A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-05 / 45. szám
OTTJÁRTUNK SORSKÖZÖSSÉGBEN A Csemadok Komáromi Alapszervezetének szervezésében szlovéniai—szlovákiai magyar—magyar találkozó zajlott Komáromban. A kétnapos szeptemberi rendezvény során különféle előadások hangzottak el a szlovéniai, szlovákiai és magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetéről, kilátásairól; a Csemadok Komáromi Alapszervezete és a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség (MMNÖK) lendvai szervezete képviselői együttműködési szerződést írtak alá, megkoszorúzták Klapka György szobrát, részt vettek a Komáromi Jókai Színházban rendezett árusítással egybekötött könyvvásáron és színházi esten (Siklós Olga: A legnagyobb magyar című monodrámáját tekintették meg, Bánffy György budapesti színművész előadásában), továbbá Széchenyi István emléktáblájának és domborművének ünnepélyes felavatásán, valamint bebarangolták az észak- és dél-komáromi erődrendszert. Szlovéniai Politikai és gazdasági viszonyok magyarok Komáromban Tarics Péter, Gönc László (áll), Csáky Pál, Dolnik Erzsébet és Székely András Bertalan — Szlovéniában két őshonos nemzeti kisebbség: a nagyobb létszámú (kb. 10 ezer fős) magyar és az olasz él. A magyarság zöme (85—88 %-a) a Muravidéken, a Lendvai és a Muraszombati járás nemzetiségileg vegyesen lakott falvaiban, illetve Lendva városkában, szellemi, politikai és kulturális központunkban található. Nem szabad összekeverni a szlovéniai Muravidéket a horvátországi Muraközzel! Muravidék magyarságának fontos tevékenységi ága a mezőgazdaság, azonban — a rossz mezőgazdasági politika miatt — ez a terület komoly nehézségekkel küszködik. A földműveléssel foglalkozó magyar lakosság esetében is legtöbbször az alig négy—öt hektáros magángazdaságokat kell érteni. Az iparvidékünkön aránylag későn fejlődött ki, inkább csak Muraszombatban és Lendván (kőolajbányászat). Ez az ipari megkésettség is lényegesen befolyásolja a vidékünkről való elköltözést. A gazdasági helyzet nagymértékben kihatott a magyar nemzeti tudat alakulására is. A magyarság számára egyre inkább az vált értékké, amit a többségi szlovén nemzet viselkedésformájában, szokásaiban tapasztalt. Annál is inkább, mert 1948-tól magyarságunkat hermetikusan elzárták anyanemzetétől. Ebben a szituációban nagyon sok kisebbségi megszűnt, elfelejtett magyarnak lenni. A negativ folyamatot befolyásolta az értelmiség hiánya is. Közvetlenül Trianon után Muravidéket elhagyta értelmiségünk zöme. A két világháború között a kisebbség saját értelmisége nem fejlődött ki, sőt az addigi réteg is többé-kevésbé elveszett. Amikor 1941-ben a németek átadták Muravidéket Magyarországnak, akkor ugyan nagyobb számban költöztek hozzánk anyaországbeli hivatalnokok, ám 1945 után szinte valamennyien visszaköltöztek Magyarországra. Ekképpen a hazai magyarságunk öntudata rohamosan torzult. Megemlítek még egy tényezőt, amely ezt a negatív folyamatot befolyásolta: a vegyes házasságokat, amelyek elősegítették az asszimilációt. Ugyanis a vegyes házasságokból kikerülő generáció 75—80 százaléka magyarul is tudó szlovénnek tekinti magát, sőt — rosszabb esetben — már a magyar nyelvet nem beszéli! Sajnos, ezáltal a Trianon utáni időszakban a magyarok lélekszáma szinte egyharmadára csökkent a statisztika szerint, ám ténylegesen is az asszimiláció aránya legalább 50 százalékos. Számunkra ez a helyzet tragikus dimenziókat tükröz! Bár Szlovénia önállósulása nem jelentett az