A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-09-17 / 38. szám
MINERVA A 80 éves Ipolysági Gimnázium reformkori gyökerei Az egykor szebb napokat is látott volt megyeszékhely, a szocializmus éveiben szürke határvárossá degradált Ipolyság ünnepel. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1913 szeptemberében nyitotta meg kapuit a város s egyben Hont megye első gimnáziuma. A közeli Drégely hős várvédőjéről, Szondy Györgyről elnevezett tanintézet rövidesen az Ipoly mente keresett iskolája. A szeptember 23. és október 2. között zajló ünnepségsorozat a gimnázium nyolc évtizedes múltját s gondoktól sem mentes jelenét állítja reflektorfénybe. írásunk fénysugara azonban megpróbál mélyebbre hatolni a múltba, s egy 150 évvel ezelőtti eseményt megvilágítani. A népnevelés, népművelés kérdése a reformkor kezdetétől napirenden volt a diéta, az országgyűlés tárgyalásain. Bécs azonban, arra hivatkozva, hogy az oktatásügy királyi felségjog, sorra visszautasítja a pozsonyi javaslatokat. Különösen aktuálissá válik a Széchenyi által szántónkért "kiművelt emberfők"-höz vezető oktatási piramis alapfokának, az írás-olvasás elsajátításának általánossá tétele a negyvenes évek elején. Kossuth Pesti Hírlapja cikksorozatban tárgyalja a kérdést — össztársadalmi ügyként tálalva olvasói elé a népnevelés megoldásának égetően szükséges voltát. Bezeréd István vezetésével egy országgyűlési választmány ki is dolgoz egy haladó szellemű törvényjavaslatot a népoktatásról. A bécsi udvar ezt is megvétózza. Ilyen előzmények után s ilyen légkörben néhány haladó szellemű, ellenzéki beállítottságú megye úgy dönt, hogy saját hatáskörén belül, megyei szinten szabályozza a népoktatás ügyét. Hont megye a negyvenes évek elején szintén az ellenzéki megyék sorában küzd a reformok megvalósításáért. A megyei élet "spiritus movens"-e, egy fiatal alszolgabíró, Pongrácz Lajos. Ö lesz 1841-ben a Pesti Hírlap "honti levelezője". S mivel a korabeli dokumentumok, így a megyegyűlési jegyzőkönyvek is, 1945-ben a háború martalékává lettek, e színes, hiteles honti levelekből tudjuk ma — úgy-ahogy — rekonstruálni a negyvenes évek honti történéseit. Pongrácz híradásából tudhattuk meg azt is, hogy Hont megye 1842-ben újonnan megválasztott tisztikara a legfontosabb kérdések megoldására megyei választmányokat hozott létre. Az egyik legaktívabb választmány a népnevelési — ennek tagja Pongrácz is. A fent említett oknál fogva a népnevelési választmány tevékenységéről is csak töredékes írásbeli anyag maradt fenn. Egy Pesti Hírlapban hiegjelent Pongrácz-levélből azonban megtudjuk, hogy Hont megye a népnevelés támogatására adót vetett ki: "három krajcárt egy egész házi rovásra." (A "rovás" az egy portára jutó adótétel.) Ennél fontosabb lépés volt azonban a népnevelés ügyében hozott határozat. A határozatot a népnevelési választmány 1842. augusztus 19-én terjesztette a megyei közgyűlés elé, mely azt jóvá is hagyta. A csupán néhány példányban — valószínűleg a megyei kősajtón — kinyomtatott határozat rövidesen kevésnek bizonyult, ezért a megyegyűks kezdeményezésére 1843-ban — 150 évvel ezelőtt — ötszáz példányban jelenik meg Hont vármegye népnevelés ügyében hozott határozata. Tekintsünk bele e másfélszázados, sárgult nyomtatványba — mit tartott fontosnak Hont vármegye nemesekből álló közgyűlése a "népnevelés ügyében". A határozat első pontja a tankötelességet határozta meg: "Minden szülő, legyen az adózó, mesterember vagy szolga, köteles fiú- vagy leánygyermekét hatodik éve bevégzésétől 12-ik éve befejeztéig a tanodába járatni". E határozat értékét az adja meg, hogy megfogalmazásakor Magyarországon még nem létezett általános tankötelezettség — magyarán: csak az járt iskolába, aki akart. Az országos tankötelezettséget majd csak 1868-ban vezeti be az Eötvös József nevével fémjelzett népoktatási törvény. A Hont megyei előzménynek volt azonban egy kis szépséghibája: a határozat a nem nemesek, tehát az adózók gyermekeire vonatkozott csak. A határozat 1. pontja azt is kimondja, hogy az a szülő, aki e kötelességnek nem tesz eleget, az adó kivetésekor "minden gyermekért egy házi rovással fog megrovatni", s az így nyert többletbevétel a "népnevelési pénztár"-ba folyik majd be. A 2. pont határozta meg a "tanulás rendes idejét". Eszerint a tanítás Mindszent napjából (november 1.) Szent - György-napig (április 24.) tart. így az iskolaév lehetővé tette, hogy a nagyobb gyermekek a "dologtévő időben", azaz áprilistól novemberig szüleiknek segíthessenek a mezőn. E féléves kiesést volt hivatva mérsékelni "nyár idején" a lelkészek által vezetett ún. vasárnapi iskola. A vasárnapi iskola az írás-olvasás szinten tartása mellett elsősorban a gyakorlati tudnivalók elsajátítására irányult. