A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-07 / 19. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV Szabómihály Gizella A szlovákiai magyar politikai sajtó nyelve ii. A mindkét államban létező dolgot, jelenséget megnevező szavak között is vannak olyanok, melyekkel inkább a magyarországi újságírók élnek; ezek közé sorolhatók pl.: állami patenializjnus, a miniszter expozéja, válságkezelő mechanizmusok, pártsemleges politizálás, kabinet, foglalkoztatáspolitika. E csoporton belül külön és kiemelten kell foglalkozni azokkal az esetekkel, amikor a szlovákiai magyar sajtó bizonyos kifejezéseket (főleg egy-egy idegen szót és magyar megfelelőjét) váltakozva használ, pl.: restitúció — kárpátiás, szuverenitás — függetlenség, föderáció — szövetségi állam, rezignál — lemond, reszort — tárca, állami intervenció — állami beavatkozás stb. Ezek az idegen szavak természetesen ismertek a magyar nyelvben, sőt a magyarországi sajtóban is felbukkannak, de jóval ritkábban, mint nálunk. Ezek közül néhányat érdemes közelebbről is megvizsgálni: Plénum: (jelentése: 1. valamely szervezetnek teljes ülést tartó vezetősége, 2. valamely közösség teljes nyilvánossága). Mivel erősen kötődik a pártállami frazeológiához, politikai pártok vezető testületéivel kapcsolatban napjainkban már nem használatos sem a magyarban, sem a szlovákban. A szlovák hírközlő eszközökben, s ezek nyomán a szlovákiai magyar lapokban azonban előfordul a parlament teljes ülése jelentésben. Szintén szlovákiai sajátosságnak tekinthető a politikai grémium szókapcsolat, főleg a politikai pártok irányító testületéit nevezik így, ezért a magyar lapokban váltakozva fordul elő a vezetőség, vezető testület, (ritkábban) választmány stb. szavakkal; de olykor a parlament vezetőségét is említik ilymódon. Reszort: (miniszteri ügykör, illetve valamely minisztériumnak alárendelt intézmények összessége). A magyarországi sajtóban helyette inkább ezeket olvashatjuk: tárca, szaktárca. Ezzel szemben a szlovákiai magyar lapokban a reszort és a tárca szavak váltakoznak, sőt van adatom a kormánytárca szóra is (ez pleonazmus). Szubjektum, szubjektivitás: az első szó általában a politikai szubjektum, a másik pedig a nemzetközi szubjektivitás szókapcsolatban szokott előfordulni a szlovákiai magyar politikai szóhasználatban. Politikai szubjektumon a politikai élet résztvevőit, pontosabban a pártokat kell érteni: a nemzetközi szubjektivitás kifejezés pedig a szlovák politikusok függetlenségi, önállósodási törekvései kapcsán került be a köztudatba; a szlovákiai magyar lapok felváltva használták, ezzel a kifejezéssel: nemzetközi jogalanyiság. A szlovákiai magyar lapokban — szlovák mintára — olyan idegen szavak is feltűnnek, melyek a magyarban ismeretlenek (olyan értelemben, hogy pl. Az idegen szavak szótára sem tünteti fel őket), vagy más jelentésben élnek: Dezinformáció (dezinformálás) — a szlovák miniszterelnök kedvenc szava volt egy időben. Az itteni magyar lapok a félretájékoztatás-sál váltakozva használták, előnyben részesítve a latin szót. Reprezentáció (politikai reprezentáció) — speciális szlovákiai magyar politikai szakszó, a szlovák reprezentácia egyik magyar megfelelőjeként szerepel. Az itteni lapokban a képviselet (politikai képviselet) szóval váltakozva jelenik meg; használati köre mindazon személyekre kiterjed, akiket a magyarországi tömegtájékoztatás így szokott említeni: a politikai erők képviselői, a (cseh és a szlovák) vezetők, a legfőbb közjogi méltóságok stb. A magyarországi közéleti szóhasználatra jellemző politikai elit kifejezés viszont nálunk alig-alig fordul elő. Luszlráció — mindkét országban — akár a többi posztkommunista államban — napirendre került az államrendőrséggel együttműködött személyek, vagyis a besúgók leleplezése, megbüntetése. Ez a folyamat nálunk lusztráció néven került be a köztudatba. Az itteifi magyar lapok ezenkívül használták és használják a feddhetetlenségi vizsgálat, feddhetetlenségi törvény kifejezéseket is, ezek azonban — valószínűleg hosszúságuk miatt — nem terjedtek el. A Magyarországon állandósult átvilágítás szó nálunk lényegében ismeretlen maradt. Ebbe a jelenségcsoportba sorolhatók azok az esetek is, amikor a szlovákiai magyar lapok használják a szlovák mintára létrehozott tükörkifejezést, de a Magyarországon elterjedt párját is. A kormány, a