A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-24 / 39. szám
EtOMUtiT "Budán csak egyszer volt kutyavásár" Sajógömörben sokszor volt marhavásár Gyerekkorom feledhetetlen emlékei közé tartoznak a sok látnivalót felvonultató országos vásárok. Az állatvásárok még magukban hordozták a századokkal korábbi vásárok és "kótyavetyék" varázslatos hangulatát. A kirakó-vásárok pedig valóságos mesebirodalomnak tűntek. A remekbeszabott csizmáktól a gombostűig és a mézeskalácsig mindenféle hasznos és szórakoztató dolog csábította az embereket. Amíg Sajógömör mezővárosi ranggal büszkélkedett, itt is rendszeresek voltak az említett vásárok. Nézzük csak a krónika azon sorait, melyeket Szabó András — egykori bíró vetett papírra (90 évesen) 1951-ben: "Községünknek a legrégibb időkben 4 országos vására volt évente, kétnapos. Első nap>on csak az állatvásár. Második nap kirakodónak nevezett: ruha, csizma — általában olyan vásár volt, hogy itt nemcsak a község, de a messze vidék is bevásárolhatott mindent, amire szüksége volt. Itt voltak Putnokról a "vékonyszabók", Rozsnyóról a csizmadiák, hosszú sátorok alatt gyolcsosok, régi cserép>cdényesek Süvetéről és Mellétéről — szóval mindenféle cikk vásárolható volt, ami a vásárokon szokott lenni. A vásár a piacon, az Alvég soron, eleinte a patak két oldalán volt, de aztán az állatvásárt ki kellett vinni a városból. Az elöljáróság aztán a Húszforintos-i földekből, a vámházhoz és a vasúthoz közel adott vásárhelynek. Már akkor vasút volt (előbb épült 1873—74-ben). Az állatvásár csak megvolt, de a másnapi kirakó-vásár nagyon apadt, de még kicsiben csak tartott több évig, de a község sok bevételtől elesett." A továbbiakban Szabó András tárgyilagosan jegyzi fel, hogy Sajógömör azért akadt el a fejlődésben, mert a vasút olyan kedvező helyzetbe hozta Tornaiját, hogy fokozatosan a vidék központja lett. Sajnos, a mezővárosi rangot az I. világháborúval együtt Sajógömör is elvesztette, de az elöljáróság még sokáig ragaszkodott a korábbi vásárjogokhoz. A 478-/7/1934-es április 22-én kelt határozatban ezt olvashatjuk: "Tekintettel arra, hogy az eredeti marhavásárokra vonatkozó határozatok csak részben vannak betartva, és a vásároknak napjait pxmtosan megállapítani nem lehet, valamint ez ügyben Okresný úradtól— Tomafa 493/1934. szám alatti felhívására (képv. testület) meghatározza, hogy a vásárjait a jövőben a következő napokon óhajtja megtartani, és egyúttal kéri azoknak felsőbb hatóságok általi jóváhagyását-1. azon a hétfőn, amelyikbe február 11-e esik 2. Pankrác név előtti hétfőn, vagy ha Pankrác név hétfőre esik, ezen a napion 3. a július 14-i hét hétfőjén 4. október 6-i hét hétfőjén Községi képviselőtestület kéri egyúttal még egy újabb marhavásár engedélyezését, melynek idejét megállapítja: Miklósnap utáni hétfőre, decemberben. Indokok Községi képviselőtestület egyrészt saját elhatározásából, másrészt hivatalos felszólítás alapján szükségesnek tartja ezen intézkedést. Újabb vásár engedélyezésére pedig bátorkodik rámutatni az 1656. esztendőben készült magániratra, melyből világosan kitűnik, hogy községünk már akkor is öt vásárjoggal bírt Azt, hogy jelenidőben miért csak 4 vásár tartatik meg — kinyomozni nem sikerült. Mint indokot, bátorkodunk előhozni, hogy községünk tisztán földműves lakosságból áll. A marhatenyésztés nagyon el van terjedve városunkban, és a felhajtás, valamint a forgalom is kielégíthető. Vásárainkat a kereskedők szívesen látogatják." Egy szó mint száz: ebből kitűnik, hogy a II. világháború végéig még "javában állt a vásár". Ezt igazolják a később kiadott tájékoztatók is. így pl.: Az 1941-ben kiadott Nagy Képies Kossuth-Naptárban — a Felvidék vásárainak jegyzékében — még mindig ott találjuk a következőket: "Sajógömör: február 15. — május 3. — július 5. — október 8. — kirakó- és marhavásár." A II. világháború után 3—4 évig még érvényben maradt a régi vásárjog, aztán végleg megszüntették. A végnapjait élő vásárok egyikéhez — sajnos — haláleset is fűződik: a vásár után néhány napra a Sajóban fürdő gyerekek egy holttestre bukkantak. Környékbeli pásztorember volt az illető, akit valószínűleg a pénzéért vertek agyon ismeretlen garázdálkodók. Az egykori vásárok emlékét már csak a fej légy zések őrzik, no meg néhány nagyon idős ember és az a kicsike épület, amely még ma is dacol az idő vasfogával. A mezőgazdasági szövetkezet udvarában kis raktárnak használjuk, és a fiatalok már nem is gondolnak rá, hogy évtizedeken át ezer és ezer ember fordult meg előtte, hogy a sikeres "pasus" átírása után vígan eldalolják: "Nincsen piénzem, de majd lesz, Hogyha Gömörön majd vásár lesz..." Gömöri Kovács István Fotó: Borzi László Sajógömör egyik szélső utcája a hatvanas években a hpt ti
