A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-11-05 / 45. szám
Várhosszúréti iskolások GÖMÖRI ISKOLÁK Talán nincs még egy ország és országnak oly része — mint a miénk —, ahol annyit emlegetnék és írták volna le az "iskola" szót az elmúlt három esztendőben, természetesen elé téve még a "magyar", vagy az "alternatív" szót is. Nincs még egy ország, ahol oly égető lenne a pedagógusképzés, mint mifelénk, a "magyar" jelzővel illetve. A legfájdalmasabb az iskolaügyben az, hogy megint mások akarnak dönteni helyettünk, és mások akarják megmondani, ha kell "erőszakkal" előírni, törvényerőre juttatni, hogy mi a jó nekünk. Példátlan, de nem követésre méltó ez a gondoskodás, és tudjuk, mindvégig az a cél vezérli tutorainkat, hogy jobban megtanuljunk szlovákul. De melyiket sajátítsuk el a sok szláv nyelv (4) közül: a nyugat-szlovákiait, közép-szlovákiait, kelet-szlovákiait, vagy a pozsonyi csehszlovák szlovák nyelvet? Gustáv Valach színművész javaslata szerint erről az igazságos döntés a népszavazás lenne... Mindezek gömöri körutam alkalmával jutottak eszembe szeptember végén, és ezek oly komoly dolgok, amelyekről bizony nem érdemes tréfálkozni még a kabarészínpadon sem, mert a jó poének bizony bejöttek sorjában a tej- és a benzinárakról is... Utunk első állomása Tornaija volt. Mint megtudtuk, kilencszáz gyerek koptatja az iskolapadokat. Régi ismerősök, barátok tanítanak Tornaiján, akikre a szülők bátran és büszkén rábízzák gyermekeiket. Bárczi István, Balajti Lajos, Szajkó Béla egykoron nyitrai diákok kiállták a próbát a hatvannyolcas időkben is. Tornaiján tanít Borbély Edit is a Zoboraljáról, a német nyelvet oktatja, melyet sok-sok évig elhanyagoltak, de most érdeklődéssel tanulják a gyerekek. Hubai Katalinnal a magyar újságokról beszéltünk, pontosabban Gál István a Hont Kiadó lapterjesztője volt a szószóló, 190 Tábortüzet rendeltek, és szó esett az A Hét képes hetilapunk terjesztéséről is, konkrét megállapodás azonban nem történt. Annál örvendetesebb volt, hogy a buszállomáson, a Máté család által működtetett újságstandon még ötvennel emelték az A Hét példányait... Pelsőc ünnepi lázban égett, a város 750. évfordulóját ünnepelték, de erről majd más alkalommal szólunk bővebben. Most azonban iskolájukról essen szó, amely három esztendővel ezelőtt szétvált a szlovák iskolától. Nem firtattam az anyagi javak elosztását, a segédeszközök "ide" vagy "odaítélésének" kulcsát, mérlegét. Amíg az igazgató úrra vártunk gyönyörködhettünk az iskola jó fekvésében, a zöldövezet és a Karszt hegység erdőkoszorújának őszi színeiben. Máté László igazgató úr ismerősként fogadott bennünket. Nyomban a lapterjesztésre terelődött a szó, de aztán szóba kerültek más gondok is, a nem első ízben emlegetett százötven korona a könyvekért, a pénzhiány, ami aggasztó, mert rohamosan közeleg a tél, amikor majd keményen fűteni kell. Ebben az esztendőben Pelsőcön pedagógushiány nincs, de jövőre legalább két felső tagozatosra lesz majd szükség. A Tábortűznek százötven előfizetője van, az A Hétét az igazgató úr az első számaitól olvassa, sajnos a városban az újságárusoknál nagyon alacsony példányszám fogy el... Rozsnyón a város főterétől néhány lépésre van a magyar alapiskola. Reggel érkeztünk, amikor legnagyobb volt a forgalom, gyerekek, szülők érkeztek az iskolába, a kicsiket még elkísérik az apukák, anyukák. Tóth Sándor igazgató úr fogadott bennünket, szabadkozásunkat elhárította, mondván, hogy rendben van minden, a reggeli "eligazítás" már megtörtént. Három első osztályuk van, de talán a város magyar polgárainak számát tekintve ezen ínséges "gyermekáldásos" világban is több magyar szülő járathatná magyar iskolába gyermekét. Az iskola múltját tekintve bizony akadnak példaképek: Sunyovszky Szilvia, Fabó Tibor, Krausz Mária, Krausz Tivadar, Mák Ildikó, Máté Péter, Szentpétery Adám és Gordon László állatorvos, természetvédő ornitológus. Összeállításom nyilván hiányos, hiszen sokan mások is, teljes mértékben kötődnek a rozsnyói magyar iskolához. Beszélgetésünk fonala a pénzügyi állapotokra terelődött, de arról is szó esett, hogy a tanítóhiány már ebben az évben jelentkezett. Öt alsó tagozatos osztályt a "napközis" pedagógusokkal kellett pótolni. A jövőre nézve van ugyan öt végzős a nyitrai PedagóOTTJÁRTUNK Az elsősök (Malik Bibiana, Tomi János, Anna Katalin) és Petro Ilona tanítónő giai Főiskolán, de "ugyan vissza, haza jönnek-e"? — mondja Tóth Sándor... Utunk Rozsnyóról Várhosszúrét felé vezetett, a Szilicei-fennsík lábánál fekvő falucska kisiskolájára voltunk kíváncsiak, amely lényegében az Andrássy-kastélyban székel, ahol gróf Andrássy Dénes született. Kéttornyú temploma közel a Csermosnya patakhoz, magasan kiemelkedik a falucska házai közül. Lakóinak száma a népszámláláskor 670 volt, amelyből 629-en vallották magukat magyarnak. Az iskolában Kovács Zoltánné, igazgató asszony fogadott bennünket, és elmondta, hogy 34 gyerek látogatja jelenleg az iskolát, az elsősök száma 3. Ám az iskola múltjáról Petro Ilona tanító néni tájékoztatott bennünket, aki 1962-ben került a községbe, és pontosan emlékszik, hogy 92 volt az alsó tagozatosok száma, amelyet aztán gyarapították a hárskúti és a jólészi gyerekek, illetve a felső tagozat osztályait szaporították, mert abban az időben teljes felépítésű iskola működött a községben. Most az 1—4. évfolyam elvégzése után Rozsnyóra járnak a gyerekek. Az elmúlt időszakban legalább százan érettségiztek a faluból, de sajnos nem törekednek magasabb szintre, kevés az egyetemet végzettek száma. Inkább rövidebb úton elérhető és megszerezhető szakmák iránt érdeklődnek a gyerekek. A község polgármestere Soltész Sándor, és elmondható, hogy jó az együttműködés közte és az iskola között. Az iskola 34 tanulója 28 lapot járat, amelyből 18 Tücsök és 10 Tábortűz kerül a gyerekek kezébe. Az előző, magasabb létszámú iskolákkal egybevetve a vághosszúréti kis iskolában nagyobb az érdeklődés a magyar gyermeksajtó iránt, ami mindenképp örömünkre szolgál. Végeredményben az elkövetkezendő időszaknem lesz könnyű. Megmaradásunk záloga az összefogás, az iskola és a szülők szoros kapcsolata, az identitástudat ébresztése és vállalása, az iskoláink színvonalának növelése, okos gyermekek képzése, oktatása lehet. Ezen nemes célokat óhajtják szolgálni alázattal a Hont Kiadó lapjainak szerkesztői és munkatársai is. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 3
