A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-08 / 41. szám
c a y ú la b b le h e tc s é a Sidó Zoltán a Komaromi Városi Egyetemről A tanulni vágyó fiatalok, gimnazisták és középiskolások bizonyára örömmel fogadták, hogy tanulmányaik folytatására újabb lehetőség kínálkozik. Tavaly és az idén Szlovákia több városában megnyitotta kapuit a City University, azaz a városi egyetem. Az alábbiakban a Komáromi Városi Egyetemen folyó oktatásról, az intézmény jelenlegi gondjairól, jövőbeni terveiről Sidó Zoltánnal, az egyetem igazgatójával beszélgetünk. — Miután a pozsonyi és a prágai parlament 1990 tavaszán elutasította azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tette volna Komáromban a Jókai Mór Egyetem megalakítását, Komárom Város Önkormányzata az önkormányzati törvény értelmében 1992-ben létrehozta a városi egyetemet, hasonlóképpen, mint Pozsonyban, Zsolnán, Poprádon és másutt. A Komáromi Városi Egyetem viszont nem rövid időtartamú tanfolyamokat szervez, hanem három magyarországi felsőoktatási intézménnyel karöltve magyar nyelvű főiskolai oktatást biztosít. Konkrétan a Győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolával, a Soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskolával, illetve a Kecskeméti Kertészeti Főiskolával működünk együtt. — Hány diák látogatja az intézményt? — Az első és a második szemeszter után a növénytermesztési szakon huszonhat hallgató van, az első évfolyamba huszonegy hallgatót vettünk fel. A tanítóképző főiskolán harmincnyolc a másodikos, negyvenen pedig az első évfolyamban kezdték meg tanulmányaikat. Az óvóképző első és második évfolyamában harmincnyolc-harmincnyolc hallgatónk van. — Mennyibe kerül egy diáknak a Komáromi Városi Egyetemen való tanulás? — Amit a diákok nálunk fizetnek, ezt én nem nevezném tandíjnak. A kertészeti főiskolán szemeszterenként ezerötszáz koronát, a tanító- és az óvóképzőben pedig szemeszterenként ezer koronát fizetnek a hallgatók. Ebből a pénzből biztosítjuk számukra a jegyzetek fénymásolását, a könyvek egy részét, az autóbusz költségeit. Ugyanis diákjaink rendszeresen gyakorlatokon vesznek részt mind a három főiskolán, tehát Győrben, Sopronban, illetve Kecskeméten. Oda csoportosan visszük a hallgatókat, s amint már említettem, az autóbusz költségeit abból a pénzből álljuk, amelyet tanulóink befizetnek. Tehát a diákjaink által befizetett összeg kizárólag a tanulmányaikat támogatja. Az egyetem egyéb kiadásait más forrásokból fedezzük. — Konkrétan milyen forrásokról van szó? — Még mielőtt erre válaszolnék, szeretném megjegyezni, hogy a városi egyetem Komárom Város Önkormányzatának intézménye. Tulajdonképpen a város saját költségeiből tartja fenn. Ezenkívül alapítványok és magánszemélyek is támogatják az egyetemet. A városi egyetem megpályázta az Illyés Alapítványt, amelynek kuratóriuma úgy döntött, hogy anyagilag támogatja a Tiszti Pavilon átalakítását. Ebben négy tantermet, tanári szobát, irodát és a szükséges szociális helyiségeket alakították át. Erre azért volt szükség, mert az oktatásügyi minisztériumból dr. Pius osztályvezető levélben megtiltotta a város középiskoláinak — konkrétan a magyar tanítási nyelvű gimnáziumnak, a gépipari szakközépiskolának — azt, hogy otthont adjanak a városi egyetemnek. Szükségmegoldásként Paton béreltünk helyiségeket, majd a komáromi református kollégium sietett a segítségünkre. Ám hosszú távon feltétlenül szükséges, hogy saját