A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-24 / 39. szám
KRÓNIKÄ Településlexihon MAGYAROK NYOMÁBAN - DUNASZERDAHELYI JÁRÁS BACSFA (Báč) A község első okleveles említése 1205-ből származik mint a vajkai érseki szék tartozéka és az érseki nemesek birtoka. Nevének okiratokban való megjelenési formái: 1319-ben Bochfolua, 1321-ben Boch, 1406-ban Bachfalua, 1773-ban Bacsfalva, 1927-ben Baőta, 1948-ban Báč. Az egész Csallóközben dúló pestis- és kolerajárványok a községet sem kímélték. A pestisjárványtól megmenekült lakosság fogadalmi kápolnát épített 1725-ben, melyet 1764-től temető vesz körül. 1857-ben a község nagy részét tűz pusztítja, az újjáépített házakat azonban 1862-ben árvíz dönti le. Nem sokkal később 1866-ban újabb hatalmas tűzvész pusztított a faluban, s minden a tűz martalékává vált. Az 1828. évi összeírás szerint a községnek 33 háza volt 258 lakossal. A községhez tartozik Szentantal és Szentgyörgyúr település is. Szentantal a második világháború utánig a csallóköziek közismert és közkedvelt zarándokhelye volt. Lippay György esztergomi érsek itt, Szentgyörgyúr közelében, templomot és zárdát építtetett. Az alapkövet 1660-ban tették le, de az építkezési munkálatok 1666-ban, az érsek ekkor bekövetkezett halálával megszakadtak. Utóda, Szelepcsényi György folytatta a munkálatokat, s a zárdát a templommal együtt 1674-ben fejezték be. A kolostorba a hercegprímás Ferenc-rendi barátokat telepített. A templom főoltárát Apponyi György gróf emeltette 1782-ben, a templom alatti egyik sírkamra pedig az Apponyicsalád temetkezési helye volt. A krónikások feljegyzései szerint 1718-ban óriási szélvihar pusztított, mely nemcsak "a házak tetejében, emberben és állatban tett jelentős kárt, hanem lesodorta a kolostor tetejét, és ledöntötte a templom barokk homlokzatát is". 1789-ben, a rend eltörlése után a zárdát magtárnak, a templomot pedig szénaraktárnak használták. Ez az állapot 1811-ig tartott, amikor is a helytartótanács megengedte a Ferenc-rendiek visszatelepedését. Szentantalnak az 1828. évi összeírás szerint 8 háza volt 60 lakossal. Szentgyörgyúr első okleveles említése 1254—55-ből származik Villa Sancti Georgii alakban, s az érseki szék tartozéka volt évszázadokon át. 1238- ban az oklevelek szerint temploma is volt, de ezt az ősi templomot elhagyatott állapota miatt 1852-ben lebontották. A XVIII. században nagy birtokkal rendelkeznek itt a Welteni Wienerek. Van itt egy kései klasszicista stílusban épült kastélyszerű nagyobb épület is, mely eredetileg az Apponyi grófoké volt, majd in A hét ___________ a múlt század végén Welteni Wiener Rezső lovagé; ma gyógyintézet. A község területe 392 hektár, lakóinak száma 606, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 491, ev. ref. 3, gör. kát. 1, egyéb 116. A falu polgármestere Domonkos Károly, a Csemadok-alapszervezet elnöke Jávorcsik Irén. Népszámlálási adatok: 1980: 581 lakosból 424 magyar (72,98 %) 1991: 606 lakosból 463 magyar (76,41 %) BAKA (Baka) Ősrégi település, hiszen római katolikus templomának fennálását már egy 1274- ből fennmaradt feljegyzés bizonyítja. Sajnos, ez az ősi templom elpusztult, helyére 1770-ben újat emeltek. Nagyon valószínű, hogy az ősi templom maradványai körül honfoglaláskori sírokat lehetne feltárni. Az 1274-ből származó okiratban királyi udvarnokok szállásaként szerepel Baka alakban. Nevének további megjelenési formái: 1264-ben Boka, 1439- ben Eghazasbaka, 1455-ben Baka utraque, 1491-ben Felsewbaka, 1495- ben Kewzepsewbaka, Alsobaka, 1888- ban Baka. A község gyakran cserélt gazdát, de 1423-ban ismét királyi birtokként szerepel. 