A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
OTTJÁRTUNK Nem könnyű kiában csak kevesen hódolnak ennek a sportágnak. — Szóljunk e repülés anyagi vonatkozásairól isi EDIT: — Az egyhetes tanfolyam, a szállás, az ellátás, a felszerelés, a biztosítás és az igazolvány harmincezer koronába került kettőnknek. De ez az ejtőernyő örökös sporteszköz, amelynek a karbantartása egyszerű, szakadás esetén pedig speciális anyaggal befoltozzák, így továbbra is használható. — Hol fogjátok kipróbálni e tudományotokat? EDIT: — Szeretnénk visszatérni Donovalyba, ahol már ismert körülmények között repülhetnénk. Azután körülnézünk a Duna esztergomi oldalán, hátha találunk biztonságos terepet. — Ezentúl a szörföt vagy a repülést részesítitek előnyben? EDIT: — Mindkét sporteszközünket a szél hajtja, de én inkább a repülés mellett teszem le a voksomat, mert nem szeretek a víz alá kerülni. ISTVÁN: — Számomra mindkét hobbi egyformán kedves, bár szerintem a vízbe pottyanni kellemesebb dolog, mint egy hegyoldalhoz ütközni. — Az ismerősök, rokonok mit szólnak az új kedvtelésetekhez? EDIT: — Ránk sütötték, hogy jó dolgunkban már nem tudjuk, mit csináljunk... ISTVÁN: — ... és hát egy kicsit bolondnak tartanak bennünket, de ez nem zavar minket. — Két repülés között — a hétköznapokon — is bátor embereknek tartjátok magatokat? EDIT: — Nézd, a repülés egy sport, ahol csak magunknak okozhatunk kárt! Például autóvezetés közben elővigyázatosabb vagyok,, mert akkor másokra is kell ügyelnem. Ám a repülés koncentrálni is tanít, és ösztönöz a gyors döntéshozatalra, ami befolyásolja a hétköznapi döntéseimet is. Egyébként nem tartom magam vakmerő embernek. ISTVÁN: — Egyetértek az elmondottakkal. Magánvállalkozóként üzletelek, aminél igénylem, hogy gyorsan tudjak reagálni az ügyfeleim reakcióira, a különféle változásokra, "széljárásokra'', akárcsak a repülés közben. Bátorság? Túlélni a jelenlegi viszonyokat, ahhoz jó adag bátorság kell... — ... és valamilyen menekülési lehetőség: mámorforrás, titkos zug vagy éppen a repülés boldogsága? EDIT: — Igen, időnként el kell repülni az idegtépő valóságból. Szárnyak híján ejtőernyőn... ISTVÁN: — ... miközben a politikusok a mélypont felé sodornak bennünket. Mindenesetre mi nem engedjük, hogy a mélybe rántsanak mások. Ázt nem tudom, hogy valaha kijutunk-e a jelenlegi kátyúból. Az azonban biztos, hogy mi továbbra is repülni fogunk. — Jó szelet, modern Daidaloszok! Miskó Ildikó Fotó: Kuszák Tibor Elsősorban a motorosok és a kirándulók ismerik jól a Rotunda vendéglőt Szene közelében a pozsonyi útvonalon. A Rotunda a Szenei Állami Birtok tulajdonát képezi, s bár az utóbbi időben több irányból is nagy érdeklődés volt iránta, továbbra is megmaradt eredeti gazdája birtokában. Történt például, hogy az egykor elkobzott, de ma már nem létező objektumok örököse javaslatot tett az állami birtok vezetőségének, hogy a lebontott objektumok fejében a Rotundát adják neki. Hogyisne! Az állami birtok nem válik meg egykönnyen közismert és kedvelt vendéglátóipari egységétől. Még akkor sem, ha mostanában egyre több gondot okoz gazdáinak. Ennek oka a csökkenő látogatottság, a mindinkább soványabb nyereség. A körvendéglő vezetője már a kezdetek óta Lehocký György, akit a környéken vérbeli