A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-08-27 / 35. szám
VÁNDORLÁSOK LÁTOGATÓBAN Életem egyik legmegindítóbb emléke egy jó húsz évvel ezelőtti zarándoklás az esztergomi Babits-nyaralóba. Akkoriban — még iskolásként, azaz egészen friss irodalmi élményekkel telve — szinte extázisbán voltam, hogy meglátogathatom Babits Mihály nyári rezidenciáját. A híres autogramfal láttán pedig jóformán megnémultam a meghatottságtól, hiszen olyan irodalmi nagyságok rótták fel rá a nevüket, mint Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Németh László, Schöpflin Aladár, Karinthy Frigyes és még sok más híres ember, akiket akkoriban a fiatalság túlfűtött rajongásával istenekként tiszteltem. A múzeummá alakított szobákban az élete végén gégerákban szenvedő s beszélni már nem tudó költő ún. "beszélőfüzeteinek" néhány kiállított lapját olvasva és Babits halotti maszkjának láttán könnybe lábadt a szemem és elszorult a torkom — úgyszólván magam is átéltem a költő pokoli kínjait. Akkori kísérőm egy idősebb néni volt, aki Babitsék nyaralásai idején a szomszédból figyelte a család hétköznapjait. Mostani látogatásom belső kényszer eredménye: úgy éreztem, újból el kell mennem a Babits-nyaralóba, hogy szembesüljek egykori élményeimmel. Az Előhegyen álló "nyári lakba", ahogy a költő nevezte, többedmagammal indultam. Útközben egy kis parkban rábukkantunk Babits mellszobrára, és megdöbbentünk: a költő mellére valaki mindkét oldalról egy-egy horogkeresztet rajzolt. Hátára csupa nagybetűkkel egy nyomdafestéket nem tűrő szót pingált. E kellemetlen élmény után a nyaralóról sem voltak rózsás elképzeléseink, habár a városból egészen a nyaralóig eligazító táblákat helyeztek el "Babits Mihály Emlékmúzeum" felirattal. Célunkhoz érve azonban egy szépen rendbehozott házat és gondosan ápolt gyümölcsöst találtunk. Egy mosolygós úr fogadott bennünket nagy örömmel: Kis Szölgyémi János nyugalmazott tanár, aki néhány hónapja mint "teremőr'' dolgozik az emlékmúzeumban, de nem tagadja meg tanári múltját sem: részletes előadást tart Babits életútjáról és a ház történetéről. Babits Mihály már mint elismert költő, 38 éves korában, 1921-ben nősült. Felesége, Tanner Ilona — művésznevén Török Sophie — ugyancsak írt, több könyve is megjelent. A zajos Budapestről menekülve néhányszor a Dunakanyarba is eljutottak, s annyira megszerették Esztergomot, hogy elhatározták: vásárolnak itt egy nyaralót. Ismerősök, barátok révén 1924-ben megvettek itt egy szobakonyhás házikót, s az évek folyamán fokozatosan bővítették a telket és a házat. Babits 1941-ben bekövetkezett halála után a ház egy ideig lakatlan volt, majd örömlánytanya lett, később bérlőknek adták ki, s bizony siralmas állapotba került. Végül 1960-ban műemlékké nyilvánították és rekonstruálták. 1983-ban — Babits születésének centenáriumára — megint rendbehozták. 1991 -ben — a költő halálának 50. évfordulójára — restaurálták és a kiállítást is felújították. Egyébként az esztergomi Balassa Bálint Múzeumhoz tartozik. Sajnos, az évek folyamán néhányszor ki is rabolták. A "vizitet" a ház tornácán kezdjük. Gyönyörű kilátás nyílik innen a Bazilikára. A tornácfalon két idézet olvasható. Az első Arany János Töredékének két sora: "Nem is úgy épült, hogy századokig álljon, csak múló tanyául, mint a fecskefészek." A másik idézet egy Babits-versből való: "Kertem az egész táj, hol óriás csiga / Kétszarvú dómjával a Bölcs Bazilika." Mindkét felirat s a falakon látható díszítések Török Sophie és a család esztergomi barátja, Eiczinger Ferenc munkáját dicsérik. Az autogramfalra tekintve most is meghatódom, de látom, hogy előző látogatásom óta nemcsak a hazat, hanem az aláírásokat is restaurálták. Az autogramfal ötlete Eiczinger Ferenctől származik, az ő présházában volt ilyen. Babits a hozzá ellátogató írókat-költőket, képzőművészeket, színészeket megkérte, hogy távozásuk előtt írják fel szénnel a 4 Babits, Babitsné, Nagy Endre és Nagy Endre fia az autogramfal előtt 2 A HÉT