1445-ben, amikor már két, nevezetesen Alsó- és Felsőbakáról tesznek említést a források, Temesközi Bálint, pozsonyi várkapitány az ura. Később a bakai Bessenyei-családra száll, majd átmenetileg, zálogként a Csorba-család kezére kerül, de 1515- ben Bessenyei László visszaváltja azt Csorba Andrástól és annak fiától, Ferenctől. Az 1553. évi portális összeírás több kisebb birtokosát említi: Báhonyi Mihályt és Angyal Mátyást 3—3, Földes Mártont 2 és Vas Istvánt egy és fél portával. 1569-ben a Földes és a Temesközi-család újabb adományt nyer a két Baka községre. 1737-ben özv. Maholányi Tamásné albakai birtokát átengedi Unger Sámuelnek. A múlt század elején már a Bartal-, a Kulcsár- és a Jankó-családok birtokában van. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle kimutatásban is két Baka szerepel: Alsóbaka 77 házzal és 555 lakossal, Felsőbaka pedig, ahol a templom is áll, 55 házzal és 399 lakossal. A község alatt folyó Dunán ősidők óta őröltek a vízimalmok, 1881-ben 28 malom lapátjait forgatta a folyó vize, de még századunk húszas éveiben is működött itt 3 malom. A két Baka a XIX. század végén újraegyesült. A község római katolikus kései barokk stílusú temploma 1770-ben épült a már említett ősi templom helyén. A községhez tartozik Halomszél, Kajtova és Kulacs major, illetve Dékány és Gyüvész. A község területe 1999 hektár, lakóinak száma 1117, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1008, ev. ref. 3, egyéb 67. A falu polgármestere Dunai Mária, a Csemadok-alapszervezet elnöke Bertalan Lajos, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Onódi Attila. Népszámlálási adatok: 1980: 1173 lakosból 1129 magyar (96,25 %) 1991: 1117 lakosból 1070 magyar (95,79 %) BALÁZSFA (Kútniky) A Hegybeneéte község (Kútniky) határában kifejlődött 6 község egyike. Első okleveles említése is erre a tényre emlékeztet; az 1260-ból származó oklevélben Balasethe alakban szerepel. Nevének további megjelenési formái: 1429-ben Blasety, 1786-ban Balaschfa, 1927-ben Blažov. 1380-ban Barlabás néven szerepel, amikor is I. Lajos király adományozási oklevelében Pókateleky Miklós fiát, Jakabot a község birtokába iktatja. A későbbiekben a Kondé-család birtokában van, majd a XVIII. és XIX. században az Orosz-, a Czúczy- és a Németh-családnak van itt birtoka. Az 1828. évi összeírás a községben 16 házat számlál 117 lakossal. Egy 1336-ban kelt oklevél említést tesz Poukafelde, azaz Pókafölde nevű községről is Balázsfa határában, mely adományozás folytán — a pozsonyi várbirtokok közül — Tamás mester csókakői és gesztesi várnagy birtokába kerül, aki több szerző szerint a Pókatelekiek őse volt; a falu pedig minden valószinűsége szerint azonos volt a szomszédos Szerdahely határában fekvő Pókatelekkel, mely különben a pókateleki Kondé-család fészke volt, s többek állítása szerint ez a két család is azonos. A községhez tartozik Enyed puszta, Szellőző major és Szőlőtelep, melyeket a földreform során a húszas években az odatelepített cseh—morva telepeseknek osztották ki. Enyed első okleveles említése 1245-ből származik Enud alakban. 1491-ben helybéli birtokosok az urai, 1738-ban már a Kondé- és a Maholányi-család. A XIX. század második felében Fuchs Gyula birtokosnak szeszgyára, szeszfinomítója és csinos úrilaka volt itt. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 218 188 86,24 1921 282 211 74,82 1941 276 269 97,46 (1960-ban Balázsfát hozzácsatolták Hegybeneétéhez.) Összeállította: Dr. Zsigmond Tibor (folytatjuk)
