A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-10-01 / 40. szám
körül müveinek! Eddig senkit sem zavartak a kétnyelvű táblák, miért kellett azokat leszedetni? Fölösleges ilyen piti problémákról vitatkozni, akárcsak a nők -óvá képző használatáról vagy az új területi elrendezésről. Sem a magyaroknak, sem a szlovákoknak nem lesz jó, ha ügyintézés végett Komáromból Nyitrára kell majd utazni. Ideje lenne már a gazdasági gondokkal törődni! Nagy Gábor, az Együttélés komáromi járási elnöke: — Az itteni magyarság kilátásait tekintve optimista vagyok, mert remélem, hogy a jelenlegi csak egy átmeneti állapot, amely után minden téren javulásnak kell következnie. Talán ez a nép már felnőtt annyira, hogy békés úton megoldjuk a gondjainkat, bajainkat. A tiltakozó nagygyűlést fontos volt megszervezni a Klapka téren, hogy felhívjuk a világ figyelmét az itteni magyarság problémáira, arra a tényre, hogy a szlovák kormány nem teljesítette az Európa Tanácsnak tett ígéreteit. A képviselőink felszólalásai már kevésnek bizonyultak, a tömeg támogatására is szükség ven. Bízunk az Európa Tanácsban... Somorjai fiatalok: — Mi büszkék vagyunk a magyarságunkra, ez a vidék az ősi szülőföldünk, ahol egyenrangú polgárokként akarunk élni. Ne próbáljanak minket asszimilálni, mert akkor megvadulunk...! A Dunaszerdahelyi járásban is eltüntették a magyar helységnévtáblákat, de azután visszakerültek. Azt se várják el tőlünk, hogy szlovák iskolába járjunk, hiszen magyarok vagyunk, és nem hisszük el, hogy a szlovák iskolák elvégzése után jobban fogunk érvényesülni. Ebben az országban nem az ész, nem is a végzettség számít, hanem csak a protekció... Ján Pluhár, a komáromi Járási Tanügyi Hivatal igazgatója: — Az iskolaügy területén nem látok különösebb gondokat. Az igazgatói ülésen is kijelentettük, hogy az alternativ iskolákkal kapcsolatban semmi ok az aggodalomra, mivel nem valamiféle kényszerről, hanem csak egy újabb lehetőségről van szó. Ami a környékbeli szlovákok és magyarok egymáshoz való viszonyát illeti: békésen élnek egymás mellett, de sajnos, mindkét oldalon akad néhány extrém egyén, aki — talán pozícióharcból (?) — egymás ellen próbálja uszítani a két felet. Nekik "köszönhetjük” az olyan mondvacsinált problémákat, mint amilyen a helységnévtábla-ügy is. Egy negyven körüli utcai árus Érsekújvárból: — Mit bánom én, hogy milyen nyelven lesznek kiírva a helységnévtáblák, csak ennivalóra, lakbérre és ruházatra jusson a pénztárcámból! Az iskolák tanítási nyelve.sem érdekel... Végzettség, diploma! Az észkombájnoknak kevesebb pénzük van, mint a csalóknak, üzletelőknek! A sok gazember miatt állandóan gázsprayt hordok magammal, eddig három kerékpáromat lopták el, egyre több a lakásbetörés... Persze a munkanélküliek rákényszerülnek, hogy valamiből megéljenek. Ez a kor nem a becsületes embereké... Tizenéves munkanélküli srác Komáromból: — Idézek egy dalból: "Rosszkor születtem, rossz helyen...". Sikeresen leérettségiztem, de most munkanélküli vagyok. Ám nincs is nagy kedvem havi két-háromezer koronáért gürizni. Kimegyek dolgozni nyugatra, és remélem, hogy negyvenéves koromra nem úgy fogok állni anyagilag, mint most a szüleim. Ők is hiába dolgoztak becsületesen hosszú éveken át, ha nemsokára munkanélküliek lesznek. Én negyvenévesen már nem gürizni akarok, hanem élvezni akarom az életet. Megérdemlem, ha megdolgozom érte! Elmegyek, mert odahaza mást sem hallok, csak azt, hogy emelkednek az árak, alig tudjuk kifizetni a lakbért, csak vasárnap jut hús a fazékba, és magyarokként csak másodrendűek lehetünk ebben az országban. Csak egy életem van, amelyet nyugodt körülmények között szeretnék leélni... MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző (A felvételek a komáromi tiltakozó nagygyűlésen készültek.) Két könyv egy már nem létező állam születéséről GYÖNYÖR JÓZSEF: Határok születtek és Közel a jog asztalához A sors fintora talán, hogy most két olyan könyvet ajánlunk olvasóinknak, melyek egy majdnem háromnegyed éve megszűnt ország kialakulását elemzik. Csehszlovákia a múlt év végén eltűnt a térképről, létrejöttével foglalkozni azonban továbbra is érdemes, mivel számunkra a hetvenöt évvel ezelőtti eseményeknek máig ható következményei vannak: akkor került kisebbségi sorba az itteni magyarság. Az ismertetendő monográfiák szerzőjét nem kell bemutatni, hiszen Gyönyör József az utóbbi évtizedekben számos olyan munkát publikált, melyekben a