A Hét 1993/2 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-30 / 31. szám
MINERVA Chrenóczy-Nagy József emlékezete Az 1993-as esztendő gazdag orvostörténeti évfordulókban. Az egyetemes magyar orvostörténelem olyan kiválóságaira emlékezhetünk ez évben mint Bugát Pál, Markusovszky Lajos vagy Semmelweis Ignác. Az óriások fénye azonban nem szabad, hogy árnyékba kárhoztassa azokat, akik nem országos szinten, nem Pest-Budán, hanem vidéken, sokkal nehezebb lét- és munkakörülmények között tettek szert megérdemelt hírnévre. írásunkkal a történelmi Nyitra megye egyik leghíresebb orvosának, a 175 évvel ezelőtt született Chrenóczy- Nagy Józsefnek (1818—1892) emléke előtt tisztelgünk. 1818. július 25-én látta meg a napvilágot Nyitrán, Nagy Antal megyei jegyző gyermekeként. Orvosi tanulmányait Pesten kezdte, s Bécsben fejezte be a büdöskői (ma: Smrdáky) fürdőről írt értekezésével. 1847-ben őt választják meg Nyitra megye rendjei az elhunyt Biatzovszky főorvos helyére. 1889-ig viselte ezt a terhes tisztséget — mindenki megelégedésére. Pedig nem könnyű évek voltak ezek! Alig egy éve van hivatalában, amikor kitör a szabadságharc, s a harcok kiváltotta népmozgás "meghozza" az 1831-ben megismert kolerát is. A megye alig 40 férőhelyes kórháza kicsinek bizonyul, s ezért egy kb. 400 fős tábori kórházat állítanak fel. 1849. június 27-én a kórházat vizitáló honvédfőorvos, Kőszeghi doktor és Meszlényiné Kossuth Zsuzsa, a tábori kórházak főápolónője "annak beszereléséről igen dicsérőleg nyilatkoztak". Hat évvel később hasonló megelégedettséggel távozik Albrecht herceg is, Magyarország akkori kormányzója a nyitrai kolera-kórházból. Nagy doktor a két járvány alatt szerzett tapasztalatairól — kiegészítve azokat elődje, Biatzovszky észleléseivel — 1876-ban A cholera Nyitramegyében 1831—1874 címmel könyvet ad ki, amely mindmáig az orvostörténészek fontos forrása. Vesszőparipa — akadémiai szinten Nagy doktor nemcsak jó diagnoszta, hanem sikeres gyógyító és következetes szervező is volt. Ami kiemeli a korabeli, néhány tucat megyei "fizikus" (főorvos) közül — az a természettudományos érdeklődése. Mint első életrajzírója, a kegyesrendi tanár, Roch Gyula megjegyezte: "... azért volt kitűnő orvos, mert kitűnő természettudós is volt". Hivatalából kifolyólag szemmel kellett tartania megyéje természeti viszonyait is. Szívesen botanizált, ám mint egyik levelében írja: "... a madártan a kedvencz tanulmányom". Az 1862. október 28-án keltezett levél címzettje Arany János volt, aki előzőleg levélben kérte fel az akkor már jeles természettudós doktort: legyen lapjának munkatársa. Chrenóczy-Nagy ekkor már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja — éppen az ornitológia (madártan) területén elért eredményei alapján. Székfoglaló előadásában a madarak gyomrának a táplálék minőségéhez alkalmazkodó alaktanáról értekezett. Legismertebb madártani munkája azonban a Komáromban, 1861-ben kiadott A madár a teremtés művében című természettudományos-filozófiai esszégyűjtemény. Olvassunk bele e gyönyörű magyarsággal megírt dolgozatba, s megértjük, hogy a magyar nyelv mágusa, Arany János miért méltatta figyelemre a vidéki sárfészek orvosát: "A fecskék bizalmas házi madaraink. Afrikának egyenlítőn túli sivatagaiból ezer veszély közt térnek vissza hozzánk ősi fészkeikbe mint a tavasznak legkedvesebb hírmondói. Ok az ősiségnek legkövetkezetesebb védői, sok fészekhelyükről joggal elmondhatnák: Ez ősi birtokom, itt született még a kétszázadik elődöm is! ... A fecskék a legtökéletesebb repülők a madarak közt. Légi madarak szoros értelemben: testük nem egyéb szárnynál; lábaik rövidek, eltörpült csonkok; némelyik a földre leszállni nem is képes, mint nálunk a kőfali fecske; a levegőben táplálkoznak, fogdossák a rovarokat. Repülési sebességök bámulatos; 60—80 mértföldet (450—600 ki.) képesek egy óra alatt átszárnyalni; ily sebességhez a vasúti legsebesebb vágtatás is csak lézengés..." 