vállalkozóként ismernek, s nemcsak azóta, hogy nálunk is lehetőség nyílt a vállalkozásra, hanem már a vendéglő megnyitása óta. Jelenleg a kisebb forgalom miatti bevételek csökkenése, s az ebből adódó gondok aggasztják. A vendéglő személyzete — 12 tagú kollektíva — nemrég önerőből újította fel az épületet. Szebb, hangulatosabb környezetet alakítottak ki a vendégek számára. Jóízű ételeket kínálnak, s ami a lényeg — olcsón. Minden étel hazai ízeket idéz, a kiszolgálás gyors és szívélyes. Mindezek ellenére a vendégek el-elmaradoznak. Mi lehet ennek az oka? — Bevételünkön világosan meglátszik a lakosság romló anyagi helyzete — magyarázza Lehocký György. — Azelőtt mindjárt reggelente megszálltak bennünket a vendégek, főleg az áruszállítók, fuvarosok. Délfelé is rendszeresen telt házunk volt. Ilyenkor a szolgálati úton lévők tértek be hozzánk nagy számban. Estefelé pedig főként kirándulókat láttunk vendégül. Most az emberek inkább otthonról visznek magukkal valamit az útra, mert arra már nem futja, hogy vendéglőben étkezzenek. A Rotunda vezetője minden leleményességét latba vetette, hogy csökkentse az üzemelés költségeit, hogy ezáltal is tarthassa az ételek árát. A fő gond viszont abból ered, hogy Danter Viola, főpincér: "A vendégeknek nem szabad észlelniük a feszült légkört." gombamód szaporodnak a vendéglátóipari egységek, s természetes, hogy számuk növekedésével egyenes arányban csökken a bevételük. — Nincs minden rendben a vendéglátást illetően — folytatja Lehocký György. — A benzinkutaknál is árusítanak például csokoládét, rágógumit, de sok helyütt ételt és italt is. Fittyet hányva a higiéniai követelményeknek. A vállalkozásnak nem szabadna azt jelentenie, hogy a lehető legnagyobb haszon érdekében mindent összezagyváljunk. Sok még a hiányosság a mi vállalkozói szféránkban. Az Lehocký György, a Rotunda vezetője: "A leépítés igazán kemény dió." ösztönös vállalkozás pedig csak tönkreteszi azt, ami már megvan. A Rotunda vezetője számára e pillanatban az jelenti a legnagyobb gondot, hogy a személyzet 40 százalékát el kell bocsátania. Ezek az emberek mintegy 20 éve dolgoznak a vendéglőben. Jól összeszokott, megbízható csoportot alkotnak. Vajon ki lesz közülük az áldozat? — Ez szörnyű gondot jelent — sóhajtozik Lehocký úr. — De az elbocsátásra előbb-utóbb sor kerül... A nyár véget ért, az utazók, a kirándulók száma is megcsappant, ezzel együtt a Rotunda látogatóinak száma is tovább csökken. A vezetőnek el kell döntenie, miként oldja meg a leépítés kérdését. Nem szándékozik beosztottait egyszerűen az utcára küldeni. Munkát keres számukra, s az érintettek szintén. Elsőként tehát azok távoznak, akik más munkahelyre tudnak belépni. Végkielégítést is kapnak, így elbocsátásuk nem lesz túlságosan fájdalmas. Mégsem könnyű abban a tudatban dolgozni, hogy az embert hamarosan elbocsáthatják. Hogy esetleg munkanélküli lesz, hiszen nem biztos, hogy valóban sikerül más munkahelyet találnia, s főleg nem azonnal. Nem csoda hát, ha a vendéglő alkalmazottai körében feszültség uralkodik. Mindent beleadtak vállalatukba, de a dolgok mégse mennek úgy, ahogy elképzelték. Azzal tisztában vannak, hogy a feltételeket a pénz diktálja. De mégis... nem könnyű. Fiala Ilona Eugen Colloseus felvételei A HÉT 3
