A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-27 / 35. szám
egy történetet mesél. Nemrégen Bécsben egy taxisofőr azt ünnepelte, hogy egy Mercedes kocsival, (egyetlen motorral) másfél millió kilométert levezetett! Az üzletvezető egy videofelvételt mutat arról, mennyire biztonságosak a Mercedes-kocsik. A film valóban meggyőző. Rögtön elhatároztam, hogyha lesz egymillió koronám, C 180-as típusú Mercedest veszek én is. Ugyanis ez az a típus, amellyel egy próbautat teszünk meg, s ez a legolcsóbb is a Mercedesek közül. "Mindössze" 973 345 szlovák korona, illetve Németországban 35 500 márka. — Nálunk jobban megéri kocsit venni mint Németországban — mondja Július Sabo, mert a Mercedes-Benz szlovákiai üzlete jóval kevesebb vámot, illetve behozatali illetéket fizet, mint azok, akik egyénileg hoznak be autókat Szlovákiába. A C 180-as után egy közepes kategóriájú "Mercit" is kipróbálunk. Ez sem semmi. A több mint hárommillió koronás autó maga a tökély. Kényelmes bőrülések, jól működő klimatizáció, szinte hangtalan motor. Észre sem vesszük, hogy már közel járunk a kétszáz kilométeres óránkénti sebességhez. Annak ellenére, hogy kint már lassan olvad az aszfalt a melegtől, az autóban kellemes a levegő, s kimondottan jó az autózás. Aztán visszamegyünk az üzletbe. Még egyszer végignézzük a csodaszép álomautókat. Sóvárgó szemmel mustrálgatjuk az ezüst, bordó, sötétkék színű Mercedeseket. Kicsit meg is lepődünk, hogy a korona leértékelése után pár százezerrel olcsóbb lett néhány tipus. — Ez azért van, mert azt szeretnénk, ha az autók nem az üzletben állnának, hanem az emberek használnák őket — indokolja meg az árcsökkenést Július Sabo. Nehéz szívvel mondunk búcsút a szép autóknak. Ez egy teljesen más világ, mint odakint. Útban hazafelé, egy Trabantban zötykölődve "visszacsöppenünk" a realitások talajára. KAMONCZA MÁRTA Prikler László felvételein Július Sabo üzletvezető és a Mercedesek NyÁ^i jojó AZ A JJÉ_T NyÁlZI 1 CtPLS N/LR-óLNlYE E számunkban, az ötödik résszel befejezzük a hagyományos nyári képes versenyünket. Minden forduló után értékes díjakat sorsolunk ki azok között, akik helyesen tippeltek. Az öt héten át tartó verseny végeztével pedig további értékes díjakat nyerhetnek azok, akik legalább három helyes megfejtést küldenek be. Ne felejtse a megfejtéshez hozzácsatolni a lapban közölt versenyszelvényt! Az igazi Robinson Ifjúságunk felejthetetlen olvasmánya volt. Robinson nemeslelkű, bátor alakja újra és újra feltűnik lelki szemeink előtt. Néha mi is szeretnénk a napi gondok elől elmenekülni egy elhagyott szigetre. Az emberi erő és az akarat szimbóluma volt Robinson, aki megküzdött minden veszéllyel és kitartása végre diadalt aratott. Kevesen tudják, hogy Alexander Selkirk skót matróz viszontagságos életéről mintázta az író a világhírű könyv hősét. Selkirk négy évet és négy hónapot töltött egyedül Juan Fernandez szigetén (amely ma Chiléhez tartozik). A hajó, amelyen Selkirk szolgált, kalózhajó volt, és a szelíd természetű matróz rosszul érezte magát ilyen társaságban. Az ellentétek mindinkább kiélesedtek, míg végül saját kérésére a kapitány kitette őt a puszta szigetre. Minden vagyona egy kevés dohány, egy fejsze, egy nagykós, egy üst volt, továbbá egy puskát és lőport hagytak neki. Selkirk búsan nézett a távozó hajó után és csak azután kapott észbe, milyen nehéz sorsot vállalt magára. Fiatalember volt, alig harmincéves, férfiereje teljében egyedül állott a puszta szigeten. A fejsze segítségével két sátrat épített magának, amelyeknek belsejét kecskebőrök segítségével tette lakályosabbá. A kisebbikben konyhát és kamrát rendezett be, míg a nagyobbik hálóhelyül szolgált. Amíg puskapora el nem fogyott, vadkecskéket lőtt, utána a vadászatot be kellett szüntetnie, sőt tüzet sem tudott gyújtani és vissza kellett térnie a vadak tűzcsinálási módjához, két száraz fa összedörzsöléséhez. Igen érezte a só hiányát, éjjeli álmát pedig a macskák és a patkányok zavarták, melyek valószínűleg a hajókról kerültek ide. Az élelmezés általában nem okozott gondot neki, mert a sziget igen gazdag volt gyümölcsökben. A tengerből pedig halakat és rákokat fogott. Később borsra is akadt a szigeten, amely ételét jobb ízűvé tette. A szigeten való tartózkodás egészen más embert formált az egykori matrózból. Új táplálékaihoz úgy hosszászokott, hogy midőn a hajón, amely megmentette, kenyérrel és itallal kínálták, az már nem is ízlett neki, s jó időbe tellett, amíg ismét hozzászokott,a hajósok eledeléhez. Éppen így újra kellett tanulnia a cipőben való járást, amelytől elszokott. Ma a szigeten emléktábla jelzi azt a helyet, ahol Alexander Selkirk Robinson életét élte, és a gazdag turisták ezrei keresik fel, hogy csodálattal adózzanak a magányos matróznak és a hely szellemének. KÉRDÉSÜNK: Ki írta Robinson Crusoe kalandjait? 1) Jonathan Swift 2) Daniel Defoe X) Karl May A beküldendő válaszhoz kérjük csatolják hozzá a versenyszelvényt is! VHÍSI-NYS/H VÉNY Nyári képes versenyünk támogatói: TKD Elektronik, HŐS, Agris, Berkes Tibor, Ág Press. Garancia Üzletház, DE LUX. ?o°o° ) O O MÉM. M-M€ r» OMfK 07 37 73 6< :i? 73 62 u 07 377364 A HÉT 1