eddiginél nagyobb veszélyt számunkra, hiszen az őshonos nemzetiségek jogi helyzete alkotmányos szinten és a törvényekben kiegészült. Már a hatvanas évektől kezdve jellemző a szlovéniai kisebbségpolitikára, hogy az őshonos nemzetiségek jogait a pozitív diszkrimináció elvére, az ún. különjog-, azaz többletjog-rendszerre építi. Tehát az állami szintű kisebbségvédelmi intézkedések minősége messzemenően túlhaladja az európai normarendszert, a nemzetközi fórumok által megszabott követelmények szintjét. Az viszont már más kérdés, hogy ezt a politikát a gyakorlatban csak részben lehet megvalósítani, azaz a helyi viszonyoktól függően. Gyakran a helyi vezetések furcsa, számunkra negatív jogértelmezéseibe ütközünk... A muravidéki szlovénségben — amelynek elődei az egykori történelmi Magyarországon éltek — sajnos, még mindig jelen van egy aránylag erős és agresszív magyarellenes beidegződés, emiatt gyakran nem támogatja a magyarság megmaradási és továbbfejlődési törekvéseit. Bár ismétlem: a legmagasabb szlovén vezetés a teljes önállóságról döntő népszavazás előtt kikérte a magyar és olasz kisebbségek véleményét, majd azt követően többször is garantálta, hogy az addigi szintet megtartva, sőt azt növelve szándékozik kisebbségi politikáját megvalósítani. Többletjogot biztosít a kultúra, tájékoztatás, oktatás, bizonyos gazdasági kérdések és az anyanemzettel történő kapcsolattartás terén, anyagi és erkölcsi formában egyaránt. Továbbá teljes nyelvi egyenjogúságot szavatol az ún. nemzetiségileg vegyesen lakott területeken. Legfontosabb vívmánya pedig az, hogy közvetlen kisebbségi képviselők tevékenykedésére ad módot állami, járási és községi szinten, akik a kisebbséget közvetlenül érintő kérdésekben vétójoggal bírnak. Előkészületben van a nemzetiségi közösségekről szóló törvény, amely felkarolná mindazokat a területeket is, amelyekről ez idáig törvényesen nem rendelkeztek. Kétnyelvű iskolák, magyarországi lehetőségek — Oktatásügyünk helyzete furcsa módon alakult — nálunk kétnyelvű iskolák működnek. Bár jogilag nem akadályoznák a magyar tannyelvű iskolák létrehozását, azonban az 1959-ig működő magyar iskolákba egyre kevesebb tanuló járt, ezért más oktatási formát kellett választanunk. Így került sor a kétnyelvű oktatás bevezetésére, ami azt jelenti, hogy a vegyesen lakott területeken a szlovén és a magyar lakosok is — az óvodától a középiskoláig — két nyelven sajátítják el az ismereteket. Azonban ezt a kétnyelvű iskolarendszert szakmailag nem megfelelő szinten alapozták meg. Ezért az következett be, hogy míg a magyar tanulók aránylag jól megtanulták a szlovén nyelvet, a szlovén diákokra ugyanez fordítva nem volt teljesen érvényes. Az eltérő tudásszint miatt különféle engedményeket kellett tennie és tökéletesebb oktatási módszerek bevezetését kellett szorgalmazni. Például differenciáltabban oktatjuk a két nyelvet: az első osztályban a magyar tanulók a magyar abc-t, a szlovének pedig a szlovént tanulják meg stb. Napjainkban sem mernénk arra vállalkozni, hogy e kis látszámú diákságnak magyar iskolákat hozzunk létre. Igaz ugyan, hogy a háromezer olasz kisebbség saját iskolákat hozott létre, de azokat szlovén diákok is látogatják, mert szinte divat tanulni olaszul. Sajnos, ez a magyar nyelvre nem érvényes... A szlovén és magyar állam közti oktatási-kulturális egyezmény értelmében lehetőség van arra, hogy évente hat—hat magyar közép- és főiskolás diákunk Magyarországon tanulhasson tovább. Természetesen 4 A HÉT
