcsónak. így fogalmazva mindkét nézet sarkított — az igazság valahol középen van. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy nem minden műve egyaránt népszerű. Három zongoraversenye közül csak a szinte agyonjátszott b-mollért rajong a közönség, tíz operája közül szinte kizárólagosan az Anyegint és a Pique Dame-ot frekventálják a dalszínházak dramaturgjai, s balettjei közül is csak a Hattyúk tava és a Diótörö viszi a prímet, három első szimfóniáját pedig nem is ismeri a nagyközönség. Kár, mert éppen a mellőzött művek azok, melyek kiművelték a népszerűséghez vezető utat. Morrison mondatai csengenek Toni Morrison kapta az 1993-as irodalmi Nobel-díjat Toni Morrison irodalmi Nobel-díja mindenkit meglepett. Nemcsak azért, mert neve viszonylag kevéssé ismert az irodalmi életben, hanem azért is, mert a tavalyi és a tavalyelőtti díjazottak — az angolul író Derek Walcott és Nadine Gordimer — után a más nyelvű írók tűntek esélyesebbeknek. A jelöltek között szerepelt pl. Kenzaburo Oe japán regényíró, Ali Ahmed Saed libanoni költő, az albán Ismail Kadaré és a magyar Sütő András. A 62 éves idei díjazott a washingtoni Howard Egyetem angol nyelv és irodalom tanszékén szerzett diplomát, a Művészetek Mestere (Master of Arts) címet a New York-i Cornell Egyetemen kapta. Később előadóként működött néhány egyetemen, ugyanakkor mint kiadói szerkesztő és kritikus az afro-amerikai irodalomra specializálódott. Jelenleg a Princetoni Egyetem tanára. Toni Morrison eddigi termése hat regény, egy színpadi mű, több esszé és novella. Az irodalomkritikusok Toni Morrisont mindenekelőtt úgy jellemzik, mint a "legfeketébb" amerikai néger írót, mert a négereket a maguk teljes valóságában ábrázolja. Egyik kritikusa szerint eddigi életműve a történelem, a folklór, a rémálom és a zene egysége. Morrison mondatai csengenek — mondja róla egy másik kritikusa. Regényalakjait annyira plasztikusan ábrázolja, hogy rajtuk keresztül megismerhetjük az amerikai négerek szokásait, tapasztalatait, gondolatait és érzéseit. A négerproblémát kizárólag a feketék sorsán keresztül ábrázolja, műveiben a fehér ember csak közvetetten jelenik meg. Toni Morrison eddigi műveivel a modem amerikai prózairodalom legjobb hagyományait folytatja, regényei William Faulkner műveivel rokoníthatók. VARGA JÓZSEF A Kassai Thália Színház novemberi játékterve 93. 11. 6 Buzita Tudós nők 19.00 93. 11. 8 Kassa Tudós nők 15.00 93. 11. 11 Kassa Tudós nők 19.00 93. 11. 12 Kassa Tudós nők 19.00 93. 11. 13 Gömörhorka A régi nyár 19.00 93. 11. 15 Bős A régi nyár 19.00 93. 11. 16 Komárom A régi nyár 19.00 93. 11. 17 Érsekújvár A régi nyár 19.00 93. 11. 18 Léva A régi nyár 19.00 93. 11. 20 Gömörpanyit A régi nyár 19.00 93. 11. 21 Hosszuszó A régi nyár 19.00 93. 11. 23 Királyhelmec A régi nyár 18.00 93. 11. 27 Prága Szomorú vasarnap 19.00-melaj-A HÉT 11
