A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
OTTJÁRTUNK MODERN DAIDALOSZOK Repülni — szélháton versenyre kelni a madarakkal, "megmártózni" a fellegek kékjében, pajkosan-cinkosan összekacsintani a csillagokkal, cirógató napsugarakkal szeretkezni — arcunkon isteni mosollyal szabadulni a földi járom alól. Daidaloszhoz és Ikaroszhoz hasonlóan sokan próbálták-próbálják valóra váltani az emberiség ősi vágyát — átélni a repülés boldogságát. Elrepülnek, majd megtisztulva visszatérnek, hogy folytassák a földi szélmalomharcot. Közülük kettővel, a paraglidingen szálldosó komáromi STEINER EDITTEL és élettársával, KANOZSAY ISTVÁNNAL beszélgettem: — Nem mindennapi eset, hogy egy középkorú pár a paragliding (irányítható ejtőernyő) kipróbálására szánja el magát... Edit: — Ez az ötlet tőlem származik. Ugyanis az egyik alacsony-tátrai kirándulásunk során lehetőségünk nyílt megcsodálni a közelünkben röpdöső német turistákat, és én rögvest beleszerettem ebbe a sportágba. Mivel eléggé belemenős vagyok, csupán a nyelvtudásom gátolt meg abban, hogy tőlük kölcsönkérjek egy ejtőernyőt. Hirtelen az sem villant át az agyamon, hogy annak az irányításához bizonyos tudásra is szükség van. Mostanában igyekszem bepótolni mindazt, amit fiatalabb koromban elmulasztottam, például szörfözni is nemrég tanultam meg. Sajnos, gyermekkoromban rövid pórázon tartottak a szüleim, mert féltettek. Később a férjem és a gyerekeim sem vonzódtak az efféle időtöltésekhez. Pistában végre az emberemre akadtam... — Ha jól sejtem, az elgondolásotokat tett követte, vagyis e sportághoz szükséges alapvető tudást is elsajátítottátok. István: — Valóban így történt. Szlovákiában azonban senki sem foglalkozik e sportág oktatásával, illetve cseh oktatók képeztek ki minket Donovalyn. Megadom a címüket, hátha másokat is érdekelne ez a fajta repülés. Tehát: BOOMERANG s r. o., TYRŠOVAJ2., FRENŠTADT NAD RADHOSTEM. Ők részben gyártják a szükséges sporteszközöket: az ejtőernyőt és a hozzávaló ülőkét, a védősisakot pedig máshonnan biztosítják be. Az általuk szervezett tanfolyamon a repülés alapjait sajátíthattuk el, majd egy A-típusú pilótaigazolványt kaptunk, amellyel külföldön is repülhetünk. Két év után ennek a megújítása kötelező, amikor már a B-típusú igazolványt is megkaphatjuk, azaz feljogosítanak bennünket a motor nélküli repülőgép vezetésére is. Egyelőre azonban beérjük az A-val, mert szabadon szállni sokkal élvezetesebb, mint kabinból kémlelni a tájat. EDIT: — Az egyhetes tanfolyam kezdetén csak a kis magasságból való leereszkedést tanultuk, amikor annak is örültünk, ha például békaülésben földet értünk. A negyedik napon már felmentünk egy kétezer méteres hegyre, ahonnan az instruktorok rádiós irányításával kellett leérnünk a megadott célba. Hát, mindnyájan leértünk, de én inkább továbbra is megelégszem a három-négyszáz méteres magassággal, nem kívánok órákig keringeni a levegőben. Pista bátrabb tőlem, de erre kissé ráfizetett... ISTVÁN: — Az utolsó napon szokatlan szélviszonyok közé kerültünk és én a szükségesnél bátrabb voltam... A hegy tetejéről nem lehetett látni a leszállóhelyet, és háttal becsapódtam egy domboldalba. Steiner Edit és Kanozsay István Két bordám megrepedt, de már rendbejöttem. Természetesen továbbra is fogok repülni, hiszen a kisebb-nagyobb balesetek hozzátartoznak ehhez a sporthoz, és hát a hibákból okulni kell. — Milyen alkati adottságok és egyéb feltételek szükségesek ehhez a sportághoz? ISTVÁN: — Kizáró ok lehet a tériszony, vagyis nem szabad félni a magasságtól. Megfelelő kondícióval kell rendelkezni, hogy az illető fel bírja cipelni a sporteszközöket a hegyre, ha éppen nincs felvonó. Természetesen megfelelő egészségi állapottal kell rendelkezni, ezért minden tanfolyamot orvosi kivizsgálás előz meg. Az alsó életkorhatár tizennyolc év, a felső nincs korlátozva, azonban már mi is "vén csatalovaknak" számítottunk a velünk együtt kiképzett huszonévesek között. A nagy testsúly sem kizáró ok, ugyanis nyolcvan kiló feletti sportolóknak nagyobb felületű ejtőernyőt gyártanak, amely akár két könnyebb sportolót is elbír, ám kettesével körülményesebb a leszállás. Szükséges a védősisak viselete és egy bokát jól védő cipőé, amelynek vastag, puha talpa van — a leszállás miatt. Egyébként ez a sport kevésbé veszélyes, mint a hagyományos ejtőernyőzés, mivel ennél nyitott ernyővel startolunk, és csak a profi sportolóknál — például a veszélyes gyorsspirálkor — történhet meg, hogy összenyaklik az ernyő, és lezuhannak. Á szabadidős sportnál esetleg pár kék foltot szerezhetek a rossz startkor, vagy nekiütközöm a hegyoldalnak a leszálláskor, ha nem figyelek kellőképpen. Mindenképpen be kell tartani a tanult alapszabályokat! Csehországban már nagyon népszerű a paragliding — hosszú sorok kígyóznak a repülésre kijelölt helyeken. Szlová-9 A HFT