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy Hont megye leghíresebb vasárnapi iskolája az Ipolyságtól északra található Rakonca községben működött. A falu "bogaras lelkésze", Matusska József a selyemhemyótenyésztés és a gyümölcstermesztés rejtelmeibe vezette be vasárnaponként mezítlábas nebulóit.) Fontossága miatt a határozat 3. pontját hosszabban kell idéznünk: "A kezdőnek az első három hónapban könyv a kezébe ne adassák, hanem a béketűrésre szoktattassék, s figyelme ébresztessék beszélyek, kérdések s a táblára írott vagy vastag papirosból készült betűk ismertetése által; annak-utána az első két évben taníttassanak olvasásra, írásra, fejbeli számvetésre s annak négy fajaira, vallásra, magyar nyelvre; a következő három évben ehhez adassék a természet-históriája s tudománya, földleírása s honunk történetei, az utolsó évben a figyermekeknek magyaráz - tassék a rendőrségi s úrbéri törvény s a gazdaság némely fejezete, például a lóherevagy selyembogár-tenyésztés, faoltás stb." A határozat nem tér ki rá, de nyilvánvaló, hogy ún. osztatlan iskoláról van szó, melynek egyetlen tantermében együtt ül mind a hat évfolyam. A negyedszázad múlva életbe lépő népoktatási törvény a "hatosztályos elemi népiskola" falusi változatában szintén elegendőnek találja az egyetlen tanerőt — csupán a városi iskolát kötelezi az egy osztály — egy tanító követelmény betartására. Nem derül ld a honti határozatból, mit csinálhattak a lányok a hatódik osztályban — lévén a gazdasági ismeretek elsajátítása csak a "figyermekek" számára kötelező. A 4. pont ugyan kimondja, hogy "a leány-gyermekek a figyermekektől elkülönözve foglaljanak helyet", ám további támpontot nem ad a két nem "elkülönözésének" gyakorlati megvalósításához. Figyelemreméltó azonban a 4. pont második része: "a tanodából minden verés, durva bánás vagy büntetés kiküszöböltessék". Összevetve ezt az ajánlást a "béketűrésre szoktattatás" emlegetésével, aligha lehetett elegendő a szép szó s dicséret a fegyelem fenntartásához. A tanfelügyelettel az 5. pont foglalkozik, mely kimondja, hogy minden tanodára egy helybéli bizottmány ügyel fel. Tagjai: egy világi felügyelő, a helybeli lelkész és a helység bírái. A bizottmány feladatai — a tanítás módjára és a tanító szorgalmára való ügyelésen túl — főleg anyagi jellegűek: dönt az adóból és az alapítványokból befolyó pénz elosztásáról. E pénzből vásárolhatók meg a tanterem "célszerű bútorozatai", illetve az olvasó- és jutalmi könyvek. (Más forrásból tudjuk, hogy olvasókönyvként a honti népiskolákban Edvi Illés Pálnak 1838-ban Budán kiadott Első oktatásra szolgáló kézikönyve rendszeresittetett.) E szokványos tételeken kívül akad egy különleges tétel is: fejenként 2 pengő forintot kaphat az a gyermek, aki azért nem látogatja a tanodát — mert nincs "ruházata". S hogy ezekből igen sok lehetett, arra utal a megjegyzés: "itt azonban hazánk általános szegénysége mellett, csak a mindenből kivetkezettek értetnek." A 6. és 7. pont a járásbeli népnevelési választmányok összetételét — két világi tag, a katolikus és protestáns alesperes, "avagy oskolai felügyelő lelkészek (Decanusok)" — s feladatait szabja meg. Ez utóbbiak közül kiemelhető a megyei nagy népnevelési választmány elé terjesztendő "táblás jelentés" elkészítése, a számadások felülvizsgálása, illetve a jutalomra érdemes tanítók névsorának felterjesztése. A Hont megyeieknek a népneveléshez való komoly viszonyát bizonyítja az a tény, hogy a nagy népnevelési választmány elnöke a megye harmadik embere — a főispán, alispán után — a "másodalispán" volt Sajnos, a korabeli dokumentumok híján nehéz megítélni, mi valósult meg e figyelemreméltó "népnevelési határozatból". Nagy a valószínűsége, hogy a határozat kinyomtatása után rövidesen bekövetkező politikai változás — az ellenzék veresége az 1845-ös tisztújításon, a főispán helyett adminisztrátor a megye élén — nemigen kedvezett az egyértelműen ellenzéki szellemben kidolgozott határozat életbe léptetéséhez. Ettől függetlenül az ipolysági pedagógusok és iskolabarátok méltán büszkék lehetnek erre a 150 évvel ezelőtt kiadott határozatra. Reformkori elődeink ugyanis olyat alkottak, amely minőségében s szellemében egyik méltó elődje lehetett az 1868-as népnevelési törvénynek. S talán az ünneplő alma mater volt diákja tollából az sem túlzás, ha leírja: az 1913-ban alapított gimnázium gyökere 1843- ban, a Hont megyei határozat közkinccsé tételekor eredt meg a honti, ipolysági talajban. Dr. Kiss László (A szerző kérésére a honoráriumot a Szondy György Alapítvány VÜB Levice, Pob. Šahy 936 01, č. účtu 25 935 — 152 bankszámlára utaltuk át)