épületünk legyen. Most, hogy a Tiszti Pavilonban megkaptuk a szükséges helyiségeket, ez a gondunk megoldódott. Itt szeretnék köszönetét mondani a Takács—Olári vállalkozóknak, akik elvállalták a felújítási munkálatokat, és kiemelkedő minőségű munkát végeztek. — Milyen az oktatás formája a városi egyetemen? — Levelező tagozaton folyik az oktatás. Pénteken-szombaton vannak előadások. Természetesen az iskolák székhelyein is folyamatosan összpontosításokat szervezünk. A tanítóképző főiskolán a szlovák nyelvet a Nyitrai Pedagógiai Főiskola szlovák szakos tanárai oktatják a szerint a tanrend szerint, amilyen a nyitrai főiskolán is érvényben van. Egyébként a Szlovák Műszaki Egyetem húsz hallgató számára nappali tagozatot indít Komáromban a városi egyetem épületében. Ott az oktatás hétfőtől csütörtökig folyik, péntek-szombaton pedig már a távutasok jönnek. Ezenkívül a Jókai Színházzal karöltve színészképzést is biztosítunk. Ez két évre tervezett stúdióképzés, az idén indítjuk második alkalommal. A második évfolyamban tíz diák tanul, körülbelül ugyanennyien kezdik meg tanulmányaikat az első évfolyamban is. — Azt mindannyian tudjuk, hogy kevés a magyar pedagógus, tehát szükség van a tanítóképzésre. Az óvodák számát viszont csökkentik az utóbbi időben, s elég sok mezőgazdasági mérnök van munka nélkül. Érdekelne, hogy miért éppen az óvóképző és a kertészeti főiskola mellett döntöttek? — Én úgy gondolom, hogy ami az óvodák fokozatos megszüntetését illeti, az csak átmeneti állapot. A szakképzett óvónőkre továbbra is szükség lesz. Az óvóképző főiskola hallgatóinak többsége gyakorló, szakképzett óvónő, aki a tudását szeretné ilymódon gyarapítani. S a jövőben úgy gondolom a jó szakemberekre — s itt nem csak az óvónőkre gondolok —- mindig szükség lesz. — Milyen főiskolákkal, illetve egyetemekkel terveznek együttműködést még a jövőben? — Az idén sikerült négy tantermet létrehozni. A jövőben szintén négy felépítését tervezzük. A pedagógusszövetséggel egyetemben most felmérjük, hogy a jövőben milyen szakok iránt lenne érdeklődés. Szeretnénk — sőt már az idén is terveztük, csak nem volt elég érdeklődő — egyszakos képzést beindítani azok számára, akik már diplomával rendelkeznek. Úgy gondolom, hogy főleg az idegen nyelvek oktatására lenne nagy szükség. Tehát a jövőben az igényektől függően szeretnék majd valamelyik magyarországi egyetemmel karöltve egyszakos képzést indítani. — Egyre gyakrabban hallani aggódó hangokat azzal kapcsolatban, hogy azoknak a hallgatóknak az oklevelét, akik itt a Komáromi Városi Egyetemen tanultak, nem ismerik majd el. — Van nálam egy levél, amelyet az oktatásügyi minisztérium a tőketerebesi tanügyi hatóságnak írt. Ebben leszögezik, hogy a Sárospataki Tanítóképző Főiskola kassai konzultációs központjában tanulók oklevelét nem ismerik el, tekintve, hogy nálunk az 1—4. évfolyam pedagógusainak képzése nyolc szemeszter, Sárospatakon viszont csak hat. A kezdet kezdetén nálunk is hatszemeszteres volt a tanítóképzés, ám tartalmában teljesen megegyezett a Nyitrai Pedagógiai Főiskola nyolc szemeszterével. Csak itt gyorsabb volt a tempó, éppen ezért az első és a második szemeszter alatt sok hallgatónk ki is esett. Aztán módosítottunk, és most már a tanítóképzés nálunk is nyolc szemeszter lett. így a levélben kifogásoltakat orvosoltuk, s nem látom akadályát annak, hogy az itt szerzett oklevelet ne ismerjék el Szlovákiában. KAMONCZA MÁRTA Fotó: Gyökeres György