1875-ben egy másik nyitrai természetbúvárral, Láng Adolf Ferenc gyógy- szerésszel együtt Magyarhoni Természetbarát — Der Naturfreund von Ungarn cím alatt magyar—német folyóiratot kezd kiadni. A színes (!) képekkel illusztrált lapot a széles közönségnek szánta, ennek megfelelően népszerű stílusban olvasható benne a cikk a nagy túzokról, a telivérló-tenyésztésről, a handlovai szénmedencéről, a vándormadarak megérkezési idejéről. Sajnos, a komáromi Szigler testvérek nyomdájából csak 10 füzet került ki. 1858-ban anyagi okok miatt — ugye ismerős ok? — a Természetbarát kiadását meg kellett szüntetni. Érdemes lenne nagy könyvtárainkban a megjelent tíz számot felkutatni — talán a késői utódok is találnának bennük (hely)történeti vagy természettudományi csemegét. A holicsi legények furcsa ízléséről... Ilyen "csemegék" gazdag forrása Chrenóczy-Nagy két további munkája is. Az ugyancsak Komáromban, 1864-ben kiadott Nyitra megye helyírása például arról is tanúskodik, hogy doktorunk szívesen múlatta idejét Nyitra megye levéltárában is. A rövid jegyzetekből nemcsak azt tudjuk meg, hogy Nyitra megye első fizikusát 1734-ben Krommer Jánosnak hívták, hanem azt is, hogy 1747-ben a megye két járásában összeírták a dohányzókat. A bajmóci járásban 396, a bodokiban 841 pipás embert találtak — de boldog is lehetne napjaink orvosa, ha járásonként csak ennyien füstölnének! Mint megyei főorvos, Chrenóczy-Nagy szívén viselte a gondjaira bízott lakosság problémáit — nemcsak az egészségügyieket! Már "cholera"-könyvében leszögezte, hogy "ha e jámbor és sok természetes ésszel bíró nép vagyoni viszonyainak fejlesztésére, de biztosítására is komoly, atyáskodó, szeretetteljes, őszinte gond fordíttatnék s viszonyokhoz mért, bölcsen és gyakorlatilag átgondolt népoktatási rendszerrel, abból, mint a magyarországi népből általában, európai művelt népekkel vetélkedő válhatnék ki rövid idő múltával..." Még jobban kidomborodik szociális érzékenysége és komplex látásmódja a megyei egészségügyi bizottság 1882. október 7-iki ülésén mondott beszédében, amely Nyitra megye lakosságának egészségi állapotára károsan ható viszonyokról, ezek megszüntetését ezélzó indítványokkal cím alatt nyomtatásban is megjelent. Az első pillanatra szigorúan orvosi témájúnak tűnő írásban nemcsak az orvosok, hanem a néprajzosok is hasznos forrásra lelhetnek. A "károsan ható viszonyok" közt ugyanis ott szerepel például "a nem czélszerű öltözet" vagy a "miveletlenség, tudatlanság és az egészségre károsan ható népszokások" című fejezet is. Ez utóbbiból idézünk: "Szokásban van, különösen a holicsi járás földmívelő leányoknál, hogy emlőiket a serdülő kortól kezdve pólyákkal fűzik össze, mert a domború mellű leányt nem tartják szépnek a legények, mely szokás a mellkas kellő kifejtését akadályozza." "Egyike volt ama keveseknek, akik az életet teljesen átélik, tökéletesen felfogják, a földi lét ezer keservét felolvasztják nagy akaratukban, szívós törekvésükben" — írja Chrenóczy-Nagy Józsefről dr. Faith Fülöp a Híres nyitraiak című könyvében. Tegyük hozzá: egyike volt azoknak is, akik már a múlt században megvalósították a Németh László-i receptet: a száraz, sivár fizikusi "gályapadból" olyan "laboratóriumot" csinált, melynek termékei a huszadik század végén is értéket jelentenek. Dr. Kiss László Fotó: Prikler 14 A HÉT
