A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-02 / 14. szám
hogy ezért bármilyen jogi vagy erkölcsi diszkriminációnak lennének kitéve. — Többször elhangzott már az utóbbi időben, hogy a szlovák—magyar kapcsolatok a holtponton vannak. Klván-e, s egyáltalán tud-e valamit tenni a Csemadok, hogy sikerüljön elmozdulni a holtpontról, illetve, hogy ezek a kapcsolatok javuljanak? — Mi megpróbáltunk közeledni a szlovákság irányába. A jelenlegi elnökség megválasztása után meghívtuk a Matica slovenská képviselőit. Aztán hosszú ideig csend volt. A múlt év végén a Matica meghívta a Szlovákia területén élő valamennyi kisebbség képviselőit. Ekkor volt egy olyan érzésünk, hogy a Matica slovenská megpróbálja koordinálni a munkánkat, s ezt mi nem szeretnénk. Ezt tisztáztuk és javasoltuk: dolgozzunk ki egy közös rendezvénynaptárt. Abban is megegyeztünk, hogy a kulturális minisztérium égisze alatt évente megrendezzük a Szlovákiában élő nemzetek napját. Én az együttműködést úgy képzelem el, ha mindenki azonos hangerővel beszél. Tehát az egyik sem kiabálhat a másikra. Például ahol van igény, ott a Csemadok rendezvényeit két nyelven függesztjük ki, s ezt fordítva is elvárjuk. Tehát a Matica rendezvényeit, ott ahol magyarok is élnek, szintén két nyelven hirdessék. Úgy érzem pozitív gesztus volt a lévai értelmiségi fórumon a magyar értelmiség levele a szlovák értelmiséghez. Ez is azt jelenti, mi szeretnénk együttműködni, kommunikálni a többségi nemzet és a Szlovákiában élő valamennyi kisebbség képviselőivel. — Tervez-e a Csemadok a jövőben olyan tevékenységet, amely segítségével anyagi eszközökhöz juthatnak? — A Csemadokban körülbelül három évvel ezelőtt kialakult egy olyan elképzelés, hogy létrehozunk egy gazdasági vállalkozást. Ez volt a Csemart. Idővel aztán kiderült, hogy ha az emberek nem a saját bőrükre vállalkoznak, akkor nem is igazán tudnak eredményeket felmutatni. A Csemadok most már azokat a magánvállalkozókat kívánja támogatni, akik anyagi eszközökkel segíteni tudják a Csemadok rendezvényeit. Természetesen ehhez egy olyan adórendszer szükséges, ahol a vállalkozó adójából leírhatja a kultúrának nyújtott támogatást. — Végül egy személyes kérdés: az elmúlt két év alatt a Csemadok tiszteletbeli elnökeként mennyire változott mec/ az élete? — Az én eletemben azelőtt is nagyon intenzíven jelen volt a Csemadok. Ilyen értelemben minőségében ez nem hozott az életemben nagy változást. Mennyiségében az elmúlt két év alatt többet foglalkoztam a kultúrával, mint előtte. Meg kell viszont mondanom, hogy kevesebb időm jutott például regény olvasásra, mint addig, kevesebb lett a szabad hétvégém. Ezt nem panaszként mondom, mert akkor nem is vállaltam volna. Egyébként a Csemadok tiszteletbeli elnökeként nem tett boldogabbá a Csemadokot ért támadás, de az újraéledő közösségek és elért eredmények, melyekről az évzáróinkon, a konferenciáinkon hallhattunk, illetve az, amit a márciusi ünnepségek kapcsán láthattunk, örömmel töltenek el. —Ha a közgyűlés ismét Önt választja meg a szövetség elnökének, elvállalja ? — Igen. KAMONCZA MÁRTA r r TUDOMÁNY ES INTÉZMÉNYRENDSZER A Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság közgyűléséről 1993. március 13-án Pozsonyban tartotta harmadik közgyűlését a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, amely a közismert okok miatt Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságra (SZMTT) változtatta a nevét. A társaságnak jelenleg 75 rendes és közel 200 pártoló tagja van, s noha tevékenységéről a szlovákiai magyar sajtó meglehetősen szűkszavúan tudósít, aktív szerepet vállal a szlovákiai magyar szellemi élet alakításában. Az elmúlt két évben számos tanácskozást és emlékülést szervezett, és más szlovákiai magyar egyesületekkel és szövetségekkel együttműködve azon munkálkodott, hogy segítse a különböző területeken dolgozó szakemberek (pedagógusok, orvosok stb.) és diákok szakmai továbbképzését, ismereteik elmélyítését. A közművelő és tudományos ismeretterjesztő munka mellett a társaság nem csekély energiát fordított a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer megalapozására is, bár e téren jóval szerényebbek az eredmények. Lényegében elkészült egy majdani magyar felsőoktatási intézmény tervezete, amelyet az összeállítók minél hamarabb szeretnének nyilvános szakmai vitára bocsátani. Sajnálatos tény, hogy éppen azok a szakemberek nem vesznek részt az SZMTT munkájában, akiknek a leginkább érdekükben állna, hogy a szlovákiai magyar tudományosság intézményes keretek között fejlődhessen tovább. Az egyes társadalomtudományi diszciplínák (szociológia, irodalomtudomány, jog, közgazdaság, történettudomány stb.) művelőire gondolok, akiknek véleményem szerint már régóta önálló szekciókban kellene dolgozniuk a társaság keretében, ehelyett távolmaradásukkal "tüntetnek". A közgyűlésen többen is kifogásolták, hogy az SZMTT még mindig az önszervezés problémáival van