munkavállalók és a munkáltatók képviselőiből alakult bizottságot Magyarországon érdekegyeztető tanács-nak nevezik. Szlovákul a tripartita szó terjedt el. Ennek hatására olvashattunk ilyen mondatokat lapjainkban: "Egyelőre nem alakult ki egységes vélemény, mint ahogy a háromoldalú tanácskozás partnereinek sem azonos az álláspontja". Érdekes viszont, hogy az itteni sajtóban nem találkoztam ezzel a kifejezéssel: munkavállalói oldal. A tavalyi választások után a cseh és a szlovák politikusok hosszas, ám végül eredménytelen tárgyalásokat folytattak a két ország jövendőbeli viszonyáról; ezzel kapcsolatban a magyarországi hírközlő eszközök az államjogi berendezkedés kifejezést használták, nálunk viszont a szlovákkal (štátoprávne usporiadanie) egyező szerkezetű államjogi elrendezés jelzős kapcsolat volt a jellemző. A politikai szóhasználatban mutatkozó különbségek a képi síkot, az átvitt értelmű kifejezéseket is érintik. Politikai változások idején és főleg utánuk szinte törvényszerű, hogy ugrásszerűen megnő az új hatalommal szimpatizálók tábora, sőt egyre többen vallják, hogy ők már a változások előtt is a győztes párt, mozgalom (titkos) támogatói voltak. Ezt a magatartást a sajtóban is bírálták: Magyarországon az Esterházytól elindított damaszkuszi út kifejezés futott be szinte hihetetlen "karriert", a szlovákiai magyar lapok viszont a köpönyegforgatók-al bírálták, a szlovák výmena kabátov és byť pri (plnom) válove állandósult kifejezések hatására azonban olvashattunk kabátcseré-ről és a vályú mellé törekvőkről is, s nyilván az utóbbiból keletkezett a vályúharc összetétel. Végül megemlítenék egy, a tárgyhoz nem közvetlenül kapcsolódó, de sajátos csehszlovákiai jelenséget, az ún. vagyonjegyes privatizációt. Ezzel kapcsolatban lapjainkban a következő változatok jelentek meg: vagyonjegyes privatizáció — kuponos privatizáció, vagyonjegy—kuponjegy (pleonazmus!), vagyonjegykönyv—kuponkönyv. A vizsgált anyag alapján első megközelítésre azt állapíthatjuk meg, hogy néhány kivételtől eltekintve a szlovákiai és a magyarországi politikai sajtó szóhasználata között elsősorban gyakorisági eltérések fordulnak elő: bizonyos szavak, fordulatok gyakoribbak a magyarországi sajtóban, mások meg a szlovákiai magyar lapokban. Úgy tűnik, ha Magyarországon egy-egy kifejezés elterjed, akkor szinte szakszóvá válik, vagyis használata majdnem kizárólagos lesz. Nálunk viszont előfordulnak mind a Magyarországon használatos, mind a szlovákban divatos vagy szlovák mintára létrejött kifejezések. A magyarországi és az itteni szóhasználat egybeesése leginkább akkor várható, ha az adott kifejezés grammatikai és szemantikai szerkezete a két nyelvben azonos vagy hasonló. Más esetekben valószínűbb, hogy a szlovákiai magyar sajtó inkább a szlovákban elterjedt szót, szerkezetet fogja előnyben részesíteni. A sajtónyelvben természetesen megfigyelhetők a szlovákiai magyar nyelvhasználat egyéb jellemzői is, ezek közül csak kettőt említenék. Az első az idegen szavak használata, erre már hoztam fel néhány példát. A dezinformáció, reprezentáció, luszlráció, reszort, restitúció stb. szavak általánosan elterjedtnek tekinthetők; vannak azonban ritkábban, csak egyegy cikkben előforduló szavak, szókapcsolatok is, pl. skandalizálni, militant izmus, a federáció restaurálása, (gazdasági) kollapszus, expertizis, kalkidus stb. Megfigyelhető azonban ennek ellentéte is, vagyis amikor a magyarországi szóhasználatban általános idegen szót, szakkifejezést lefordítva olvashatjuk: pl. prioritások helyett elsőségek. Ez valójában a nyelvi bizonytalanság egyik megnyilvánulási formája. A szlovák nyelv szerkezete gátolja bizonyos típusú összetett szavak kialakulását, ezért a szlovákban a jelzős összetételek helyett jelzős szószerkezeteket találunk. Ez visszahat a szlovákiai magyar nyelvhasználatra, a sajtóban is találkozhatunk efféle kifejezésekkel: népi képviselők (népképviselők), szerkezeti átalakítás (szerkezetátalakítás) stb. Egy rövid előadás keretében nem lehet akárcsak érinteni is minden felmerülő problémát, annál is inkább, mert további kutatásokra lesz szükség, hogy mélyebben és átfogóbban jellemezhessük a magyarországi és a szlovákiai magyar (politikai) sajtó nyelvhasználatát, a köztük kimutatható egyezéseket és különbségeket. Az előadás az idei Kazinczy Napokon hangzott el 10 A HÉT
