A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-01 / 40. szám
OTTJÁRTUNK Táborozás a gimesi vár tövében A szeptemberi csengőszó iskolába hívogató dallama új távlatok és találkozások reményeit sejteti a diáktársadalommal, ám nem maradnak szó nélkül a nyár, a vakáció, s a táborozások emlékei sem. Nos, hogy az idén sok volt a táborozás, vagy kevés és milyen műsorokat kellene még betervezni, hogy a táborozás élvezetes, és ne megterhelő legyen? Azok, akik a táborozásokat szervezik és nyilvántartják (?) nálamnál biztosan többet tudnának mondani, javasolni az ügy érdekében. A nyár folyamán két táborba is volt alkalmam bekukkantani: az egyik a Nagyfödémesi Művelődési Tábor volt, immár tapasztalatokkal, hagyományokkal telítve; a másik a MIÉSZ (Magyar Ifjúsági Érdekeit Védő Szövetség) által szervezett nyári művelődési tábor, amelyet festői környezetben, a nagy történelmi múltú gimesi vár tövében szerveztek. Az utóbbiról szeretnék bővebben szólni... A MIÉSZ-ről annyit árulok el olvasóinknak, hogy egyike az "öt" szlovákiai magyar ifjúsági szervezetnek; székhelye Pozsonyban van, elnöke Geönczeöl Zsuzsanna. Az augusztus első fertályában megszervezett táborozásuk joggal mondható nemzetközinek, mivel magyarországi vendégeiken kívül voltak japán táborozóik és az amerikai (USA) magyarok sem hiányoztak. A táborban hirdették ki az évközi pályázatok eredményeit. Közülük a MIÉSZ készülő újságjának fejlécére kiírt pályázatát említeném elsőnek, amelyen 11 pályázó harmincöt munkájával vetélkedett. Noha az értékelő bizottság, Dorosmai Erzsébettel az élen egy kicsit gondban volt az ügyes ötletek értékelésénél, de azért Balról jobbra: Dorosmai Erzsébet (Sopron), Wakabayashi (Japán), Szappanos Tamás (USA), Varga Norbert (Kecskemét) és Geönczeöl Zsuzsa (Léva) Karikatúra az egyik szlovák lapban Gfmesről Csurka István megérkezik GI- mesre az I. díjat egyértelműen a komáromi Halász Éva kapta az ötletes lapcím ("ÜSTÖKÖS") és az esztétikusán elrendezett fejléc megtervezéséért. A második pályázatra, a "Tan Kapuja" Buddhista Főiskola közös pályázatára tizenkét pályázó küldte be munkáit, közülük hárman Körösi Csorna Sándor életével és tartalmas munkásságával foglalkoztak, ők kapták a MIÉSZ különdíját, név szerint: Pályuk Zsanett (Kistárkány), Török Tímea (Dunaszerdahely), és Husi Lajosné (Perbenyik). A pályázók közül a Buddhista Főiskolán sikeres felvételi vizsgát tettek: Cibor Péter Párkányból (I. díj), Zigó Attila Nagymácsédról (IV. díj) és Ivanics Annamária Párkányból. A jövőre meghirdetett pályázatok témaköre: Zách Felicián, illetve Zrínyi Ilona életútja. Jóllehet különböző korokban éltek, de történelmünk fontos szereplői és a magyarságtudatot meghatározó személyiségek voltak. Idézzük Zrínyi Ilona fogságából (1691) írott levelének egyetlen sorát: "A földi javak elveszhetnek, de aki a becsületét vesztette, mindenét elvesztette." Mindmáig érvényes, kemény, intő szavak, amelyeket egykoron a jobb időket megélt anya üzent fiának, Rákóczi Ferencnek... A Gimesi Nyári Szabadegyetem lakói az oly komoly foglalkozások mellett, mint a japán és angol nyelvtanfolyam, vagy a "Tolnai" módszertani továbbképzés, megismerkedhettek a japán harci művészetekkel, de nem hiányzott a turisztika, a sportkörök működése, a focitoma, és a fürdés sem a gimesi tó hűsítő vizében... A két héten át tartó nyári egyetemnek talán az utolsó napja volt a legizgalmasabb. Azon a bizonyos szombat délutánon már kettőkor készítették a tábor lakói a jelképes szabadtéri oltárt a tábori szentmisére. Közben a faluból is megindultak a hívők, a zarándokúton haladt a precesszió a tábor felé. Az élen a feszületet vitték, majd a virágokkal ékesített szűzanya szobra következett. Útközben felhangzottak a zsolozsmák és az egyházi népénekek. A hitükhöz és nemzetiségükhöz ragaszkodó gimesi hívek, valamint a tábor lakói türelmesen gyülekeztek, majd halk orgonaszó kíséretében György Ferenc atya, nagycétényi plébános a tábori oltár mellett megkezdte a szentmisét. Ferenc atya a prédikációban a papi hivatásról szólt a hívőkhöz, mondván, hogy a magyar parókiák elöregednek és napjainkban Szlovákia magyarlakta falvaiban a hívőket érzékenyen érinti a magyar papok hiánya... A nap folyamán a táborban megjelentek a szlovák lapok tudósítói, akik különösen arra voltak kíváncsiak, hogy ki és milyen céllal hívta meg Gímesre Csurka Istvánt. A szapora kérdések azt a benyomást keltették, hogy a szlovák sajtó a magyar írót és politikust Szlovákia első számú ellenségének tekinti. Este nyolcra meg is érkezett a várva várt politikus a gimesi kultúrház elé. Nyomban kattogtak a fényképezőgépek, senki nem akart lemaradni a különös eseményről. A hétfői sajtóban aztán olvashattuk a szenzációs esemény "visszhangját". Csurka István nem mondott semmi különöset, nem bántott senkit és főleg nem bántotta Szlovákiát, a szlovák politikát, és nem tért ki egyetlen kérdés elől sem... Végezetül talán még annyit, hogy a sokszor anyagi gondokkal és külsőbelső támadásokkal küszködő MIÉSZ nyári szabadegyeteme színes és tartalmas volt, teljesítette küldetését. MOTESIKY ÁRPÁD