csehszlovákiai magyarság jogi helyzetét, a bennünket érintő törvényeket és jogszabályokat elemezte és magyarázta. Két legújabb művében a kezdetekhez nyúl vissza: mint írja, egy olyan trilógia megírását vette fontolóra, melyben a Monarchia felbomlásának és Csehszlovákia létrehozásának folyamatát vázolná fel. A terv már részben megvalósult, hiszen a trilógia első kötete még tavaly megjelent, a másodikat pedig az idén adta ki a Madách Kiadó. Az első, indító kötet, a Határok születtek lényegében a Trianonhoz vezető utat mutatja be. Az Osztrák—Magyar Monarchia bukásának s ezen belül a történelmi Magyarország feldarabolásának okairól és lefolyásáról az utóbbi időben több megközelítésben is olvashattunk, főleg magyarországi szerzők műveiben. Ezektől Gyönyör József munkája elsősorban abban különbözik, hogy az akkori általános helyzet ismertetése mellett kiemelten foglalkozik azokkal a törekvésekkel, melyek Csehszlovákia megalakításához vezettek: bő terjedelemben taglalja tehát a csehek és a szlovákok emancipációs törekvéseit, a cseh és a szlovák emigráció tevékenységét, a külföld (főleg az antanthatalmak) magatartását, a fegyverszüneti tárgyalások menetét es a határvonalak megállapítását stb. A tervezett trilógia második részének (Közel a jog asztalához) bevezető fejezete az első kötetben már részletesen elemzett időszak történéseit összegzi, vagyis az államfordulattól (1918. október 28.) az alkotmánylevélnek 1920. februári elfogadásáig eltelt csaknem másfél év eseményeit foglalja össze. A könyv második fejezetében a szerző az uj állam ideiglenes alkotmányát, a harmadikban pedig az alkotmánylevelet (az első Csehszlovák Köztársaság végleges alkotmányát) vizsgálja meg, elsősorban abból a szempontból, miképpen érintették e rendelkezések az ország lakosságának nem csekély hányadát kitevő kisebbségeket. A Határok születtek — tárgyánál fogva — természetszerűleg olvasmányosabb, mint elemző-szakmai jellegű folytatása; a Közel a jog asztalához szövege mégsem száraz és akadémikusán unalmas, Gyönyör József ugyanis arra törekszik, hogy az elemzett törvénycikkelyekkel és rendelkezésekkel kapcsolatban kitérjen arra is, milyen módon alkalmazták őket, s mindez hogyan hatott ki az itt élő nemzetiségi lakosság életére. Különösen tanulságosak azok a részek, ahol a szerző az alkotmánylevél és a saint-germain-en-laye-i kisebbségi szerződés egyes rendelkezéseit veti össze. A háborút követő brutális nemzetiségi elnyomás és a későbbi burkoltabban asszimiláló politika évtizedeiből visszatekintve az első köztársaságbeli kisebbségi lét valóban ideálisnak tűnhetett; e könyvből is nyilvánvaló azonban, hogy a valóság más volt. Gyönyör József monográfiájából megtudhatjuk például, hogy sok magyar számára gondot jelentett az állampolgárság megszerzése. A törvény értelmében ugyanis azok a személyek, akik 1910. január 1. után szereztek illetőséget egy Csehszlovákiának juttatott községben, csak a csehszlovák állam hozzájárulásával kaphatták meg az állampolgárságot. A kérelmeket a hatóságok sok esetben elutasították, s így egyre nőtt a hontalanok száma, akik között aránytalanul sok volt a magyar (1921-ben Szlovákiában az összes hontalan 32 százaléka). Az alkotmánylevél (és a későbbi nyelvtörvény) tartalma szerint nem rögzítette teljes egészében az említett kisebbségi szerződés valamennyi rendelkezését: erre már a kortársak, főleg a német jogászok rámutattak. A német és magyar politikai pártok természetesen azt is bírálták, hogy az alkotmánylevél által is deklarált jogegyenlőség elvét erősen csorbította a választókerületek kijelölése; 1920-ban a magyarlakta területeken egy mandátum elnyeréséhez átlagosan negyven százalékkal több szavazatra volt szükség, mint a szlovák választókerületekben. A függelékben az elemzett dokumentumokon (az ideiglenes alkotmány és az alkotmánylevél) kívül még két fontos szöveg: a csehszlovák állam első törvénye és a Mártani Deklaráció magyar fordítása is helyet kapott. Az olvasók tehát azokat összevethetik akár a jelenlegi törvényekkel is, az érdeklődőbbek pedig a gazdag jegyzetapparátusból és szakíród alom-jegyzékből szerezhetnek újabb információkat a további vizsgálódáshoz. Gyönyör József két legújabb műve a tárgyalt témák fajsúlyos jellegénél fogva sem tekinthető közönségkönyvnek; remélem azonban, hogy mindazok megveszik és elolvassák őket, akiket érdekel a szlovákiai magyarság történelme.-szg-______________________A HFT 1
