A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-22 / 43. szám
GONDOLKODÓ Egy név védelmében Az Új Szó egyik augusztusi számában közölt híranyag olvasása késztette Varga Erzsébetet arra, hogy papírra vesse észrevételét. A tudósítás arról szól, hogy az 1992-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a CSEMKÉSZ, legutóbbi közgyűlésén nevet változtatott, a következőre: Szlovákiai Magyar Pax Romana — Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. A cikkíró arra hivatkozva, hogy a Római birodalomban a kegyetlenül leigázott és behódolt népek voltak kénytelenek "élvezni" a Pax Románét (Róma békéjét) — melyről Tacitus, római történetíró megállapította, hogy "szörnyű" és "véres béke" volt, — ebből azt a következtetést vonja le, hogy a szervezet névválasztása "abszurd, akkor is... ha a történelmi tényeket teljesen mellőzzük." Válaszomban szeretnék kitérni néhány szempontra. Ha egy keresztény Rómát hallja említeni, tudatában a legnagyobb valószínűséggel először nem az antik, a pogány Róma jelentkezik. De hogy a kegyetlenkedő római hatalom ténye is felbukkan, ezen nem lehet csodálkozni. És éppen a panem et circenses (kenyeret és cirkuszt) kapcsán. Mert mitől részegült meg legjobban a szerencsétlen nép, mint a vadállatok elé vetett keresztények vérétől? Azokétól, akik nem voltak hajlandók isteníteni a császárt, mert az egy Istent hitték. Akik tanításuk értelmében a rabszolgákat is egyenlőknek, testvéreiknek tekintették, akik megbocsátottak az ellenfelüknek, akik segítették, szerették egymást, akik terjesztették az örömhírt, az Evangéliumot, és hősiesen viselték a szenvedést. Decius és Gallus, Nero és Domitianus, Traianus és Marcus Aurelius, Diocletianus császárok uralkodása alatt a keresztények százezrei szenvedtek mártíromságot, a legváltozatosabb kínzásokat és halált hitük megválásáért. Tertullianus szerint "Semen est sanguis christianorum". (A keresztények vére, a kereszténység magja.) Mi későbbiek a legnagyobb tisztelettel adózunk az őskeresztényeknek. Hogyan is azonosulhatnánk egy név azon jelentéstartalmával, amely a hatalmaskodókat minősítette?! Róma nekünk a kereszténység egyik fellegvára. A katolikusoknak pedig a püspökök közt prioritást élvező római püspök, vagyis a pápa székhelye, az Egyház központja. A hosszúra nyúlt bevezető után a tárgyra térek. A Remény 91/23. számában megjelent egy ismertetés a Pax Romana mozgalomról, célkitűzéseiről. Ebben dr. Komarnicki Egon, a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom — Pax Romana volt elnökének tájékoztatása alapján megtudhatjuk, hogy 72 évvel ezelőtt Svájcban, a fribourgi katolikus egyetemről indult ez a mozgalom. Az első világháború vége felé ugyanis XV. Benedek pápa ismételten felszólította a küzdő feleket, hogy vessenek véget a háborúnak és a szétzilált Európa népei keressék a lelki megbékélést. Ez ösztönözte a katolikus értelmiségieket arra, hogy létrehozzák ezt a szervezetet és együttműködésükkel segítsék a kiengesztelődést. A Rómából kiinduló kezdeményezésre utalva lett a neve Pax Romana. A Pax Romana szervezet működésének aktualitásához nem fér kétség. Sajnos, ma ugyanolyan erőfeszítéseket igényel a tevékenysége, minta múltban. Néhány alapszabályának ismertetése világosabbá teszi küldetését: "Megoldást keresni a keresztény elvek alapján a mai világ problémáira és ismertetni azokat". "Szellemi és erkölcsi erőforrásait a nemzetközi közösség szolgálatába állítani az igazságosságra és krisztusi szeretetre alapozott béke létrehozása és megőrzése érdekében". "Előmozdítani a kapcsolatokat, együttműködést és kölcsönös segítséget a katolikus értelmiségiek és azok szervezetei körében." (Nemzetközi szervezete, az ICMICA az ENSZ különböző szervezetei révén működik együtt más mozgalmakkal. A két háború között nálunk működő Prohászka Kör is a Pax Romana tagja volt.) Az egész világra kiterjedő mozgalom a vallási és erkölcsi kérdések mellett, igazi keresztény felelősségtudattól áthatva, foglalkozik az emberi jogokkal és méltósággal, a szabadság és igazságosság, a környezetvédelem problémáival. Nemcsak országonként, de szakmailag is tagozódik. Vannak szakcsoportjai a tudományok művelőinek, mérnököknek, tanároknak, közgazdászoknak, jogászoknak, művészeknek. Négyévenként tartanak európai kongresszust. A legutóbbi témája: "Keresztények az értékváltozások közepette a mai szekularizált és pluralista társadalomban“ volt. A szlovákiai szervezet 1992-ben alakult, jelenleg 170 körüli a tagok száma. Legszorosabb a kapcsolat a magyarországi szervezettel, de kiépülőben van kapcsolatfelvétele más országok szervezeteivel is. Egyik tagtársukat delegálták a nemrégen (1993. szeptember 24—26.) megtartott európai közgyűlésre (a Varsó melletti Oboryban), ahol a küldött beszámolt ténykedésükről. Végezetül ide kívánkozik az észrevételem. Feltételezem, hogy az írástudó tudatában van nagy felelősségének, annak, hogy a leírt szó, szöveg tudatot formál, érzelmet, indulatot gerjeszt. Nem mindegy tehát, hogy mit vetek papírra. Bár igazat adok a szólásmondásnak, hogy "tévedni emberi dolog", és hogy ez mindnyájunkkal megeshet, de az nem vitás, hogy nélkülözhetetlen követelmény az előzetes tájékozódás. BERTHÁNÉ S. ILONA 4 A HÉT FOTO: PRIKLER