leginkább elfoglalva, s közben az egyes szakterületek képviselőinek nincs hol és mikor összejönniük az őket foglalkoztató kérdések megvitatására. Gondot okoz a szétszórtság is, az egyes tudományos központok (Pozsony, Kassa, Komárom, Nyitra) közötti nagy távolság. A társaság magvát a Pozsonyban, illetve a Pozsony környékén élő tagok alkotják, a távolabb — Kassán, Komáromban — lakó tudományos értelmiségiek lényegében kívül rekednek. Kívánatos lenne, ha az egyes régiókban önállóan működő, a többiekkel főképp informatív kapcsolatban álló regionális szerveződések tevékenykednének, amelyek megegyeznének a legfontosabb alapelvekben, de lényegében függetlenül dolgoznának, és csak az egész magyar nemzeti közösség szempontjából fontos ügyek érdekében egyeztetnék lépéseiket. Egy kissé jellemzőnek érzem, hogy éppen a társaság közgyűlésén kerekedett vita a nyitrai magyar pedagógusképzés helyzetét és jövőjét illetően. Dr. László Béla docens ismertette azokat az elképzeléseket és törekvéseket, amelyek a magyar nyelvű felsőoktatás kiszélesítését célozták meg, s ennek kapcsán részletesebben is szólt a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karáról, amely most van alakulóban a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán. Többen — elsősorban az említett főiskola magyar tanárai — túlságosan optimistának tartották az előadó elképzeléseit, és arra mutattak rá, hogy nem világos a NEKK koncepciója, s bizonytalan az is, hogy a karon megvalósítható-e a teljes körű magyar pedagógusképzés. Mivel ezúttal a krónikás szerepére vállalkoztam, nem kivánok állást foglalni a kérdésben, azt viszont megjegyezném, hogy a NEKK létrehozásán fáradozók jóval többet is t< hettek volna elképzeléseik megismertetéséért és az aggályok eloszlatásáért. A közgyűlésen ismét felvetődött a társaság és a tanuló ifjúság közötti kapcsolat kérdése. Sajnálattal kellett megállapítani, hogy az SZMTT vezetőségének minden igyekezete ellenére az egyes pozsonyi magyar főiskolai diákklubokkal meglehetősen rendszertelen a kapcsolat, jóllehet a kezdet kezdetén úgy tűnt, mintha a diákok is őszintén keresnék az együttműködés lehetőségeit. Ez azért is elszomorító, mert az utóbbi időben egyre több alkalom nyílik a külföldi, elsősorban magyarországi részképzésre (illetve posztgraduális képzésre), és egyik közvetítőnek éppen az SZMTT-t kérték fel. (Arról már csak zárójelek között szólnék, hogy a társaság tagjai szívesen vállalnak előadásokat is, ha erre felkérés érkezik...) Az SZMTT ez évi munkatervében két emlékülés is szerepel. Májusban — a Pozsonyi Magyar Kulturális Központtal közösen — Semmelweis Ignác születésének 175. évfordulójáról kívánnak megemlékezni, s egyik előadóként dr. Benedek István professzort várják. (Semmelweis felvidéki kapcsolatairól dr. Kiss László körorvos és jeles orvostörténész tart előadást.) Az ősz folyamán a kiváló magyar Nobel-díjas biokémikus Szent-Györgyi Albert születésének centenáriuma alkalmából szervez a társaság emlékülést, de ismét ott lesz a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által rendezett deáki nyári egyetem közreműködői között, s immár hagyományosan bekapcsolódik a komáromi Selye Napok programjának összeállításába is. Remélhetőleg ez évben már sikerül megrendezni a Dél-Szlovákia demográfiai helyzetével foglalkozó tudományos konferenciát, amely a tavalyi restanciák egyike. A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ vezetőivel történt megállapodásnak köszönhetően az SZMTT rendszeresebben találkozhat a tudomány legújabb eredményeire kiváncsi érdeklődőkkel, akik számára a PMKK előadótermében ismeretterjesztő előadásokat szerveznek. Az SZMTT már alakulásakor felvállalta a Párkányt és Esztergomot hajdanán összekötő Mária Valéria híd újjáépítésének a gondolatát és megvalósítását, s az ügy előmozdítása érdekében április 23-án Pozsonyban szervez egy összejövetelt, ahol minden érintett kifejtheti álláspontját és elképzeléseit. Mire e sorok napvilágot látnak talán már múlt időben szólhatunk a társaság egyik legfontosabbnak szánt rendezvényéről, a Dél-Szlovákia mezőgazdaságának helyzetével és perspektíváival foglalkozó tanácskozásról. Más, erre alkalmasabb szervezet híján az SZMTT vállalta magára ennek az akciónak a megszervezését, mert úgy látja, hogy a mezőgazdaság válságos helyzetbe került, s a kiutat csakis a szellem embereinek összefogásával lehet megtalálni. Végezetül megemlíteném az SZMTT ígéretesen kibontakozó külkapcsolatait, amelyek révén talán lehetőség nyílik nemcsak más országok magyar tudományos szervezeteinek megismerésére, hanem olyan konstruktív együttműködésre is, amelyből a szlovákiai magyar tudományos és szellemi élet is profitálhat. Mindezt azért is fontosnak tartottam éppen most, a Csemadok országos közgyűlésének előestéjén elmondani, hogy segítsek eloszlatni jó néhány tévhitet a Csemadok keretében működő társaságok szándékait illetően. LACZA TIHAMÉR A HÉT 1
